dufkacsalad
dufkacsalad
 
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Számláló
Indulás: 2005-01-12
 

 

 
 
Betegségem....XV.rész

Látni is szörnyű.

A nagy rendetlenségben mégis csupán egyetlen dolog szúrt szemet neki, mégpedig a díványra terített, ismeretlen hálóing. „-Na, ez meg biztos Gizié! Két ekkora nagylány, hogy képes ilyen nagy kupiban meglenni”- gondolta. Megkereste a söprűt, de hirtelen agyába vágódott, előbb Pammer nénitől haza hozza Rózsikát.

-Mi újság Pammer néni?

-Nem hiszem, hogy nekem kellene erről beszámolni,- jelentette ki.

Nem is faggatta tovább a nénit, kézen fogta Rózsikát, s irány Gyöngyike.

-Alig teszem ki a lábam, máris úgy néz ki a lakás, akár a disznóól.

-Na de Drága Anyukám, mi öt napja otthon se voltunk!

-Ne mondj már ilyet. A barátnőd hálóinge csak úgy, …

-Nem, nem, az nem az övé. Nem tudom, hogy kié? Apu,- mondta nyomatékkal,- rögtön az első nap, részegen jött haza, mivel megünnepelték a jogosítványát. Mi már akkor se aludtunk itthon. Másnap, két nővel, meg a barátjával érkeztek.

-Mindenre számítottam, de erre aztán végképp nem.

-Gondolhatod, mi sem. Rózsikát teljesen a néni látta el, óvodába nem is vittük.

-Mi lesz így velünk?

-Valami majd alakul.

-Én most visszamegyek, s meglátjuk, mit fog mondani Apád, úgy láttam előbb jött meg.

Tárva, nyitva volt minden ajtó, s folyt a nagytakarítás a szobában, mosogatás a konyhában. Gerlei, s barátnője, no meg Dafku volt jelen.

-Mi folyik itt Józsikám?- kérdezte cinikusan.

-Hogy-hogy mi, hát nem látod, takarítunk!

-Nagyon jól tudod, … Szegény Gyöngyikét is kitúrtátok a lakásból!

-Egyáltalán nem kellett volna elrohanniuk a barátnőjével kedd este, hisz mi csupán átöltözni jöttünk be, pár perc múlva vacsorázni mentünk. A lányod, úgy tűnik, félre értette az egészet.

-Ő még nem beszélt semmit, ez a hálóing többet mond nekem mindennél! Mert hogy, nem ezé a hölggyé, annyi bizonyos, hisz ebbe háromszor bele férne!

-A nővéremé,- szólalt most meg Gerlei nője.

-Látom, nem bízol bennem! Nem hiszel a férjednek!

-Minden látszat, ellened szól, sajnos!

-Bebizonyíthatják ők is.

Nem kellett bizonygatni, mert a következő pillanatban kopogás nélkül lépett be, egy körülbelül százhúsz kilós nő, mögötte pedig egy hasonló testes férfi.

-Na látod, Anyukám, itt a bizonyíték,- s úgy intett, hogy Eta nem láthatta. Ők pedig azonnal összeölelkeztek, s így, sikerült Etát félre vezetni! Ráadásul, neki volt muszáj, bocsánatot is kérnie.

Lánya, hiába bizonygatta ellenkezőjét, Eta nem hitt neki. Sajnos.

 

Józsika, merőben más kezelést kapott, mint amikor Anyja jelen volt.

Sallai doktornő szerint, esetében pszihés hatások okozzák a bizonytalanságát. Ezért figyelő szolgálatot rendelt mellé. Ha feltevése igaznak bizonyulna, könnyebb lenne a gyógyítása! De nem. Tévedett. Így a három hetes megfigyelés nyomán se jutott előbbre.

Ekkor változtatott a kezelés módszerén, és a gyerek napi programján.

Magára hagyta.

Várta, hogyan alakítja saját magának önállóan az eseményeket. Semmi sem lett számára kötelező! Csak egyetlen dolgot tiltott meg. A földön való mászást.

