dufkacsalad
dufkacsalad
 
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Számláló
Indulás: 2005-01-12
 

 

 
 
Betegségem börtönében XXI.rés

Egész délelőtt a havi és napi program, valamint a szabályzat ismertetésével telt el.

-Óriás sátrak köré,- melyeket ebédeltetésünkre emeltek,- különböző sportpályák és játszótéri játékok lettek helyezve.

Rózsika első pillanattól kezdve jól érezte magát, hisz találkozott Ady iskolás társaival. Én viszont kivert kutyának képzeltem magam.

Rózsika első pillanattól kezdve jól érezte magát, hisz találkozott Ady iskolás társaival.

Én viszont kivert kutyának képzeltem magam.

Hiányzott Magdi néni, hisz Ő már tudta úgy irányítani osztályát, hogy mindenkinek legyen elfoglaltsága.

S mivel az első napra valóban nem szerveztek semmiféle közös programot, ezért nagy lett a zsivaj, lárma, a káosz.

-De el vagy kenődve,- ült mellém egy nagyobb lány,- miért nem játszol a többiekkel?- kérdezte udvarias hangon.

Ránéztem, és éreztem, pirulok elfele. Annál inkább nem hagyott békén!

-Mi bajod, beteg vagy?- folytatta a faggatást.

Azt tudtam, valamit most már válaszolnom kellene. Igen, de hogyan szólítsam?  azt még nem. Hirtelen döntöttem!

-Hagyj békén, nincs semmi bajom.

Szánakozva nézett,- ami még jobban bosszantott,- mikor észre vette sérültségem.

-Ne haragudj, nem úgy értettem! Rosszul vagy, vagy bántott valaki?- s közelebb csúszott hozzám.

Ettől zavarom még nagyobb lett. Megráztam fejem.

-Én Ági vagyok,- s kérdőn nézett rám.

Teljes nevemen mutatkoztam be,- gondoltam így illik, melyen jót mosolygott. Mégis így folytatta:

- Polák Ágnes vagyok, a Landler Jenő gimnázium másodikos tanulója.- Átfordította térdét az ellenkező oldalra, mert úgy hitte, azt figyelem. Tenisz szoknyája, ezáltal még feljebb csúszott, s ettől most ő jött zavarba.- Tizenhat leszek a jövő hónapban, és te Józsi hány éves vagy, melyik iskolába jársz?

-Tizenkettő leszek decemberben, és a Vécsey suliba járok.

-Tényleg? Én is ott jártam ki a nyolcat. A Bocskai utcában lakom.

-Én a Vöröshadsereg úton, a száznegyvenhét alatt.

-Az a zöldséges udvar, ha nem tévedek!

-Honnan ismered ilyen jól?

-Ha figyeltél volna, Apukám ott dolgozott a boltban.

-Hát persze, hisz Ő volt a boltvezető. Nahát, mióta nincs ott, be se lehet menni az udvarra, úgy szétdobálják a ládákat.

Tetszett neki, amit mondtam, mert hanyatt dőlt, s úgy nevetett.

-Ezt elmondom Apukámnak!

Aztán előkerült Rózsika, egyik barátnőjével.

-Szia Ági.

-Ti ismeritek egymást,- néztem csodálkozva húgomra.

-Tavaly eljött hozzánk az Apuval,- felelt helyette.- De most már dolgom van, mennem kell. Ti pedig ezen túl játszatok minél többet együtt.

Valami furcsa érzés fogott erőt rajtam, mikor utána néztem, és Ő meg eltűnt a gyerekek közt. Az osztályunkban is vannak szép lányok, de Ők még pisiseknek látszanak Ágihoz képest, hisz csupán kilenc-tíz évesek.

A következő nap már nem az iskolához, hanem egyenesen a táborba mentünk. Több helyszínen, különböző programokat szerveztek, mely szerintük nagyon jók voltak. Két hét múlva mégis felére csökkent a létszám, a harmadikon pedig harmadára. S hogy miért? Meleg kosztot ígértek, és „sajnos” egy héten kétszer adtak főtt ételt, aminek, lehet, hogy csak egyedül én örültem.

