dufkacsalad
dufkacsalad
 
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Számláló
Indulás: 2005-01-12
 

 

 
 
IX-X: rész

Odalépett, s félénken megfogta két kis karját, félve, nehogy eltörje azt.

-Még valaki segíthet, így nem tudok injekciót adni!

Balogh Sanyi ugrott is.

Na a szúrás hatására, a pillanat törtrészére talán, felnyílt a szeme.

-Mi van a fiammal?

-Bármennyire is különösen hangzik, sajnos nem tudom, helyesebben így nem merek diagnózist állítani. Némi sejtésem persze azért van, hisz orvostanhallgatóként foglalkoztunk hasonló esettel,- de hadd tegyem hozzá, csupán elméleti oktatáson, s annak több mint huszonöt éve. Az emberi agy és idegrendszer kóreseteivel, illetve a vele kapcsolatos elváltozásaival. Szeretném megnyugtatni önöket, biztosat csak kórházban állapíthatnak meg, ahova azonnal vinni fogjuk.

-Muszáj volt ezt ilyen hangosan közölni?

-Ő azért a maga fia, még ha szégyenli, akkor is- pirított Dafkura az orvos.

-Indulhatunk?- kérdezte Bodor,- itt a kocsim

-Veletek megyek és gondolom az anyja szintén jönni szeretne, ha elférünk ennyien.

Bodor elindult, a többiek követték. Eta, karján fiával és Révész hátra, Dafku előre, barátja mellé ült. Menet közben négy-ötpercenként vizsgálta kis betegét az orvos. Helyzete nem változott,- igaz láza valamelyest csökkent. Viszont a különös görcs, mely fogságában tartotta, nem engedett.

A töredezett aszfaltút,- hisz a háború ezt se kímélte,- csak lassította útjukat, ráadásul Ferinek tekintettel kellett lennie a hátul ülőkre, mivel Dafku kártyázás közben elújságolta; felesége újra gyermeket vár,- bár ez nem nagyon látszott még, pedig túl volt az ötödik hónapon. Mindenesetre a negyven kilométeres utat közel egy óra alatt tették meg. Itt derült ki, ő a kórház gyermekosztályán a főorvos. Így meglehetősen otthonosan közlekedett folyosóin. Hozzájuk,- mármint Nagylakra,- csak átmeneti kisegítésre helyezték. A végén persze ott ragadt,- igaz, ez későbbi téma.

Három orvos gyűlt nagyon gyorsan össze a gyerekbetegségének megállapítására, sajnos hiába. Abban mind hárman egyet értettek, hogy agyát érte valamiféle károsodás. Azonban hiányos műszerezettségük nem teszi lehetővé annak megállapítását. S Révész döntött, azonnal átviszik Szegedre.

-Bármennyire sajnálom semmi megnyugtatót, biztosat nem tudtunk meg. Lehet gerinc, vagy sérülés. Ezért átvisszük a Szegedi Klinika agysebészetére.

-Maguk nem képesek rendesen megvizsgálni?- háborgott Dafku.

-Nincsenek fejlett műszereink, sajnos.

Mentőbe ültek s sziréna használattal is újabb húsz perc telt el, de kevésbé volt már kitéve a veszélynek, mivel a mentő műszerei biztosították szükséges életfeltételeket. A klinkán,- ahova szeptember1-én vitték,- csupán szeptember29-én fejezték be a vizsgálatokat.

Az első nap ugyan sikerült pár megszüntetni a "kómás" állapotot, három hétre újra elvesztette eszméletét. Az orvosok szerint ennek talán gyógyító hatása is lehet?

Rögtön az első nap Mama szintén átjött, hisz a klinika szomszédságában szobát bérelt magának a Dafku család.

Ugyanis az orvosok teljes nyugalmat írtak elő gyermekük részére, noha nem közölték még a betegség okát. Viszont állandó benntartózkodási engedélyt adtak a szülőknek.

Vércsoportja furcsa mód nem anyjáéval egyezett, hanem apjával. Ezért tőle kapott vérátömlesztést. Utána kezdődött az "új" teljes kivizsgálás.

Az említett "nyugalmat" egyedül Eta tudta elérni fiánál. Ezt csak úgy érhette el, hogy reggeltől napestig, karján gyermekével, fel, s alá sétált vele. Mert ha megpróbált leülni,- esetleg valakinek átadni fiát,- az abban a pillanatban sírni kezdett, s ez már nem jelenthetett nyugalmat nála. Ezért aztán, két hét után annyira elhalt a karja, hogy képtelen volt önállóan tartani fiát. Egyik oldalon Anyósa, másikon Jóska segített. A harmadik hét vége felé viszont már így sem volt képes, rogyadoztak lábai a fáradtságtól. Ráadásul eddigre újra hatodik hónapos terhes lett.

-Most már nem bírom tovább, lesz, ami lesz, megyek, beszélek az orvossal.

Oda is állt elé:- Drága Főorvos úr, nincs már jártányi erőm se, mondja, életben marad a fiam vagy nem?

-Ön, Anyuka, csodát tett, önfeláldozásával újra életet adott gyermekének, de,…és ez a "de", igen szomorú lesz,- nem tudjuk milyen elváltozásokat várhatunk. A fia nagyon súlyos agyvelőgyulladáson esett át, amit, nagy valószínűséggel baktérium, vagy vírus okozhatott. A kisagy teljes károsodást szenvedett, ami azt jelenti; az egyensúlyi érzékszerve tönkre ment. Ha egyáltalán valaha járni tud, járása bizonytalan, bizonytalan marad. Ez az önkénytelen mozgás sajnos állandósul,- szaknyelven "Mozgó-feszítő idegbaj",- évek elmúltával talán némileg csillapodhat, teljesen megszűnni azonban sohasem fog! Sőt, mivel a mozgás önkéntelen, így bármilyen erős hang, fegyelmezés és figyelmeztetés kiválthatja a mozgás fokozódását, amely esetleg még vissza is vetheti az addig elért fejlődést

Ezenfelül,- nem akarjuk felnyitni a koponyát,- azt se láthatjuk, hogy az agynak még mely részei sérülhetett meg. Gondolkodása sem lesz teljesen normális.