Kapott egy lépcsős rácsozatú, támlás széket,- olyan magasságút, hogy könnyen megkapaszkodhasson mikor maga előtt tolva, közlekedik.

Bármit kért, csupán akkor teljesítették, ha legalább félméteres távolság állt a személytől. Járásra kényszerítette, ha csak segédeszközzel, akkor úgy!

Egy hónap után, leült Józsival szemben, egy ugyanolyan székre, s felszólította:

-Gyere közelebb, és mutasd meg nekem, mennyi négy meg öt!

-Az, kilenc,- vágta rá rögtön.

-Figyelj rám gyermekem, ne számold ki, hanem mutasd, mert én, csak azt hiszem el, amit látok!- fordult cselhez a doktornő.

Nagy nehezen, egyik kezével elengedte a szék támláját, s felmutatott ötöt.

-Ugye tudod, hogy ez kevés. Egyszerre használd mindkét kezed!

Jóska gondolkozott kicsit, s le akart ülni. Mariann újra rászólt:- Ejnye, addig a kis ideig nem fontos leülni! Nem fogsz elesni, ne félj, itt a karom,- s korlátot tartott karjával. Ő pedig neki támasztotta hasát a széknek, és végre felmutatta két kezével egyszerre a kilencet.

A doktornőtől persze így se maradt el a dicséret.

Újabb hét, újabb trükk Mariann nénitől.

Pár centire maga felé húzta a széket Jóskától, közben állandóan beszélt,- hogy elterelje figyelmét. A másik pedig, hogy mindig ötnél nagyobb számot kért.

Ő felmutatta ugyan a kért számot, de rögtön lépett is a biztonságot jelentő szék után! Ez azután pár lépésre, majd méterekre nőtt egy hónap alatt. Igaz, néha, maga elé tartotta karját, akár a Hold-kórosok.

Sallainé ekkor pár soros levelet írt Anyjának, aki aztán szomorúan olvasta a semmit mondó levelet,- természetesen a lényeget elhallgatták!

Eta ismét nyakába vette a várost

A professzornő nyugalomra intette, leültette, majd intett az ápolóknak, hozhatják Józsikát.

Széken ülve tolták be fiát a tornaterem parkettájára, Eta kétségbe esetten azonnal felugrott, mert úgy hitte, fia állapota romlott. Mariann néni viszont visszafogta, s az ápolóknak újra intett, elmehetnek. Jóska farolva lépett le székéről, néhány lépést tolta, majd hirtelen félre lökte. Állt, álldogált, s széttárva karját, elindult Anyja felé:

-Anyukám!- s szeme, mintha ezt mondta volna: ”Nézd, mit tettek velem?”

Eta felállt, s lassan közeledtek egymáshoz. Nagy hévvel indult, és a lendület, szinte bele dobta Anyja karjába. Etát annyira meghatotta, hogy sírva fakadt, de Mariann néni sem bírta visszatartani könnyeit,- hisz ez neki, mint kezdő, óriási sikernek számított! Túl jutva a meghatódottság másodpercein, a doktornő letörölte könnyeit:

-Drága Anyuka, kérem, adjanak több önállóságot fiuknak, hisz csupán akkor növekedhet akaratereje is! Épp ezért tanulmányi előmenetele sem valami fényes, épphogy eléri az elégséges szintet, mégsem javaslom egy évig nagyobb közösségbe, sőt biztonságosabb, ha két éven át csak otthon tanul. Egészségi állapota elfogadható, bár sokkal több szénhidrátra, s vitaminra van szüksége. Semmi megerőltető mozgásra nem szabad kötelezni. Az önkéntelen mozgása, amúgy is túlságosan sok energia vesz el tőle, amit élelmiszerekkel nehéz pótolni. Ezért újabb vitamin gyógyszereket írtam fel.

Eta egy borítékot húzott elő.

-Fogadja hálánk jeléül.