Sőt, ha nincs ott Ági, hamarabb búcsút veszek magam is.

A negyedik hét első napját,- a meghirdetett verseny helyett,- politikai előadással kezdték. Mintha bármelyik tizenéves gyereket érdekelte volna az „Ötéves terv” programja.

Ágiékat más felügyelő csoport váltotta, s következő nap Rózsikával úgy döntöttünk, mi sem járunk ki a táborba.

Ehelyett egy új barátunknál kötöttünk ki, akivel együtt tanultunk az év végi vizsgákra,- Ő ugyanis bukásra állt számtanból.

Tar Bálint a Vécsey utca 1-3 alatti ötemeletes bérházban lakott egy háromszobás lakásban. Apja katonatiszt, Anyja szövőnő, Kispesti Textilgyárban.

-Hallottad a gongot, ez ebédre hív.

Ellenkezni próbáltam, de ekkor belépett Anyukája:

-Hagyjátok már abba a sakkot, kihűl a palacsinta.

-Minket vár a Mama,- utasítottam volna el a meghívást.

-Én meg dobjam ki a túrós-palacsintát, na mars az ebédlőbe!- szólt erélyesen Erzsi néni.

Őszintén szólva kár lett volna kihagyni a finom ebédet.

-Hol nyaraltatok gyerekek?- kérdezte Öcsi Anyukája.

-Sehol Erzsike néni. Napközis táborba járunk, de ma nem volt kedvünk olyan messzire elkutyagolni.

-Megértem, hisz már a munkahelyen is beszédtéma, hogy milyen fejetlenség uralkodik ott, abban a táborban. Szeretem a jó gyerekeket,- s ránézett fiára, majd hirtelen a faliórára,- te jó ég, mindjárt elkések! Ugye elmosogattok Rózsikával?

-Hát persze,- vágta rá Rózsi.

Mosogatás után lementünk snúrozni a házuk mögé.

-Azt se tudom milyen ez a játék!- vallottam be Öcsinek.

-Akkor első kérdésem, van-e nálad pénz?

Bele nyúltam zsebembe, s találtam három forint húsz fillért:- ennyi van nálam,- mutattam meg neki.

-Bőven elég, de először csak figyeld, hogy játsszuk!

Öten dobálták már az épület falához pénzüket.

-Beszállhatunk,- kérdezte a bandától.

-Ha van sok pénzetek, miért ne?

Egyikük felszedte markába a rengeteg tíz-húsz fillérest, s rázni kezdte.

-Na, dobd már ki!- sürgette egyik társuk.

Ekkor feldobta a levegőbe, majd összeszedte a „fejeket”. Minden második pénzt felszedett. Aztán követ a második helyezett

A harmadik parti után végre megengedték, hogy beszálljak. Két kör után oda is lett minden pénzem.

-Én nem szállhatnék be,- kérdezte Rózsika.

-Lányok nem játszhatják.

-Miért ne, hisz nincs ilyen szabály,- állt pártjára Öcsi.

-Rendben, utolsónak dobhatsz.

Pechűkre!

Két kör, s visszanyerte az én pénzem is.

Sötétedett már, amikor végre abba hagytuk, szerencsénkre Szüleink sem jöttek időben.

Egyik nap,- még a nyári szünet alatt,- épp vacsorához készültünk, mikor a konyhánk falát kezdték püfölni, de égtelenűl ám!

-Mit akarhatnak, és miért nem jönnek át, ha valami bajuk van? Menj Rózsika, kérdezd meg Őket?

Felállt és röviddel ezután hallottuk is:

-Anyukád itthon van-e?

Rendkívül idegesen, kétségbeesetten kezdett a bolt új vezetője, Kovácsné Julika néni.

-Képzelje Dafku néni,- hangzottak első szavai, holott egy idősek lehettek,- öt perce telefonált Polák bácsi,- természetesen titokban,- hogy holnap ellenőrök lepik el a boltot,- a KÖJÁL-tól, és a Népi Ellenőrzéstől.

-Na és, mi közünk nekünk ehhez?- csodálkozott Eta.

-Semmi, csupán a gyerekek segítségét kérném, ha megengedi!