-Látni, beszélni egyáltalán fog tudni?

-Most még lehetetlen meghatározni, hogy következik be egyik, vagy másik. Röviden összegezve tehát, megmentette az életnek, de kapott egy roncsot.- A professzor, az elmondottakért nem várt köszönetet, lehajtott fővel távozott.

Dafku könnyes szemekkel nézte megnyomorodott, nyomorék fiát, akihez álombéli terveiben, oly sok reményt fűzött. Szinte maga előtt látta, ahogy fia a ringben verekszik. Képzeletében legyőzhetetlen boksz-bajnok lett, akit ő edzett. Álmairól akkor nem beszélt senkinek. Csak tizenöt évvel ezután, akkor is csupán nekem.

Most viszont ott ült a magasított rácsos ágya mellett, figyelte a szüntelenül rúgkapáló gyerekét, ki akkor nem mozgott csak, mikor aludt. De hát, mikor alszik? Neki úgy tűnt, sohasem! Nem soká,- egy hét múlva,- lesz egy éves. Már tudna járni, beszélni, ha…! E gondolatokra hangos sírás fogta el. Aztán időről időre, egyre kevesebbszer ült a kiságya mellé, kerülte a vele való együtt létet.

-Nem néznéd meg a fiad?- Eta felszólítására némi lelkiismeret furdalást érezve ment be hozzá két hét után. "Isten verése számunkra ez a gyerek" Húsz évesen is pelenkázni kell majd. Lépéseire a kis Jóska abba hagyta a sírást, mely Apja szerint örökös, viszont erősen fokozódtak rángó görcsös mozgásai. A csend persze két másodpercig tartott. Remegő kézzel emelte fel takaróját, majd undorral fordította el fejét, s szaladt ki a szobából.

-Menj és tedd tisztába a gyerekedet!- mondta elégedetlen hanglejtéssel.- Egyszer megyek be hozzá egy héten, akkor is csupa szar!

-Nem csak az enyém, a tied is.

-Hát, nem úgy értettem.
Persze Eta, mivel nem először tapasztalt nála ilyet, tudta, hogy legszívesebben letagadta volna, hogy ez a gyerek az övé. A külvilággal ugyan igyekezett elhitetni, mennyire szereti, azonban rosszul színlelt. Erre hamarosan mindenki rájött, hiszen egyre kevesebbszer látták már együtt őket. Havonta kétszer,- kényszerből. Amikor, -fél éven át,- vissza kellett vinni Szegedre a kórházba, lumbálás végett. Egyedül ő volt képes lefogni fiát a fájdalmas vizsgálathoz. Ez abból állt, hogy egy húszcentis tűt felszúrnak a hátgerinc csigolyái közé, és a gerincvelőn keresztül agyvizet szívnak le.

-Szépen tisztul, ezért legközelebb egy év múlva végezzük el ezt a vizsgálatot.
Eta merőben más volt. Minden mozdulatát figyelte és ismerte. Három hónap után újra észlelte, fia ismét lát, de még semmire sem figyel. Valószínű a megsérült idegrendszere gátolta meg ebben, hisz szünet nélkül görcsösen járt feje, keze lába. Ez az állandó akaratlan mozgás rengeteg energia "lopott" el tőle, s emiatt majdnem csont és bőr lett. Eta hiába többször etette, mint azelőtt. Pedig etetése elképesztően nehéz volt. Ha lefektette, attól félt megfullad, ha felültette,- önállóan nem tudott ülve maradni,- egyik kezével megtartani görcsben levő testet, másikkal lefogni kezeit, szinte képtelenség. Ha véletlenül mégis sikerült, még akkor sem bizonyult egyszerűnek a folytatás, lesnie kellett azt a pillanatot, mikor nyugszik meg a szájban levő ideg, hogy képes legyen befogadni, s lenyelni az ennivalót. Délelőtt Franciska és Dafku mama, délután Gyöngyike segített neki. A tisztába tétele kész művészet volt, minden alkalommal füröszteni, és másik ruhát kellett ráadni.
Eta szülés előtt állt. Egy héttel,- ezt megelőzően,- a "ház ura" is megemberelte magát, időben tért haza, s segített mindenben feleségének. Rövid időre visszazökkent minden a megszokott kerékvágásba. Mi hozta nála ezt a hirtelen változást, nem is tagadta. Most szintén egy fiút vár Etától. Azt remélte, "harmadik" fiával már nem történik semmi baj. Ő pedig úgy fog rá vigyázni, mint szeme világára.

-Ha lány lesz,- csipkelődött vele egy nappal a szülés előtt,- tán kidobod, mint egy macskát?

-Azt azért nem … , de hát, úgyis fiú lesz,- vigasztalta magát Jóska!

Nem sok mindenben, de ebben az egyben sajnos tévedett!

Másnap, 1947. december 15-én Eta egy szép kislányt szült. Három hétig színét se látták Apjának, nem volt kíváncsi saját lányára. De mással sem törődött, semmi nem érdekelte, ezzel rálépett a züllés útjára. Felkereste Szegeden, a még be nem zárt nyilvánosházakat, rászokott az italra, s tömérdek pénzt veszített a kártyán. Miből tellett ezekre?- mindenki előtt rejtély…

Mindezekért "közvetett módon" Rózsika lánya, s nyomorék fia, lettek hibásak.