-A fia már meghálálta, hisz a pályám kezdetén, számomra a közös célba érés, a közös sikerünk, sokkal nagyobb ajándék, mint a pénz!- Még egyszer megsimogatta Józsika haját,- egy év múlva visszavárom Önöket.

Apja megjegyzése nemcsak a gyerek, az egész család nyugalmát felkavarta:- Itt volt már az ideje, hogy megtanulj járni. Nyolc éves nagy szamár vagy már!

-Apu nem szeret engem, ugye Anyu?- kérdezte, mikor Apja átment az asztaloshoz dolgozni.

-De, csak szeret egy kicsit viccelődni.

Gyöngyike mégis megjegyezte:- Szeretni, ugyan már, csak magát szereti.

-Hogy mondhatsz ilyet? Nem magáért, értetek dolgozik.

-Ugyan már, azért dolgozik ennyi, hogy többet ihasson.

-Mióta vezet, nem iszik annyit!

-Mivel nincs rá annyi ideje, hétvégén meg bepótolja.

-Ma nem biztos. Nézz csak ki!

Lovasék érkeztek a kártya partira.

-Ulti közben is szeretnek iszogatni,- nyelvelt tovább Gyöngyike.

-De nem annyit.

Hajnalig játszottak, és Apjuk hetven forintot veszített, ami sajnos egyenértékű, -az egy gyerek után járó családi pótlékkal.

-Legközelebb, nálatok úgyis visszanyerem!

A „legközelebb” a következő hétvégén elmaradt.

Távirat érkezett Józsika Keresztapjától, Karikástól: „Nagyapa haldoklik, azonnal gyertek haza!”

Dafku kijelentette, ő ezen a hét végén nem utazhat, mert nincs szabadsága.

 

-Valóban a végét járja szegény Pista bácsi,- mondta Révész Etának.- Én megtiltottam neki a szeszt és a cigarettát, s ha betartja a tanácsom, még javulhatott volna, ehelyett romlott az állapota, s nem tudom, mi lehet az oka.

 A lakásba lépve viszont igen kellemetlen kép fogadta. Legalább három napos, összegyűjtött mosatlan volt felhalmozva. A szemetes konyha után, a szobától sem várhatott túlságosan nagy rendet, netán idilli képet.

Nem is volt.

A bevetetlen ágyra ráhajigálva a szennyes, sőt összekeverve a tiszta ruhákkal. A kályhából kihullott hamu egészen a szoba közepére volt „beterítve”, vagy berugdalva. Látni is szörnyű.

A nagy rendetlenségben mégis csupán egyetlen dolog szúrt szemet neki, mégpedig a díványra terített, ismeretlen hálóing. „-Na, ez meg biztos Gizié! Két ekkora nagylány, hogy képes ilyen nagy kupiban meglenni”- gondolta. Megkereste a söprűt, de hirtelen agyába vágódott, előbb Pammer nénitől haza hozza Rózsikát.

-Mi újság Pammer néni?

-Nem hiszem, hogy nekem kellene erről beszámolni,- jelentette ki.

Nem is faggatta tovább a nénit, kézen fogta Rózsikát, s irány Gyöngyike.

-Alig teszem ki a lábam, máris úgy néz ki a lakás, akár a disznóól.

-Na de Drága Anyukám, mi öt napja otthon se voltunk!

-Ne mondj már ilyet. A barátnőd hálóinge csak úgy, …

-Nem, nem, az nem az övé. Nem tudom, hogy kié? Apu,- mondta nyomatékkal,- rögtön az első nap, részegen jött haza, mivel megünnepelték a jogosítványát. Mi már akkor se aludtunk itthon. Másnap, két nővel, meg a barátjával érkeztek.

-Mindenre számítottam, de erre aztán végképp nem.

-Gondolhatod, mi sem. Rózsikát teljesen a néni látta el, óvodába nem is vittük.

-Mi lesz így velünk?

-Valami majd alakul.

-Én most visszamegyek, s meglátjuk, mit fog mondani Apád, úgy láttam előbb jött meg.