-Ugyan miben?

-Nézze micsoda kuplerájt csináltak a beosztottaim,- mutatott az udvaron levő láda halmazra. Arra gondoltam a gyerekek rendet tehetnének.

-Igazán, mégis mit képzel?

-Nem ingyen kérem, kapnának egy százast.

Erre már mi is kiléptünk Rózsikával.

-Reggelre se végeznének,- akadékoskodott Anyám.

-Ketten biztos nem, és a száz forint is kevés.

-No nézd csak a kis üzletasszonyt,- mosolygott most már Julika néni.- Hívhattok segítséget, s százötvenet adok.

-Mégis, hogyan fogjunk neki?

-Nagyság szerint, látjátok az almaláda a legnagyobb, de van itt barackos meg szamócás rekesz is.

-Értettük.- Hozzám fordult:- Józsikám, Te menj, és hívd át Szalai Jóskát, én pedig elszaladok Öcsihez.

Negyed óra múlva a banda neki állt a válogatásnak, aztán beszállt Apánk meg Sanyi bácsi. Bár nekik Rózsika rögtön megjegyezte, egy-egy pohár bornál többre ne számítsanak, melyen Ők először csak nevettek, de megbánták, mert Rózsi betartotta szavát.

Aztán már valóban sötétedett mire befejeztük.

Julika néni pedig, örömében két százast dugott oda Rózsinak.

-Ebből holnap kimegyünk a Stadionba,- mondta örömmel Öcsi.

-Mi is odakészülünk, mehetnénk együtt is.

Apám rögtön mérgesen nézett rám, s én azonnal tudtam mi baja. Nem szeret új barátságokat kötni. De már nem volt visszaút!

Munka után úgy éreztem, Apám végre elhiszi, hogy bármire képes vagyok, s hogy nincs mit szégyenkeznie miattam. Azt képzeltem végre úgy fog viselkedni velem szemben, mint más a saját gyermekével szokott. Ebben sajnos tévednem kellett.

Persze ezt előre nem sejthettem, így naiv buta fejemmel, tőle kértem felvilágosítást nemi problémámra, mégis úgy adtam elő, mintha egyik barátomról lenne szó.

Nem hittem, hogy ennyire ismer, s átlát rajtam.

Nos, ha jól emlékszem, azt kérdeztem tőle, miért merevedik meg a kukim? Válasz helyett hangosan felnevetett.

Elvörösödtem, s attól féltem, elújságolja Húgomnak a felvetésem, mivel úgy éreztem,- s talán nem alaptalanul,- hogy vele, sokkal bizalmasabb kapcsolatban áll!

Rég utaztunk együtt Apámmal. Mikor lumbálásra hordtak a Szentimre úti kórházba. Akkor is külön ült tőlünk, hogy senki ne tudja, együtt vagyunk.

Szégyellt!

Ennek már négy éve.

S ma mi a helyzet?

Ugyanez.

A Népstadionba igyekeztünk egy kettős rangadóra, és már a felszállásnál úgy intézte, hogy elkülönüljön tőlünk. Minket előre engedett, s majdnem utolsónak lépett fel a villamosra.

Mit mondjak, nagyon rosszul esett.

A meccs alatt pedig a társaság túl végén foglalt helyet.

Megfogadtam, soha többé nem utazunk együtt.

A szünetben a lányok kimentek a mosdóba, így közelebb csúsztam Apámékhoz, s mivel elég hangosan kellett beszélniük a nagy hangzavar miatt, ezért pontosan hallottam, miről folyik beszédük.

-Te Jóska, holnap mikor haza jössz a melóból, felmehetnénk a padlásra,- jegyezte meg Sanyi bácsi.

-Ugyan mit akarsz?- kérdezte, de valószínűen eszébe juthatott, mert a folytatás már így hangzott,- teljesen felesleges! Soha nem találják meg.

-Nem vagyok én abban annyira biztos, a múlt héten tetőfedők jártak odafenn.

-Erről meg én nem tudtam. Rendben, holnap akkor világosban jövök haza.

Nekem rögtön furdalni kezdte az oldalam a kíváncsiság.