Aztán, egy nagyon hideg februári napon, mikor visszakönyörögte magát, Eta látszatra elfelejtette ballépéseit, viszont a közeledését elutasította, s külön szobában aludt a gyerekekkel.

Négy hónapos lett Rózsika, mikor erőt vett magán, s megnézte lányát.

-Szép kislány,- ennyi volt csupán véleménye lányáról, ugyanakkor szánalmas megvetéssel a másik sarokba, ahol fia aludt éppen.

Eta ennek ellenére helyre állította a "családi békét". Vagy, mert Apósa észre vett valamit kettejük kapcsolatán, s megkérdezte:- Meddig akarod még borjúkötélen tartani a férjed?

Révész doktor már nem számított vendégnek, tartózkodó magatartása miatt mégis annak tekintették. Eta épp válaszolni akart Pista bácsi csipkelődésére, mikor a doki kopogott.

-A legjobbkor jött Doktor úr. Megnézné a lányom, kicsit lázasnak éreztem!

Persze. Gyors vizsgálat után kijelentette:- Egyszerű, kis meghűlésről van szó,- s látszott rajta Őt inkább a kisfiú érdekelte jobban.

-Nehogy ő kapjon valami fertőző betegséget, mert az esetében már végzetes is lehet.

Ezért náluk különösen odafigyelt, hogy idejében megkapják a védőoltásokat. Ki tudja miért lett ennyire figyelmes, talán, mert annak idején, nem tudta meghatározni kis Jóska diagnózisát?

Eta és Jóska nézték ugyan, hogyan vizsgálja betegüket a doki, de sóvárgó tekintetüket az is észre vette. Így gyorsan elrakta műszereit. Jóska zsebébe nyúlt,- Köszönjük fáradozásait.

Ő pedig az egyik százast visszaadta- a fele is bőven kárpótolja eddigi munkámat.

Alig távozott Révész, kutyájuk újabb csaholásba kezdett:- óh csak Anyád hozott neki valami maradékot,- mosolygott Jóska. Még néhány pillanatig áhítozva bámultak egymásra, majd eltűntek a hálószobában. Eta élt a köztük kialakult kedvező hangulati helyzettel:

-Beszélek holnap a Plébánossal, hogy beteg, s ezért tegye Pünkösdre a keresztelőt.

-Nem, nem. Vasárnapig elmúlik betegsége, inkább majd én szólok neki, tartsa meg itt a háznál azt a keresztelőt, hisz elég sok támogatást kap Kázmér atya a Polgármesteri hivataltól.

-Köszönöm Apukám, ez meglepően kedves ötlet és a vendégek is kényelmesebb lesz így.- Szájon csókolta, s átadták magukat a szeretkezés örömeinek.

-Mondd Józsikám, miért nem beszélsz nekem soha a munkádról,- kérdezte váratlanul, épp akkor, mikor férje felemelte a takarót, hogy ő, kicsit jobb pozícióba kerülhessen. Mit is válaszoljon, hisz érzi, mi rejlik a kérdése hátterében.

-Drága Anyukám, én sose törődöm azzal, mivel töltöd idődet ide haza, de komolyra fordítva, az én munkám nagyon sokrétű. Okmányok elkészítése, kiadása, kérvények megírása, termények átvétele, tovább küldése…

-Miféle termények, erre, úgy tudtam, van megfelelő ember!

-Na igen, de, illetve, ha ő beteg, valakinek csak el kell azért intézni.

-Nincs itt valamiféle mellékes üzletről is szó?

-Nincs hát, csupán annyi, hogy részt kapok a közvetítésekért.

Eta nem faggatta tovább, ez is elég haladás, még gyanút fog.

A következő napok, a Húsvétra való előkészületekkel teltek.

Jóska lerendezte Kázmér atyával a "házi" keresztelőt.

Majdnem egy hónap telt el, mikor Eta észre vette, kisfia szemével követi mozdulatait, sőt, ha beszél hozzá, mosolyog. Tapasztalatáról senkinek nem szólt azonnal, még az orvosnak sem. Képzelődésnek vették volna. A gyerek arcmimikájából igen nehezen lehetett arra következtetni, mikor, milyen kedélyállapotot képes, vagy szeretne közölni környezetével, mivel arcizmai ugyanúgy sérültek, mint a többi testrésze. Ezért került arcára oly sokszor, kifürkészhetetlen, torz, ijesztő, vagy éppen nevetséges grimasz. Ebből Eta arra a következtetésre jutott, hogy gyermeke értelmi képessége talán fejlődésnek indult, s még sem lesz olyan gyászos, ahogyan a professzor előre lefestette. Óvta is, akár egy hímes tojást. Éjjel-nappal vigyázta, hogy csend és nyugalom legyen körülötte. Nappalit könnyebben oldotta meg, mert Rózsikát másik szobába vitte, viszont az éjszakát egy szobában töltötték. Az éjszakai csend biztosítása ezért kicsivel nehezebben ment. Első pár hónapban elég sokszor felsírták egymást. Később Eta már annyira éberen aludt, ha valamelyik hangosabban kezdett szuszogni, vagy megnyikkant, ő abban a pillanatban talpon volt. Persze olyan is elő fordult, hogy szegény Eta annyira kimerült, csak mikor mindkettő hangosan sírt, akkor ébredt fel. Ilyenkor legtöbbször Gyöngyike szaladt át segíteni, mert Apjuk fokozatosan leszokott az éjszakai segítségről. Míg nem egyik ilyen után, közölte elhatározását:

-Anyukám, a jövő héten felveszünk valakit, aki segít majd éjszakánként ellátni a gyerekeket.

Kinevette, azt hitte viccel. Három nappal később viszont valóban megjelent náluk egy, tizennyolc-húsz év körüli szőke lány, hogy őt a munkaközvetítőből küldték. Természetesen rögtön elküldte.