Tárva, nyitva volt minden ajtó, s folyt a nagytakarítás a szobában, mosogatás a konyhában. Gerlei, s barátnője, no meg Dafku volt jelen.

-Mi folyik itt Józsikám?- kérdezte cinikusan.

-Hogy-hogy mi, hát nem látod, takarítunk!

-Nagyon jól tudod, … Szegény Gyöngyikét is kitúrtátok a lakásból!

-Egyáltalán nem kellett volna elrohanniuk a barátnőjével kedd este, hisz mi csupán átöltözni jöttünk be, pár perc múlva vacsorázni mentünk. A lányod, úgy tűnik, félre értette az egészet.

-Ő még nem beszélt semmit, ez a hálóing többet mond nekem mindennél! Mert hogy, nem ezé a hölggyé, annyi bizonyos, hisz ebbe háromszor bele férne!

-A nővéremé,- szólalt most meg Gerlei nője.

-Látom, nem bízol bennem! Nem hiszel a férjednek!

-Minden látszat, ellened szól, sajnos!

-Bebizonyíthatják ők is.

Nem kellett bizonygatni, mert a következő pillanatban kopogás nélkül lépett be, egy körülbelül százhúsz kilós nő, mögötte pedig egy hasonló testes férfi.

-Na látod, Anyukám, itt a bizonyíték,- s úgy intett, hogy Eta nem láthatta. Ők pedig azonnal összeölelkeztek, s így, sikerült Etát félre vezetni! Ráadásul, neki volt muszáj, bocsánatot is kérnie.

Lánya, hiába bizonygatta ellenkezőjét, Eta nem hitt neki. Sajnos.

 

Józsika, merőben más kezelést kapott, mint amikor Anyja jelen volt.

Sallai doktornő szerint, esetében pszihés hatások okozzák a bizonytalanságát. Ezért figyelő szolgálatot rendelt mellé. Ha feltevése igaznak bizonyulna, könnyebb lenne a gyógyítása! De nem. Tévedett. Így a három hetes megfigyelés nyomán se jutott előbbre.

Ekkor változtatott a kezelés módszerén, és a gyerek napi programján.

Magára hagyta.

Várta, hogyan alakítja saját magának önállóan az eseményeket. Semmi sem lett számára kötelező! Csak egyetlen dolgot tiltott meg. A földön való mászást.

Kapott egy lépcsős rácsozatú, támlás széket,- olyan magasságút, hogy könnyen megkapaszkodhasson mikor maga előtt tolva, közlekedik.

Bármit kért, csupán akkor teljesítették, ha legalább félméteres távolság állt a személytől. Járásra kényszerítette, ha csak segédeszközzel, akkor úgy!

Egy hónap után, leült Józsival szemben, egy ugyanolyan székre, s felszólította:

-Gyere közelebb, és mutasd meg nekem, mennyi négy meg öt!

-Az, kilenc,- vágta rá rögtön.

-Figyelj rám gyermekem, ne számold ki, hanem mutasd, mert én, csak azt hiszem el, amit látok!- fordult cselhez a doktornő.

Nagy nehezen, egyik kezével elengedte a szék támláját, s felmutatott ötöt.

-Ugye tudod, hogy ez kevés. Egyszerre használd mindkét kezed!

Jóska gondolkozott kicsit, s le akart ülni. Mariann újra rászólt:- Ejnye, addig a kis ideig nem fontos leülni! Nem fogsz elesni, ne félj, itt a karom,- s korlátot tartott karjával. Ő pedig neki támasztotta hasát a széknek, és végre felmutatta két kezével egyszerre a kilencet.

A doktornőtől persze így se maradt el a dicséret.

Újabb hét, újabb trükk Mariann nénitől.

Pár centire maga felé húzta a széket Jóskától, közben állandóan beszélt,- hogy elterelje figyelmét. A másik pedig, hogy mindig ötnél nagyobb számot kért.