Másnap iskola után első utam a padlás volt! Viszont egyedül féltem a létrán felmászni.

-Rózsikám, feljönnél velem a padlásra?

-Én ugyan nem, amióta láttuk „A kísértet kastély Spessártban”, nagyon félek. Különben is, mi a frászt akarsz fönn?

-Hallottam, Faterék eldugtak valamit.

-Tényleg? Jó, megyek, de fogd meg a kezem.

-Rendben.

Elindultunk.

Mivel még sose jártunk fenn, kicsit dobogni kezdett a szívem, de pár méter után abba maradt. Az első fordulónál újabb lépcső következett,- igaz csak öt, és beljebb haladva egyre sötétebb is lett,- ezért aztán tapogatódzva mertünk haladni. Néhány lépés után megnyugtatóan hatott, hogy egy helyen picit megnyitották a tetőablakot, ott kezdtük megszokni a szürkületi fényt. Itt mert először megszólalni Rózsika.

-Legalább tudnánk, mit keresünk.

-Sajnos, ezt nem hallottam. De kutassunk a sarkokban, a szarufák alatt, vagy az ilyen rongyok közt,- mutattam egy halom régi ruhára, melyet valószínű Pammer néni hordatott fel. Ékszer, katonaruha, pisztoly, puska, vagy bármi, amit szerintük el kell rejteni.

S ekkor hirtelen felugrott előttünk egy macska. Rózsi kitépte magát a kezemből, s elkezdett visszafelé. Megbotlott, és ráesett egy csomó edényre, ami csörömpölve szétgurult. Keze egy mélyedésbe csúszott.

-Talán épp ide dugták azt a valamit!

-Várj, itt a gyufa.

-Buta vagy, itt nem szabad tüzet gyújtani.

-Így meg nem látunk semmit, majd vigyázok.

De hiába gyújtottunk gyufát, és néztünk volna le a szűk hasadékba, valami huzat azonnal elfújta. Ekkor Rózsika tapogatva lenyúlt a résbe:- semmi!

-Nyissuk fel ezt az ablakot is.

-Gondolod?

Felnyitotta, s most már a padlástérben legalább láttunk, de oda le még se. Csak valami hosszú fekete csövet.

-Hagyjuk a fenébe!

-Rendben, viszont kutakodjunk Pammer néni lomjai közt. Nézd csak itt van az a étkészlet, amit nekünk ajánlott.

-Na és, hogy fogod levinni?

-Egyenként.

-Mennyit kérhet érte?

-Azt mondta, ötszázért odaadja, ha leviszi neki valaki.

Folytatta a keresgélést.

-Figyelj, szép vagyok ugye, kár hogy nincs itt egy tükör!…  Te meg ide se nézel,- mérgelődött.

Valóban. Mert akkor már a padlás másik végében jártam.

A kocsma felett.

Rács zárta utamat.

„Ott biztos nincs.”- összerezzentem a hangra, hisz nesztelenül ért mögém Rózsika.

-Tényleg,- húztam fel szemöldököm,- pedig itt kell lennie valahol annak a valaminek!

Aztán még egyszer végig kúsztuk az eresz alját teljes hosszában, benéztünk minden zeg-zúgos lyukba, de sehol semmi.

Abba hagytuk a kutatást.

-Gyere menjünk!- szóltam rá.

-Várj, ezt felolvasom.

Egy verses füzetből kezdett olvasni, melynek négy sorára még emlékszem is:

„Ha most megbékéltek, a kő is kivirágzik

Minden népek vágya valósággá válik.

Ünnep lesz a Földön, fenn a Csillagokon,

Sötétlő éjeken, vérszín hajnalokon!”

Lassan mégis leértünk, a verses füzettel és néhány régi,- de új edénnyel,- amelyért felküldött a néni, s még pénzt is kaptunk érte.

Később azt lestük, Dafku mikor jön haza s megy fel, miután megjött a munkából.

Nyolc körül, arra gondoltunk, talán elfeledték, miben egyeztek meg Sanyi bácsival.

-Jóska, gyere csak,- hallatszott a verandáról.

S Apánk ment.

Mi pedig idegesen vártuk a fejleményeket, de sajnos semmi.