-Hiába akar jót tenni az ember, neked semmi se tetszik?

-Na ne nevetess már, nem vagyok én grófnő. Nem kell engem kiszolgálni.

-Nem is téged, hanem a gyerekeket. Meg néha engem se ártana.

-Éjszaka az ágyban, mi? Egy nő már nem is elég?

-Tévedsz, nem erről van szó, még ha ez is a látszat. De most mit mondjak a munkaközvetítőnek?

-Az igazat.

-Azt nem tehetem!

-Akkor hazudj valamit. Mondd, hogy már felvettem mást. Különben se bíznám idegen kezére Józsikát!

-Meglepetésnek szántam.

-Köszönöm, az ilyen meglepetésből inkább nem kérek.

Gyöngyike haza ért az iskolából, s előtte nem folytatták vitájukat, másról kezdtek beszélni.- Tönkre tesznek mindent,…már a legkisebb üzemet is államosították, és mindenkit Tsz-be kényszerítenek.

-Mi az a "Tsz" Jóska bácsi?

-A Termelő Szövetkezet rövidítése kislányom, pontosan még én se tudom, de olyas valami, ahova az emberek mindent beadnak, földjüket, gépeiket, állataikat, hogy közösen dolgozzanak. A pártiskolán már beszéltek róla, hogy majd a beadott földekből visszakapnak egy kis "háztájit",- amivel befogják a szájukat,- és a paraszt munkaegységért robotolhat.- Jóska, itt abba hagyta, mert úgy látta, már nem figyelnek rá.

Ami azt illeti, neki nagy szerencséje lenne, ha valóra válik az állam terve…!

Miért is?

 

S ősszel, kit fondorlattal, kit pedig erősszakkal vettek rá, lépjen be a magyar "kolhozba". Igen, ugyanis önkéntes alapon, első felkérésre kevesen lettek tagok, csupán a legszegényebb sorban élők közt akadtak ilyen balekokra. Őket megvásárolhatták a néhány négyszögöl háztájinak nevezett, s a rajta lévő kisebb-nagyobb házzal,- háztáji tanyával. A nagy gazdák, a "kulákok" pedig hiába sztrájkoltak hónapokon keresztül, eredménye nem lett.

A kis falvakban kevés gazdag paraszt élt, így a Tsz, a falu életére, főleg az idősebb lakói számára segítséget hozott.

Természetesen Dafku élt a kínálkozó lehetőséggel. Kihasználta környezete és főnökei bizalmát. Előbb csupán gazdagabb magánszemélyektől lopott, később csalásaival az Állami Gazdaságok vagyonát kurtította meg, most hamisítással jutott pénzhez a Tsz-ek pénzéből. Dorbézoló életmódja annyira megváltoztatta életszemléletét, hogy nem sajnálta becsapni a legszegényebb embert sem.

Az ölébe pottyant hatalom,- társadalmi rang,- szinte fokozatosan vette el az eszét. Állandóan veszített a kártyán, "üzletei" sorra megbuktak, az ital és a nők rengeteg pénzt emésztettek fel. S annyira ügyesen csinálta üzelmeit, hogy a család nem vett észre semmit, ő legalábbis így képzelte. Eta, ha nem is tudta, de sejtette, miből fedezi a nem kívánt költekezéseket. De sajnos szemet hunyt felette, mivel szintén szeretett nagylábon élni.

Amikor már nem nyílt alkalma ilyen úton pénzhez jutni, jelzálogot vett fel "házukra", eltitkolva persze, hogy a ház, állami tulajdonú jegyzői lakás.

Ez közvetlen az 1949-es Alkotmány, törvénybe iktatása előtti héten, augusztus 17-én történt.

A felvett hitel,- húszezer forint,- igen gyorsan elfogyott.

A Szegedi Bank két-három felszólítás után, a ház árverezésére tett kezdeményezést, mikor kiderült, hogy elhallgatta az ügyintéző előtt, kié a ház?

Minderről, senkinek sem volt tudomása, hisz a fizetési felszólítások a jegyzői hivatalba érkeztek. A bank utolsó levelét viszont házhoz vitték, mivel Jóska épp beteg volt. Aludt, mikor jött a postás.

Furcsa, hisz semmi ilyen ügyről nem szólt,- gondolta Eta. Ügyesen felbontotta, majd miután elolvasta, vissza is ragasztotta. Sírva szaladt ki a szobából, azonban mire Jóska felébredt, összeszedte magát és nyugalmat erőltetve úgy tett, mint aki a levélről se nagyon tud.

Rendkívül elkeseredettnek s magatehetetlennek érezte magát Dafku a levél elolvasása után. Honnan vegyen nyolc napon belül ennyi pénzt, mert ennyi volt a határidő, és, ha nem szerzi meg, átadják az ügyet a végrehajtóknak. Muszáj pénzt szerezni, különben fényt derítenek mindenre! Akkor neki vége. Odalépett a sublót titkos rekeszéhez, s kivett egy revolvert. A szégyene,- én mást mondanék, mint ahogy ő akkor gondolta,- küldi a halálba. Miközben erre gondolt, Eta olyan csendesen lopódzott mögé, akár egy róka. Egyik kezével ékszer dobozt tartott Jóska orra elé, másikkal a pisztolyt tartó kézre mutatott:

Nagyobb gazember lennél mindenki szemében, ha megtennéd! Ezt a dobozt visszaadom, belőle csupán a jegy-gyűrűnket vettem ki, a többit úgyse hordanám. Vedd tudomásul, holnap visszamegyek a gyárba.