Ő felmutatta ugyan a kért számot, de rögtön lépett is a biztonságot jelentő szék után! Ez azután pár lépésre, majd méterekre nőtt egy hónap alatt. Igaz, néha, maga elé tartotta karját, akár a Hold-kórosok.

Sallainé ekkor pár soros levelet írt Anyjának, aki aztán szomorúan olvasta a semmit mondó levelet,- természetesen a lényeget elhallgatták!

Eta ismét nyakába vette a várost

A professzornő nyugalomra intette, leültette, majd intett az ápolóknak, hozhatják Józsikát.

Széken ülve tolták be fiát a tornaterem parkettájára, Eta kétségbe esetten azonnal felugrott, mert úgy hitte, fia állapota romlott. Mariann néni viszont visszafogta, s az ápolóknak újra intett, elmehetnek. Jóska farolva lépett le székéről, néhány lépést tolta, majd hirtelen félre lökte. Állt, álldogált, s széttárva karját, elindult Anyja felé:

-Anyukám!- s szeme, mintha ezt mondta volna: ”Nézd, mit tettek velem?”

Eta felállt, s lassan közeledtek egymáshoz. Nagy hévvel indult, és a lendület, szinte bele dobta Anyja karjába. Etát annyira meghatotta, hogy sírva fakadt, de Mariann néni sem bírta visszatartani könnyeit,- hisz ez neki, mint kezdő, óriási sikernek számított! Túl jutva a meghatódottság másodpercein, a doktornő letörölte könnyeit:

-Drága Anyuka, kérem, adjanak több önállóságot fiuknak, hisz csupán akkor növekedhet akaratereje is! Épp ezért tanulmányi előmenetele sem valami fényes, épphogy eléri az elégséges szintet, mégsem javaslom egy évig nagyobb közösségbe, sőt biztonságosabb, ha két éven át csak otthon tanul. Egészségi állapota elfogadható, bár sokkal több szénhidrátra, s vitaminra van szüksége. Semmi megerőltető mozgásra nem szabad kötelezni. Az önkéntelen mozgása, amúgy is túlságosan sok energia vesz el tőle, amit élelmiszerekkel nehéz pótolni. Ezért újabb vitamin gyógyszereket írtam fel.

Eta egy borítékot húzott elő.

-Fogadja hálánk jeléül.

-A fia már meghálálta, hisz a pályám kezdetén, számomra a közös célba érés, a közös sikerünk, sokkal nagyobb ajándék, mint a pénz!- Még egyszer megsimogatta Józsika haját,- egy év múlva visszavárom Önöket.

Apja megjegyzése nemcsak a gyerek, az egész család nyugalmát felkavarta:- Itt volt már az ideje, hogy megtanulj járni. Nyolc éves nagy szamár vagy már!

-Apu nem szeret engem, ugye Anyu?- kérdezte, mikor Apja átment az asztaloshoz dolgozni.

-De, csak szeret egy kicsit viccelődni.

Gyöngyike mégis megjegyezte:- Szeretni, ugyan már, csak magát szereti.

-Hogy mondhatsz ilyet? Nem magáért, értetek dolgozik.

-Ugyan már, azért dolgozik ennyi, hogy többet ihasson.

-Mióta vezet, nem iszik annyit!

-Mivel nincs rá annyi ideje, hétvégén meg bepótolja.

-Ma nem biztos. Nézz csak ki!

Lovasék érkeztek a kártya partira.

-Ulti közben is szeretnek iszogatni,- nyelvelt tovább Gyöngyike.

-De nem annyit.

Hajnalig játszottak, és Apjuk hetven forintot veszített, ami sajnos egyenértékű, -az egy gyerek után járó családi pótlékkal.

-Legközelebb, nálatok úgyis visszanyerem!

A „legközelebb” a következő hétvégén elmaradt.

Távirat érkezett Józsika Keresztapjától, Karikástól: „Nagyapa haldoklik, azonnal gyertek haza!”

Dafku kijelentette, ő ezen a hét végén nem utazhat, mert nincs szabadsága.