Csupán nevető arcukat láthattuk a padlásról lefelé jövet.

Talán újra megegyeztek valamiben?(!)

Mi a fenét lehet rejtegetni a forradalomból, amit ilyen nagy titokban kell, hogy tartsanak?

-Menjünk játszani.

-Mit játszunk?

-Látod, ezek a zöldségesek megint mennyi ládát kidobáltak, építhetünk belőle várat.

-Azért nem kapunk pénzt.

-Buta, észre se veszik, hogy három-négy sor mögött mi rejtőzik.

-Talán igazad lehet,- egyezett bele Húgom.

Alig kezdtünk bele, máris jött a segítség. Mintha megérezték volna,- előbb Tar Öcsi, majd Pásztor Pista két lánnyal és Olaj Béla

A két lány hamarosan vetkőzni kezdett,- a nyári forróság, a ládák közt még inkább meleg volt. Negyven fok lehetett „várunkban”.

Tizennégy-tizenöt éves csajok voltak, egész jó cicikkel. Rózsit előbb igencsak zavarta meztelenségük, később szintén vetkőzni kezdett. Ez viszont engem zavart. Észre vette.- ha nem tetszik, ne nézz!

Melle sokkal kisebb volt a lányokénál, bár ők három évvel idősebbek lehettek,- sőt biztos is. „Viszont formás az alakja”- méregettem, nehogy amazok megkritizálják.

Pista simogatni kezdte unokahúgát, természetesen a mellén kezdte. Ő hagyta…, sőt gatyájába nyúlt, s babrálni kezdett benne.

-Szégyelljétek magatok,- kiáltott rájuk Rózsika, s eltűnt.

 

Bodor Lali meg Király Berci jó barátunk lett ezen a nyáron.

Sajnos rá kellett jönnöm, nem is annyira nekem, inkább Rózsinak. Miatta járnak hozzánk.

Kitapasztalták, hogy mennyire szeret napozni ruha nélkül.

A ládák eltűntek.

-Menjünk ki a Gucira!- állt elő Berci.

-Az meg mi a fene?- kérdeztem.

-Még ezt se tudod?

-Honnan tudjam?

-Egy tó, illetve három is van egymás mellett. A víztoronytól öt percre, a vasúti átjáró után.

-Az már Kőbányához tartozik.

-Igen, és?

-Legalább egy óra, míg odaérünk.

-Fél óra alatt …

Nem hagytam befejezni:

-Neked Bercikém, akkor én itthon maradok.

Nem tudom, mi történt Rózsival, hisz máskor mindig mellém állt. Most nem érdekelte, megyek-e, vagy maradok.

Negyed órával távozásuk után csöngettek. Olaj Béla volt.

-Bercit keresem? Azt mondta ide jön?

-Itt voltak.

-Mondtam neki, hogy várjanak meg. Hova mentek?

-A Gucira!

-Te miért nem mentél velük?

-Gyalog túl messze van.

-Ez igaz! Kiviszlek, ha akarod!

-Hogyan?

-Biciklivel.

-Mehetünk.

-Vigyük ki a kutyátokat is, legalább megfürdetjük.
Életében se volt még vízben, kivéve, amikor esett az eső. Egy darabig ott szaladt mellettünk, de mikor oda értünk a Kiserdő széléhez, eltűnt.

Végre megérkeztünk a tavakhoz, ahova csupán a kíváncsiság vitt mindkettőnket, mivelhogy úszni egyikőnk sem tudott. Rózsi ennek ellenére rögtön bugyira vetkőzött, és keresett egy sekélynek hitt partszakaszt.

Én közelébe se mertem menni a víznek.

Nem is kellett, mert Dönciék úgy döntöttek, ekrazitot gyűjtenek egy kis robbantáshoz. Bemásztunk az egyik nagyobb „barlangba”,- mely tulajdonképpen nem volt más, mint egy jó nagy üreg, ahonnan valamikor homokot bányásztak. Viszont a németek, s talán a forradalmárok is itt bújhattak meg, hisz sok más fajta robbanószert találtak a fiúk.