Jóska halál sápadt lett, keze nem mozdult, csak a középső úja kereste meg a ravaszt és ekkor keze elkezdett emelkedni feje felé. Eta érezte túl nagy a kettejük közti távolság, ezért a dobozzal célozta meg a fegyvert. Kiesett kezéből, és elsült. A golyó Apja lába mellett csapódott a falba, aki pont akkor lépett be. Az ékszerek szétgurultak a padlón. Apja megjelenésére, falfehér arcszíne hirtelen vörös lett. Felkapta a pisztolyt, s Etának szegezte:- Te tehetsz mindenről!

Nagyapa közéjük ugrott, bal kezével felütötte a fegyver csövét, amiből így a lövedék a mennyezetbe fúródott, jobb kézzel pedig akkora pofont mért "kisfia" arcára, hogy elvágódott.

-Mi az isten történt veled fiam, Eta biztos nem tehet semmiről, próbálj észhez térni, vagy én csaplak agyon!- Ütésre emelte ökölbe szorított hatalmas markát, fia mellén térdelve, akit kijózanított az atyai pofon, s hangosan zokogott. Erre az öreg Dafku is megszelídült és felsegítette a földről, és mivel hiába nézett kérdőn mennyére, tőle se kapott választ. Lehajolt, felvett egy arany karkötőt:- Ez megér vagy háromezer forintot, de megenni nem lehet,- mondta mérgesen az asztalra dobva.- Ha nem mondotok semmit, úgy is jó, ez a kettőtök dolga. De figyelmeztetlek Édes Fiam, ha csak egy haja szála is meggörbül ennek az asszonynak, hát én, szíjat hasítok a hátadból. Elindult kifelé, de két lépés után mégis visszalépett.- Ezt pedig elviszem,- tette zsebre a pisztolyt, s távozott.

Eta várt egy ideig, figyelte a kétségbe esett férfit,- férjét,- aki most nagyon távol került tőle. Összeszedte az ékszereket, s odaült Jóska mellé az ágyra. Még mindig sírt, Eta megsimogatta hullámos korom fekete haját.

-Sosem vagy őszinte hozzám, látod, ha az lennél, talán nem kerülsz ilyen helyzetbe! Ez engem nem boldogít,- borította ágyra, a tőle kapott ékszereket.- Add el, fizesd ki az összes adóságod. Éljünk úgy, ahogy sok más. Hagyj fel ezzel a léha élettel, mert végül elveszíted a munkád, meg a családod is.- Közelebb ült, fejét a vállára húzta s tovább simogatta.- Éljünk úgy, ahogy kezdetben. Szeretlek, te ostoba, mindent megbocsátok, csak egy kicsit szeress vissza!

-Szeretlek én, de…

-Legalább most ne hazudj,- fojtotta belé a szót.- Nem elég, hogy Szegedre, Makóra jársz nőkhöz, még Mancikát is le akartad fektetni. Nem rég panaszkodott, hogy örökké zaklatod. Ha ezt Imre sógorod megtudja, kitekerné a nyakad. Nem értem, mit követtem el ellened, amiért így viselkedsz velem?

-Csak úgy jött minden magától.

-Ha megváltozol, újra kezdünk mindent.

-Ígérem.

Jóska, amit ígért, meg is tartotta, miután kibékültek. Helyesebben Eta nézett el mindent. Az ékszerek eladásából nyert pénzen rendezte adóságait. Otthonában töltötte estéit, ahol nemigen kártyázott, vagy ha mégis, filléres alapon. Egészen más ember lett. Csupán egy dolgon nem lehetett változtatni, a munkahelyi csalásain. Újabbat ugyan nem követett el, de ha kitudódna, hogy még a revizorokat is megvesztegette, hát duplán meg fizetne.

Öt hónap nyugalom a családi életben, és rettegés Jóska lelkében. Volt is miért. Minap átnézte saját könyvelését, s huszonhárom csalásával háromszázkilencvenkétezer forintot lopott ki magánemberek zsebéből, ugyan ennyivel károsította meg az állami vállalatokat.

1950 tavaszán mégis fény derült Dafku bűnösségére.

Ugyanis bevezetésre került az újabb tanács törvény. Ez a rendszer új embereket hozott, akiket nem lehetett manipulálni. Pedig, ha ügyesebben végzi munkáját, még tanácselnök is lehetett volna. A választáson a polgármesterrel együtt megbukott, mert a fél falu gyűlölte őt, - valami Népfrontos lett Tanácselnök.

Telkes egyévi felfüggesztett börtönbüntetést kapott, beosztottak hanyag ellenőrzés miatt. Dafkut viszont három és félévi, a Szegedi Csillagbörtönben letöltendő büntetésre ítélték.

Eta a három gyerekkel visszaköltözött Róza mamához. De csak három hónapig bírta elviselni azt a gyalázatos megaláztatást, amiben munkahelye, kettős lakói és rokonai részesítették,- férje hibái miatt. Apósán, Anyósán kívül, senki sem hitt neki, hiába is bizonygatta, hogy semmiről nem tudott.

Kétségbe esésében levél útján felkereste régi jó barátjukat, Bodor Ferit,- aki két éve újra Pestre került,- tőle kért tanácsot.

November végén Eta felköltözött Pestre, ha akar. Dolgozhat a Kispesti Textil Gyárban. Lakást is fog kapni, de a kiutalásig albérletbe kell költöznie. Ratkó Annával, eltudják intézni, hogy Józsikát kórházba vigyék.

S Etának csakis ez utóbbi közlés adta meg a lökést a döntésre. Róza mama mikor megtudta, hogy lány elmegy, agyvérzést kapott és meghalt!

Szomorú szájízű gyászával kezdődött tehát Eta Pesti élete. Ráadásul, önmagát hibáztatta Édesanyja haláláért, mert ha nem fogadja el az ajánlatot, még mindig élne. De hisz neki Józsika gyógyulását kellett szem előtt tartani.