 

-Valóban a végét járja szegény Pista bácsi,- mondta Révész Etának.- Én megtiltottam neki a szeszt és a cigarettát, s ha betartja a tanácsom, még javulhatott volna, ehelyett romlott az állapota, s nem tudom, mi lehet az oka.

Nesztelenül léptek Nagyapa szobájába- gondolták, hátha alszik. Csend volt, de nem aludt, viszont büdös dohányfüst terjengett, s nem hitt a szemének Eta. Mama kávéskanállal öntögette Nagyapa szájába a kisüsti pálinkát!

-Mama mit tesz Papával, hisz így megöli!- szólt rá erélyesen.

-Na és, meguntam ápolni,- hangzott a meglepő válasz.

-Nem szégyelli magát? Nem ezt érdemli,- s kilökte kezéből a kanalat.

-Nem ti vagytok vele, borzalmas az életem, amióta ilyen beteg.

-Hány évig éltek együtt? Elfelejtette? Ő szerette Mamát, ő nem tenne ilyet!

Papa karja megmozdult, lassan szájához emelte, s úját ajkára illesztve, vízért könyörgött. Eta igyekezett volna itatni, de a folyadékot kiöklendezte, s végig folyt a nyakán. Kinyitotta vizenyőssé vált szemeit, s Etát felismerve, végig pásztázott a szobán,- talán az unokáit kutatta. Aztán, valóban, nevén szólította a gyereket.

-Jóska és Rozálka, megint játszani akartok Tatával?- Látszott, rettentő erőfeszítéssel ült ki az ágy szélére, s szeretett volna felállni, de visszaroskadt.

-Hamar, gyertek ide!- mutatott térdére.

Ők először riadtan hátráltak tőle, majd Józsika felbátorodott, s elengedte húga kezét, és lassan, bizonytalan léptekkel, elindult Nagyapja felé.

-Te, Mari, nem is mondtad, hogy az unokám tud járni,- kiabálta Mamára. Gyenge mosoly jelent meg tüskés, fehér arcán, majd szívéhez kapott, és eldőlt az ágyon.

-Segítsetek visszatenni a lábát,- szólalt meg Eta, elsőként eszmélve.- Gyöngyike, szaladj orvosért!

Nem kellett.

Talán érezte, mikor jöjjön?

-Legjobbkor, Doktor úr!

-Amint látom, későn,- jelentette ki, a vizsgálat után!- Én már nem segíthetek, majd a természet elvégzi munkáját. Órákat, esetleg még egy napot kibírhat a szíve!

Eta sírt.

Mama odaültette unokáit az ágy végéhez:- Kiáltsatok, ha Papának leesik az álla!

Rózsika nagyon komolyan vette a rábízott feladatot, még vacsorázni sem ment a többiekkel, míg nem hajnalban örömujjongva szaladt Mamájához:- Papának végre leesett az álla!

Mama keresztet vetett, s meggyújtotta az előre odakészített gyertyát.

Egymást érték a vendégek, távoli, s közeli rokonok, szomszédok.

A gyerekek ekkor értették meg, Nagyapjuk többé nem lovagoltatja őket.

A temetésen ott volt a gyár, a falu, s a fia is.

-Fiam, Apád téged is szeretett volna látni, mielőtt meghal. Hol a csudába voltál?

Gyöngyike rögtön kimondta, amit eddig sem titkolt:- Tudja Mama, mikor Anyu Józsikával kórházban volt, minden szabadságát felhasználta szeretőjére!

Dafku mindezt nem hallotta, épp eltávolodott tőlük.

Persze, igazság az, ő már egy hónappal előbb eltemette Apját,- legalábbis a munkahelyén így tudták, ezért ugyan arra nem kérhetett szabadnapot még egyszer. Eta, szinte biztos is volt ebben, de most még se firtatta a dolgot. Úgy tett, mintha egyáltalán nem érdekelné, ezért aztán Anyósával a sírok feliratait kezdték böngészni, ahol hamarosan, szeretett rokonok neveire bukkantak,- ami ebben a kis temetőben nem volt nehéz. Mivel épp Balogh Sanyi sírjánál álltak meg, így Dafku is észre vette magát, neki se ártana, egy kis tiszteletadásra megállni.