Rózsikáról teljesen megfeledkezett mindenki.

Arra lettünk figyelmesek, hogy nevem harsogta, de ahogy csak a száján kifért. Mélyen benn jártunk a vájatok egyikében. Előre engedtem társaim, ők gyorsabban kúsztak kifelé is. Mikorra én kikászálódtam a gödörből, már javában folyt a verekedés. Két nagyobb srác, és egy hasonló korú lány pimaszkodott vele, ráadásul el akarták venni a ruháját.

-Már azt hittem itt hagytatok,- kiáltotta sírva felém, miközben az idegen lány fölötte térdelve tépte a haját. Ahogy odaértem, ő elgáncsolt. De esés közben elkaptam a nyakát, s lerántottam Rózsikáról. Ő persze rám esett. Ha nem lett volna oly nehéz, még kellemes is lett volna. Rózsi hamar fölocsúdott, s rögtön rávetette magát, s leszedte rólam, majd bele kapaszkodott blúzába és kihasított belőle egy darabot. Ekkor viszont már megsajnáltam, mert a csupaszon maradt melleit sehogy se tudta eltakarni, csak ide-oda kapkodott.

-Hagyd abba, látod már nem is védekezik!- szóltam húgomra.

„-Feladjuk, feladjuk!”- kiabálták barátai.

-Rendben. Ha legközelebb találkozunk, messziről köszöntök. No húzzatok innen!- Egyik fiú ekkor levette ingét s ráadta barátnőjére, majd elsomfordáltak.

Senki nem látta rajtam, de én sóváran bámultam a lány után, közben figyeltem Bélára is, aki már Rózsikát vigasztalta, simogatta.

-Mit akartak tőled?

-Nem tudom, ha csak azt nem, hogy meztelenül menjek haza. Szerintem úgy gondolták, egyedül vagyok.

-Szerencsére tévedtek.

-Egyedül amúgy se jövünk errefelé,- jelentette ki Rózsika.

-Itt a ruhád, öltözz fel,- hozta oda ruháit Dönci.

-Hol volt?- kérdezte örömmel.

-Ott az egyik bokor alatt.

-Jó, hogy meg van mindenem.

-Holnap?

-Mi lesz holnap?

-Kijövünk újra?

-Együtt esetleg, no meg ha elő kerül a kutyánk!

-Tényleg hova tűnhetett.

-Elment udvarolni, nevetett Bigyó!

-Mi van, ha mégis eltűnt?- sopánkodott Rózsika.

-Anyutól nagyon kifogunk kapni.
Átértünk közben az erdő másik széléhez, ahol kiskutyánk eltűnt s elkezdtük hívogatni. Hiába! Nyoma veszett. Egy utcasarokkal odébb szétváltunk barátainktól.

-Mikor jöttök velünk legközelebb?

-Holnap,- vágtam rá.

Míg Rózsi komoran válaszolt:- Feltéve, hogy Maci meglesz.

-Mi értetek megyünk holnap is,- mosolygott Béla Rózsira.
Mire Anyánk megjött, megmosakodtunk,- hisz nem maradtunk hófehér tiszták. Nem csupán a testünkről volt szó, inkább ruháinkról beszélek.
Alig, hogy leült, jött a szomszéd néni. Kezében egy postai értesítő.

-Miért nem vette át, amit hozott?

-Új postás volt, és mivel pénzt hozott, nem adta ide, csak a címzettnek.

-Miféle pénzt?

-Azt hiszem, rá van írva.

-Valóban! Az úttörő –táborból. Ezt viszont nem értem… Most újra öltözhetek vissza.

Félóra s visszaért.

-Gyertek csak be gyerekek,- s az erélyes hangjáról már tudtuk, nagyon mérges,- hol voltatok ma?

-Hol, hát a táborban.

-Akkor ez mi?- dobta asztalra a visszaküldött pénzt,- a tábor küldte, igénybe nem vett szolgáltatási díj.

Nem folytattuk tovább a hazudozást. Elmondtuk milyen körülmények késztettek bennünket arra, hogy ne járjunk oda. Persze, inkább Rózsika beszélt, s én helyeseltem.