Mozgalmas, nehéz élet jutott Anyánknak Pesten. Igaz, hogy három gyerekkel csak két műszakba osztották be, Ő ennek ellenére vállalta a három műszakot is. Ugyanis éjszakás héten öt napot dolgoztak. Így szombaton mehetett látogatni férjét a börtönbe, mikor már engedélyezték. Egyik héten hozzá, másikon Anyósáékhoz utazott, akik malacot neveltek számára.

Már az első héten rendkívüli csalódás érte, mert a beígért kórház helyett, lelencházba helyezték el Józsikát. Három heti utánjárással vehette újra magához, akkor is úgy, ha bizonyítani tudja, van, aki vigyáz rá napközben.

Szerencsére a főbérlő házinéni vállalta. A paraszti sorból származó ötvenegy éves Ladics Jánosné tavaly özvegyült meg, s albérlőtartással pótolta özvegyi nyugdíját. Velük élt még tizenhat éves lánya, s egyik nagyobb fia.

A sérült gyerekkel való bánásmód sem volt riasztó számára, mert sajnos az ő Eszter lányának paralízis miatt béna maradt egyik lába. 

A sok keserű hetek, hónapok után, ebben az évben végre egy kis "örömet" is kapott az élettől. Karácsony előtt pár nappal négyéves fia kimondta az első szót:- "A-nyu-kám"!

E naptól kezdve, egyszeriben majdnem folyamatosan beszélt. Fokozatosan észlelhetővé vált tudásának, értelmének fejlődése. A baj viszont, hogy járni sokkal később tanult meg, most még csak mászni tudott. Mindenhova magával vitte babakocsival, ha egy kis szabadideje volt.

-Józsikám meséld csak el Gyöngyikének, hol jártunk, s mit láttunk ma délután,- késztette fiát minduntalan beszédre, emlékezésre. Kevés esetben tévedett, ha mégis, finoman kijavította.

Nem érdekelte, ha séta közben elfordulnak, ha elkerülik, vagy kinevetik őket. Öt-tízméterenként megálltak, újra kötözni szíjait,- hogy ki ne essen a kocsiból,- vagy megtörölni a száját, mert annyira nyáladzott.

Az első mozi látogatásra a jegyszedők be se akarták engedni a nézőtérre ilyen gyerekkel,- mondván úgyse érti!

Mentek cirkuszba, Városligetbe, Népligetbe, állatkertbe. Gyöngyike sokszor figyelte a két kisebb gyereket, ahogy egymásnak mesélték az új, meg újabban szerzett élményt. Őt főként akkor nem hagyta otthon, amikor Kispestről messzebbre kirándultak. Hisz a járóképtelen Jóskával és a három éves Rózsikával elég körülményes volt közlekedni. Mivel például az állatkertbe is csak két-három átszállással lehetett eljutni.

Rózsikát Gyöngyike hordta óvodába. Hét közben Ladicsné Kati néni vigyázott Jóskára.

Ratkó Anna, aki ekkor az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetője, és Bodor, közbenjárásának köszönhetően, hat hónap múlva Etának soron kívül utaltak ki egy lakást. Egy utcányira az albérlettől, a főút másik oldalán,- az Üllői út 147. sz. alatt. Ez a tanácsi lakás,- szükséglakás,- "szoba-konyhából" állt. Miért az idézőjel? Mert egy régi cipőbolt volt, melyet nem rég államosítottak. Dohos, festetlen "lakás" egyik oldalán zöldségüzlet, másikon ennek raktára közt helyezkedett el. Valószínű a konyha lehetett a cipészműhely, a szoba pedig az üzlet, melyhez csupán udvari WC, falikút tartozott, és egy fáskamra tartozott. No meg három szomszéd, de erről később.

Három másik főbérletet is ajánlottak neki. Azért ezt választotta, mivel azok távol estek a főúttól, és ez csupán nyolcszáz méterre volt munkahelyéhez, tehát gyalog járhatott dolgozni. Így például ha kicsivel később kelt, vagy túl későn jött haza felé, akár villamosra is szállhatott.

Mielőtt elfoglalta volna új otthonát, befalaztatta a "bolt" utcára nyíló bejáratát. A használtcikk piacon akart bútort vásárolni, de sajnos csak poloskásat talált, s ezért az árán, inkább felhozatta Nagylakról a sajátját.

1951. július 15-én végre beköltözhetett. Bérleti díja 25 Ft, mely fizetéséhez képest nem túl magas. 1300 Ft-ot keresett, amit jónak is lehetne ítélni a negyven filléres korszakban, de három gyerekre mégis kevésnek bizonyult,- főleg így Apa nélkül. Azért ne feledkezzünk arról, hogy két lánya ingyen étkezést kapott az iskolában, illetve az óvodában.

A sok utazás, álmatlan éjszakák, és a nem éppen nyugodt élete, sajnos nem maradt hatás nélkül. Eleinte csupán múló rosszullétek jelentkeztek nála, később mindennapos lett. Augusztus elején barátnőjével mentek haza felé, s neki,- Lovasné Rózsikának,- kellett kórházba vitetni, ahol aztán súlyos idegösszeomlást állapítottak meg. Hathétig feküdt a Hárshegyi Ideg és Elmegyógyintézet Kedély-beteg osztályán.

Gyöngyike egyedül maradt a két "kicsivel". Mivel amúgyis vakáció ideje volt, leutaztak nyaralni Dombiratosra,- Lovasné segítette őket.

A kórháznak az a része, ahol Etát ápolták, szabad bejáratú volt, mégis nehezen lehetett bejutni látogatásra. Egy valaki viszont, majdnem mindennap megtette, s ő engedte. Ladics néni fia János, akinek Eta nagyon tetszett. Etus pedig sohasem viselkedett úgy, hogy ezt biztatásnak vegye, de János reménykedett. Állandó látogatási engedélyt kapott, mert az orvosok rájöttek, a férfi jó hatással van rá.