Közben persze magukra maradtak, a gyászoló vendégsereg már távozott.

-Hol fog lakni Mama, tudja, hogy nem maradhat ebben a lakásban?

-Sajnos tudom, felmegyek Pestre, ahogy Te tetted. S mivel nem értek semmihez, takarítónőnek majdcsak felvesznek valahova.

-Amíg nem kap albérletet, ellakhat nálunk,- ajánlotta Eta.

-Ugyan hol? Meg tudnád mondani? Mi is eléggé szűken vagyunk!- kérdezte Dafku mérgesen.

-Ne félj fiam, nem akarok örökre nálatok élni.

-Nem is úgy értetettem anyám! De még egy ágyat, abba a kis lakásba, szinte képtelenség betenni!

-Ne légy már ilyen szívtelen, ha más nem lesz, elfér a konyhában is egy ágy,- ideiglenesen!

-Majd amire jön, addigra építesz egy verandát és nyáron ott eszünk.

Dafku nem válaszolt, kapta magát s elrohant a kocsmába.

-Mondd csak, mi bajotok egymással?- kíváncsiskodott Anyósa.

-Komolyan érdekli? Nője van, iszik, kártyázik, mint régen. Egy csöppet se változott. Igaz, egy kicsit meghúzta magát, mikor kiengedték, viszont az már a múlté. Minden maradt a régi, hisz ismeri a fiát!

-Nem tudom, elég rég óta nem vagyunk együtt. Neked kell jobban ismerned.

-Mit szól az unokájához?- tért más témára Eta.

-Mit szólnék? Örülök, hogy megtanult végre járni!

Késő éjszakáig beszélgettek, minden féléről.

Dafku nem ivott sokat, ezt Eta azonnal látta, mikor belépett. Valószínűleg inkább csak kártyáztak, mert háromszáz forintot adott oda Etának, aztán leült Apja ágyára, s kitört belőle a sírás! Egész mostanáig visszatartotta. Pedig szerette Apját, de sírja fölött egy könnyet se ejtett, holott nagyon is imádta.

Gyöngyikének utolsó, Rózsikának első tanéve kezdődött. Józsika, sajnos csak 1956-ban kezdett iskolába járni, s bár otthon „kijárta” a harmadik osztályt is, mégis,- a könnyebb beilleszkedés érdekében, harmadik osztállyal kezdte. 

Közben persze történt egy, és más.

A temetés után, karácsony előtt pár nappal, az ifjú Klappai jött hozzájuk látogatóba. Egy időre ugyanis idehelyezték a Kilián György laktanyába, mely tőlük nem messze, az Üllői úton volt.

Hetenként két alkalommal kapott eltávozási engedélyt, melyet egyre többször használt ki,- a Dafku család látogatására. S, hogy miért,- unokatestvére, Gyöngyike kedvéért. Őket nemigen érdekelte a rokoni kapcsolat, hamarosan kitűzték az esküvőt. Ehhez azonban szülői bele egyezésre volt szükség, hisz Gyöngyike, még nem töltötte be a tizennyolc évét. Eta,- bár nem szívesen,- hozzájárult. S ennek több oka volt. Mama szegény, még mindig náluk lakott, így valóban szűknek bizonyult hat személynek a lakás. Az is igaz, hogy közte, s Dafku közt némiképp harmonizálódott a kapcsolat, viszont érezte a feszültséget lánya és férje között. Gyöngyike már nem panaszkodott Apja zaklatásai miatt, de csak nagyon indokolt esetben maradt otthon, helyesebben egyre sűrűbben ment anyjához segíteni. Ez persze Etának feltűnt, mivel lánya vizsga előtt állt, és készülés helyet, inkább neki segít!

Ha rákérdezett, Gyöngyike kitért válaszával, vagy egyszerűen csak így szólt:- a gyerekekre vigyáz most már a Mama, de csupán minden második héten, mert váltóműszakban takarított a KÖZÉRT vállalatnál.