-Ha őszintébbek vagytok velem, több pénzt kaptok ennivalóra. Azt hittem keveset adnak enni, ezért fogytatok le ennyire…, így azonban meg is érdemlitek. De nem ez a lényeg…! Utcagyerekek akartok lenni, mert sem én sem Apátok nem ér rá rátok figyelni?(!) 

 Mikor Apánk a lakásba lépett, Anyánk leintett, ne folytassuk a témát. Sőt kiküldött bennünket. Nem mentünk messze, csak a verandára, természetesen hallgatóztunk.

-Apukám a gyerekek panaszkodtak, hogy nem kapnak eleget enni.

-Mit akarsz, menjek reklamálni?

-Áh, dehogy. Nekem jobb ötletem lenne. Rózsika ügyesen tud már főzni, s nekem könnyebbséget jelentene, ha mire haza jövök …

-Ezzel azt akarod mondani, kiveszed őket a napköziből.

-Csak a táborból.

-Te dolgod Anyukám, de szerintem unatkozni fognak.163. old

-Beszélek Pammer nénivel kösse le őket, adjon nekik egy kis munkát.

 

 
Kedvenc linkjeim
 
Tiltó
 
Dátum
 
2005
2017. Augusztus
HKSCPSV
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
<<   >>
 
Barátok, ismerősők
 
Itt beszéld el
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 

Ne maradj le semmirõl, értesülj elsõ kézbõl a Selena Gomezzel kapcsolatos hírekrõl! Hat éve várja a látogatókat az oldal    *****    Református exmisszus-gyakornok, jégkorong, izomautók, rap zene. Igen, ez mind én vagyok! Hogyan? Nézz be és megtudod! :)    *****    Szeretsz írni? Lenne egy jó témád, amit megosztanál másokkal? Akkor kattints, és nyerj egy vendégposztot nálam! :)    *****    Kedveled Ian Somerhaldert? Odáig vagy a szépséges színésznõért, Nina Dobrevért? Kattints! Nem csak TVD rajongóknak!    *****    Szeretsz filmet nézni? Akkor itt a helyed! Nézz filmet facebook messengeren. Klikk ide!!!!    *****    MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER    *****    DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE! DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE!    *****    ***Egy blog. Egy lány. Egy élet.*** Ðzsí blogol. *G-PORTÁL KÖZÖSSÉGMENTÉS ugyanitt. Ha hiányzik a régi közösség.*BLOG***    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Nézz filmet facebook messengeren!!!! Klikk! Klikk!    *****    ONMYMIND \\ EGY ÁTLAGOS SRÁC BLOGOL MINDENRÕL AMI ESZÉBEJUT \\ ZENE, CIKKEK, KRITIKA? KATTINTS ÉS OLVASS MOST KEDVEDRE    *****    **********Rengeteg AKCIÓ! Vegyszermentes kozmetikmok és bio mosó és tisztítószerek, munkalehetõséggel! ***********    *****    OKTATÁS INGYENESEN az ASZTRO-suliban, Asztrológiai tanácsadás BECSÜLET KASSZÁS alapon! Fordulj hozzám bizalommal!    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Hírek a folytatásról - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed -    *****    LORDE * ISMERD MEG TE IS A ROYALS ÉNEKESNÕJÉT * LORDE * ISMERD MEG TE IS * LORDE * ISMERD MEG TE IS A ROYALS ÉNEKESNÕJÉT    *****    Re-Startoltunk! Egy SZEREPJÁTÉK, amelybe bármikor becsatlakozhatsz! Légy te is Hõs! Hõsregék RPG    *****    Nem értesz a CSS kódokhoz/nem tudod egyedül fenntartani oldalad/szeretnél egy társszerkesztõt? Írj nekem! - sakura-ec.gp    *****    ISMERD MEG A GYÖNYÖRÛ OSCAR-DÍJAS SZÍNÉSZNÕT, ALICIA VIKANDERT, AKI A 2018-AS TOMB RAIDER LARA COFTJÁT FOGJA ALAKÍTANI!    *****    "Céljuk fellelni az Egyesülés Pengéjének darabjait, és újra felemelni a Lidérckirályt."    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.