Pihenésre, nyugalomra volt szüksége, melyet itt valóban meg is kapott. A szanatóriumot dús, erdővel borított apró hegyek veszik körül, levegője tiszta, akár az ózon. Kiszolgálják, finom kosztot kap, mint egy jól megfizetett üdülőben. Csak hát a gyerekeket nem láthatja, hogy vannak, mit csinálnak nélküle. Ahogy ezen töprengett…

Jöjjön Etuska, inkább sétáljunk egyet, mintsem gyötörje magát,- nyújtotta a kellemes hang mellé kezét is Ladics. Ő felállt a park padjáról, s megkísérelte elhúzni kezét. A másik kér gyengéden, de biztosan tartotta, ezért visszafogta előbbi szándékát.

-Ne gondoljon most másra, csak kettőnkre.

Eta nem válaszolt, nem értette, helyesebben nem is akarta érteni, mi a szándéka. Azért hagyta, hogy a férfi tovább lépjen, s átölelje derekát, majd mosolyogva így szólt:

-Nézze János, maga túl gyorsan szeretne áttörni egy bezárt kapun. Nekem tudja, érjem és három gyerekem van,- jelentette ki, s fürkészőn figyelte a férfi szemeit.

-Férje? Ezt eddig nem mondta. Azt hittem, maga elvált, hisz fél éve egyszer sem láttunk férfit magánál.

-Nem János, férjem… tudja, ez hosszabb történet ahhoz, hogy most meséljek róla. Sajnos mennem kell ebédelni. Talán,… majd, … egy más alkalommal.- Erre persze nem került sor.- Látva szomorúságát, még hozzá tette:- Javaslom, maradjunk azért barátok! Végig sétáltak még a tulipán alakzatú parkon, és búcsúzáskor arcon csókolta Jánost, bár érezte, hogy az csak kalandot keresi vele, hisz jóval fiatalabb, mint ő,- huszonhat éves sincs. De miért ne?

Ennek ellenére másnap, sőt harmadnap sem jött, kicsit kétségbe esett. Igaz a rendes látogatási időben akadt látogatója, de ez más. Barátnője, meg Karcsi, a férje mentek hozzá, Gyöngyike levelével:

"Drága Édesanyám!


Ne idegeskedj, mi nagyon jól vagyunk. Józsika változatlanul sokat mászik. Julis nénje, meg én, nem győzzük foltozni nadrágjait. Rózsika mindennap elmegy eperfalevelet szedni Dóczi Jani bátyával a selyemhernyóknak. Azok csupán ezt esznek. Egyik nap haza felé jövet Rózsika látott egy kan disznót. Már a kapuban elkezdett kiabálni: Julis nénje, képzeld ekkora bögye volt a disznónak!- s két kis kezével egy kis sárgadinnye nagyságú kört rajzolt a levegőbe. Hát gondolhatod Anyukám, hogy Julis nénje majd kipukkadt a nevetéstől, aztán meg mindenkinek elmesélte a faluban, mit látott az ő kis unokahúga. Ha meggyógyultál, Téged is vár nővéred, Juliska nénje.

 

Szerető lányod, Gyöngyike"

 

Örömmel hajtogatta össze a levelet.

Negyednap végre megérkezett várva várt látogatója is.

Eta egy óriás fűzfa lehajló ágainak árnyékában keresett menedéket az erősen tűző, napsugárzás elől. Késő délelőtt volt. Kinn feküdt megszokott nyugágyán, mellette kőasztal, körötte fonott karosszékekkel. A parkban állandóan tartózkodott orvos,- akik felügyeltek a betegekre. Egyikük mosolya árulta el Eta rejtekhelyét, s neki a fél parkot meg kellett kerülni, hogy háta mögé kerülhessen. Szótlanul befogta szemeit, mire ő odakapott, s rögtön tudta, ez csak János lehet, más nem merne ilyet tenni. Felugrott és meggondolatlanul, most szájon csókolta.- Egy kis flört nekem se árthat,- palástolta magának is.

-Ennek te vagy az oka, hogy képzeled, hogy négy napig felém se dugod az orrod?

-Etuskám, ne haragudj, de dolgoznom, azért muszáj néha. Az anyagbeszerző munka csak hasznunkra válik, mert nincs kötött munkaidő és hely. Jelenleg is még Győrben vagyok,- papíron legalábbis. Előtte két napig pedig egy gépalkatrészért furikáztam körbe az országot, azért nem jöhettem! Engesztelésül ezt hoztam Neked,- lehajolt, s előkotorta a nyugágy alá rejtett nagy papírzacskót, tartalmát az asztalra öntötte. Több féle cukorka, drazsé, csokoládé és bon-bon gurult szét belőle,- virág helyett.- S nézte, nézte a lányos alakját.

Nyugodtan letagadhatná három gyermekét, olyan karcsú maradt. Hullámos gesztenyebarna haja vállára omlott, fülénél csatokkal hátra tűzve, kiemelve ovális, alul kerekedő arc, szép ívelésű vonásait,- mely mostanra már kisimult,- János meg is jegyezte:

-Sokat javultál amióta itt vagy.

-Jövő héten haza engednek, de dolgozni csak egy hónap múlva mehetek. Addig vidéki pihenést javasolt az adjunktus.

A férfi közben kibontott egy csokoládét s megkínálta vele Etát,- órájára pillantott:

-Mennem kell, holnap korábban jövök.

Egy héttel később első,- s egyben utolsó,- alkalommal ébredtek Eta ágyában.

-Ugye mára szabadságot vettél ki?

-Nem. Békéscsabára irányítottak, így ez a kis kitérő Dombiratosra igazán nem számít.