Ez a nem éppen hapy endel végződő történet akkor történt, mikor a legnagyobb nyugalom volt a családban. Klappai, és Gyöngyike moziba mentek,- első alkalommal együtt,- s a film végeztével, mikor az oldalkijárathoz értek, oda, ahonnan odalátni a cukorkás bódéra:- Nézzük meg mi az a tömeg!- mondta ijedten Gyöngyike.

Mentő!

Rendőrség!

Csak fokozta izgalmát!

Egymásra néztek, s rohantak.

Odaérve, azonnal sejthették, mi történt.

Anyját egy tolószékbe ültetve ápolják. Homlokán ragasztás, karját most fáslizzák.

-Anyukám, mi történt?

-Ezek itt, szétverték a boltot,- mutatott a három suhancra, akik ott álltak bilincsben. Ennyit mondott, aztán újra elájult.

 

Kedvenc linkjeim
 
Tiltó
 
Dátum
 
2005
2017. Augusztus
HKSCPSV
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
<<   >>
 
Barátok, ismerősők
 
Itt beszéld el
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 

Ne maradj le semmirõl, értesülj elsõ kézbõl a Selena Gomezzel kapcsolatos hírekrõl! Hat éve várja a látogatókat az oldal    *****    Református exmisszus-gyakornok, jégkorong, izomautók, rap zene. Igen, ez mind én vagyok! Hogyan? Nézz be és megtudod! :)    *****    Szeretsz írni? Lenne egy jó témád, amit megosztanál másokkal? Akkor kattints, és nyerj egy vendégposztot nálam! :)    *****    Kedveled Ian Somerhaldert? Odáig vagy a szépséges színésznõért, Nina Dobrevért? Kattints! Nem csak TVD rajongóknak!    *****    Szeretsz filmet nézni? Akkor itt a helyed! Nézz filmet facebook messengeren. Klikk ide!!!!    *****    MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER    *****    DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE! DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE!    *****    ***Egy blog. Egy lány. Egy élet.*** Ðzsí blogol. *G-PORTÁL KÖZÖSSÉGMENTÉS ugyanitt. Ha hiányzik a régi közösség.*BLOG***    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Nézz filmet facebook messengeren!!!! Klikk! Klikk!    *****    ONMYMIND \\ EGY ÁTLAGOS SRÁC BLOGOL MINDENRÕL AMI ESZÉBEJUT \\ ZENE, CIKKEK, KRITIKA? KATTINTS ÉS OLVASS MOST KEDVEDRE    *****    **********Rengeteg AKCIÓ! Vegyszermentes kozmetikmok és bio mosó és tisztítószerek, munkalehetõséggel! ***********    *****    OKTATÁS INGYENESEN az ASZTRO-suliban, Asztrológiai tanácsadás BECSÜLET KASSZÁS alapon! Fordulj hozzám bizalommal!    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Hírek a folytatásról - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed -    *****    LORDE * ISMERD MEG TE IS A ROYALS ÉNEKESNÕJÉT * LORDE * ISMERD MEG TE IS * LORDE * ISMERD MEG TE IS A ROYALS ÉNEKESNÕJÉT    *****    Re-Startoltunk! Egy SZEREPJÁTÉK, amelybe bármikor becsatlakozhatsz! Légy te is Hõs! Hõsregék RPG    *****    Nem értesz a CSS kódokhoz/nem tudod egyedül fenntartani oldalad/szeretnél egy társszerkesztõt? Írj nekem! - sakura-ec.gp    *****    ISMERD MEG A GYÖNYÖRÛ OSCAR-DÍJAS SZÍNÉSZNÕT, ALICIA VIKANDERT, AKI A 2018-AS TOMB RAIDER LARA COFTJÁT FOGJA ALAKÍTANI!    *****    "Céljuk fellelni az Egyesülés Pengéjének darabjait, és újra felemelni a Lidérckirályt."    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.