Két hétig nyaralt nővérénél,- a gyerekek örömére. A levegőváltozás meghozta a kívánt hatást, jó ízűeket evett és aludt. Nappal gyermekeivel játszott, vagy nővérének segített kapálni. Mivel Gyöngyike első nap fülébe súgta, hogy a rokon fiúk leskelődnek mikor ő mosdik, átjártak bátyjához aludni, aki nappal különben sem ért rá vendégekkel foglalkozni,- ő lett ugyanis a Tsz elnöke.

Augusztus utolsó napjai vészesen közeledtek Gyöngyike számára. Ebben az évben fejezi be az általános iskolát.

 

Az 1952-es esztendő sem hozott túl sok jót a családnak. Ha csak az nem, hogy Józsikát felvették a Mozgás Terápia Intézetébe. Felcsillant egy újabb reménysugár, fia talán megtanul járni.

Gyöngyike kitűnővel végzett. A baj persze az volt,- Apa nélkül, Eta nem tudja biztosítani továbbtanulását. Kereskedelmi ipari tanuló lett, s nyáron ő már nyaralni sem ment. Kisegítő eladónak jelentkezett a mellettük levő zöldségüzletbe, hogy kis jövedelmével is hozzájáruljon a családkasszához,- egy kis elő gyakorlat különben se fog ártani,- gondolta.

S most térjünk kicsit vissza

-Nincs kedvük kukoricát fosztani- szólt be egyik nap a szomszéd néni.

-Ha megmutatja, hogy kell, szívesen!

-No nem ingyen gondoltam.

-Akkor annál inkább,- válaszolta Gyöngyike.

-A kapu alatt találkoztunk már, de még be se mutatkoztunk egymásnak. Én Pammer Béláné vagyok. Tudják, van egy cukorka üzletem a Kölcsey mozival szemben,- de közben jöjjenek ám, mert nem érek rá,- és a nyári időszakban főtt kukoricaárusításra is van engedélyem. Van ugyan egy állandó segítségem, de ez kevés. Nos, látják, így kell. Előbb lehántjuk a csuhéjt, majd a cső végéről levágjuk ezt a hosszú csonk darabot. Látom, fog ez menni. Húsz fillért adok csövenként, ha megfelel?

-Óh, hát persze. Száz forint jön ki ötszáz darabra,- számolta át Gyöngyike abban a pillanatban.

-Ha ilyen gyorsan számolsz, még árusíthatsz a boltomban.

-Talán, egyelőre tanulok.

Erzsike néni? Senki nem hívta így, mindenki Pammer néninek szólította. Mióta férje meghalt a háborúban, cukrászüzemük tönkre ment.

 
Kedvenc linkjeim
 
Tiltó
 
Dátum
 
2005
2017. Október
HKSCPSV
25
26
27
28
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
Barátok, ismerősők
 
Itt beszéld el
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 

ÚJRA NYITVA! ~FBLOG~ ÁLLATKÍSÉRLETEKTÕL MENTES A SMINKED? ~HAMAROSAN KREDIT NYEREMÉNY! TERMÉKTESZTEK!~FBLOG~ÚJRA NYITVA!    *****    Astropapa-iskolája mindenkit szeretettel vár és INGYENES TANÁCSOT AD minden kedves érdeklõdõnek!    *****    Supernatural - ODaát - 13. ÉVad - Extrák - Infók - ÉRdekességek - ODaát - Supernatural - 13.ÉVad - Supernatural - ODaát    *****    A csillagjövõ oldalon,nem csak alacsonyak az árak, hanem a tanácsadás, teljesen ingyenes. Szeretettel várlak minden nap    *****    Új design! Az egyetlen magyar Olicity és a legaktívabb Zöld Íjász rajongói oldala! 6. évad & Arrowverse hírek!    *****    No.1 Christina Aguilera Fan Site - Minden ami X-Tina, minden héten újdonságok! Katt!    *****    TelenovelasWeb - Hírek, képek, videók, saját véleménnyel tarkított bejegyzések telenovellákról és a színészekrõl! Gyere!    *****    Hamarosan olvashatók lesznek az oldalamon az Asztro-tükör asztrológiai írásai, cikkei.    *****    Gesztenye, gesztenye, gesztenye... és egy álmos sün! Gyertek az októberi rétre Mályvával és Pipitérrel! Irány a Mesetár!    *****    Születési,baba,hold horoszkóp,elõrejelzés,párkapcsolati elemzés,fogamzási képlet! Ingyenes tanácsadás!Várlak!Kattints!    *****    Ha te is a letisztult stílus híve vagy, nézz be hozzám! Smink, ruha, kritika //Style and Stuff// Style and Stuff//    *****    MINDEN HÓNAPBAN INGYENES G-PORTÁL SABLON! TELJESEN ÁTSZERKESZTHETÕ A LEGÚJABB KÓDOKKAL! Ne maradj le egyik hónapban sem!    *****    Rendeld meg az asztrológiai csomagok egyikét és teljesen ingyen megbeszélheted velem a kérdéseidet telefonon, skypeon!!!    *****    Nézz filmet messengeren! Ha szereted a filmeket klikk ide! Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film! Film!Film!    *****    Nézz filmet messengeren! Ha szereted a filmeket klikk ide! Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!    *****    A CSILLAGJÖVÕ OLDALON RENDKÍVÜLI AKCIÓK,LEHETÕSÉGEK.A MEGRENDELÉSEK UTÁN TELJESEN INGYENES KONZULTÁCIÓ,TANÁCSADÁS.VÁRLAK    *****    Õszi manókalandok a réten! Búcsúztassátok el ti is útra kelõ madarainkat Mályvával és Pipitérrel! Gyertek a Mesetárba!    *****    | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale |    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Extrák - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed - Charmed -Játékok    *****    Infrashape Horizontal fittness stúdió Debrecen