|
Mtys kirly meg az igazmond juhsz
Elment a burkus kirly Mtys kirlyhoz. Mint pajtsok kszntttk egymst.
Mondja a burkus kirly:
- Azt hallottam, hogy magnak aranyszorû brnya van.
- Igaz - mondja Mtys -, van nekem a juhaim kzt egy aranyszorû brnyom, meg van egy juhszom, hogy az mg sosem hazudott.
Mondja a burkus kirly:
- n megmutatom, hogy fog hazudni!
- De - mondja Mtys kirly - nem hazudik ez, olyan nincs!
- De ‚n megmutatom, hogy hazudik, mert n megcsalom, de gy, hogy muszj hogy hazudjon.
- Fogadok akrmibe, hogy nem hazudik - mondja Mtys kirly. - Fele orszgomat odaadom.
- n is odaadom fele orszgomat, ha nem hazudik - mondja a burkus kirly. J, kezet fognak. Avval j jszakt mond a burkus kirly, s megy haza a szllsra. Ott felltztt a burkus kirly kznsges parasztgnyba, s indult ki rgtn a tanyra a juhszhoz.
Ksznti a juhszt, az visszaksznti:
- Isten hozta, kirly uram!
- Honnt ismersz te engemet, hogy n kirly vagyok?
- Megismerem n a szavn, hogy maga kirly - mondja a juhsz.
Azt mondja a burkus kirly:
- Adok n neked sok pnzt, radsul hat lovat meg hintt, csak add nekem az aranyszoru brnyt.
- Jaj - mondja a juhsz -, a vilgrt se adnm, mert felakasztana Mtys kirly.
Mg tbb pnzt grt neki a burkus kirly. De nem, a juhsz nem llt ktlnek.
Hazamegy nagy bsan a kirly a szllsra, s csak bsul s bsul. Ott volt a lenya is.
- Ne bsuljon - mondja a leny -, mert elmegyek n ahhoz a juhszhoz egy csom sznarannyal; n majd megcsalom.
Vitt egy ldcska sznaranyat a lny s egy veg bort, j mzesen, hogy a juhszt megcsalja. De azt mondja neki a juhsz, hogy neki nem szûks a pnz! Mtys kirly meg felakasztja, ha megtudja, hogy hova lett az aranyszorû brny.
Addig-addig beszlt a leny, addig incselkedett, hogy vgl megittk a bort is. De a lenynak kellett elõszr innia belõle. Ltni akarta a juhsz, nem tett-e valami altatt belje. Nem. A bortl olyan kedve kerekedett aztn a juhsznak, hogy utoljra azt mondja: odaadja a brnyt, ha a leny hozz megy rgtn felesgl. Pnz nki nem kell, mert pnze van elg.
Sokat szabdott a leny, de vgl mgis beleegyezett. Azt mondja aztn a leny a juhsznak:
- Nyzd meg a brnyt; a hst edd meg, nkem a hsa nem kell, csak a bõre.
Megnyzta a juhsz. Hazavitte a leny nagy rmmel az apjnak az aranyszorû brnynak a bõrt. No, de rvendezett az apja, hogy a leny meg tudta csalni a juhszt.
Eljtt a reggel, bsult erõsen a juhsz, hogy mit mondjon õ most Mtys kirlynak, hogy ne tudja meg, hogy az aranyszorû brny elveszett. Indult a kastlyba, s tkzben elprblta, hogyan is fog hazudni, ha a kirly el kerl. Beszrta botjt egy egrlyukba, a kalapjt rtette a botra. Elhtrlt aztn tole, meg felje ment, ksznttte kirly uramnak. Mondta a kirly nevben:
- Mi jsg a tanyn?
Mondta erre õ, a maga nevben:
- Ott biz' nincs ms, csak az, hogy az aranyszorû brny elveszett; a farkas megette!
Mikor kimondta, megijedt.
- Hazudsz, mert akkor a tbbit is megette volna!
Avval kivette a botjt, s ment tovbb a kirlya fel.
Ismt tallt egy egrlyukat, ismt beletette a plcjt, re a kalapjt, s ksznttte kirly uramnak a botot.
- Mi hr a tanyn?
- Nincs egyb, csak az aranyszorû brny bedgltt a ktba.
- Hazudsz - vlte hallani a kirly hangjt -, mert a tbbi is beledgltt volna!
Ismt kivette a plcjt, s ment tovbb a kastly fel. Harmadszor is tallt egy egrlyukat, beletette a plcjt, re a kalapjt, s ksznttte kirly uramnak a botot.
- Mi jsg a tanyn?
- Elloptk az aranyszorû brnyt.
- Hazudsz - mondta a kirly -, mert akkor a tbbit is elloptk volna.
Kivette most a plcjt, s ment tovbb Mtys kirly palotjba. A burkus kirly is ott lt a lenyval az asztalnl. Bemegy a juhsz, s ksznti a kt kirlyt s a lenyt is. A bort mr oda is vitte volt a burkus kirly, s most vrtk mind, hogy hazudik-e a juhsz. Mert ha hazudott volna, akkor Mtys kirly a fogadssal elvesztette volna a fele kirlysgt.
- Mi jsg a tanyn?
- Nincs semmi egyb, mint hogy az aranyszorû brnyt egy szp fekete brnyra elcserltem.
Nagy volt Mtys kirly rme.
- Ht hozd b' a brnyt! - mondja a juhsznak.
De azt mondja a juhsz:
- Ott l kzphelyt a kt kirly kzt.
- ljen! - mondja Mtys kirly a juhsznak. - Nem hazudtl! Ezrt neked adom a burkus kirlynak a fl orszgt, amit tõle elnyertem.
- No - mondja a burkus kirly -, n is odaadom a lenyomat, gyis megszerettk egymst.
s gy lett a juhszbl burkus kirly.
Mtys hrom lustja
Holls Mtys kirlyunk orszga nem a naplopk, nem a gondtalan restek orszga volt, de nem m: az az idõ se' katont, se' polgrt, se' urat, se' parasztot, se' kisembert, se' nagyembert nem engedett ellustulni. rksen tomboltak a vront hadak a hatrokon, a hatrokon bell izzott a munka, lngolt az igyekezet, aminek az orszg hatalmt, dicsõsgt fenn kellett tartani. Ebben az idõben bizony megemlegettk, ha valamerre egy haszontalan tunya ember talltatott. Olyan nagy orszgban, amilyen Magyarorszg volt, kerlt azrt akkor is egy raks megtalkodott lustafi, kik minden istenadta nap Szent Heverdelt szerettek nnepelni.
Mtys kirlynak egyszer olyan gondolata tmadt: megfogatta Magyarorszg leghrhedtebb hrom lustjt, akik mg azt se llottk meg nygs nlkl, ha a kisujjukat kellett mozdtani. Ezt a csuda hrom lustt felhurcoltk a kirlynak Buda vrba, ott Mtys rendelkezsre kln takaros kis hzat kaptak, az volt a dolguk, hogy semmi dolguk a vilgon ne legyen. Szolgkat, szolglkat adtak melljk, akik a hrom lustra takartottak, fûtttk, fõztk, ltztettk, vetkeztettk, mosdattk õket, taln mg a falatot is megrgtk, mielõtt a lustk szjba kerlne. gy kellett a budavri hrom lustnak a hzban lnie csfsgra, nevetsgre, egsz orszg csak leste, meddig brjk azt a rettentõ semmittevst.
Brta a Mtys hrom lustja, egyik jobban brta, mint a msik. Egsz nap hevertek, szuszogtak, mert gy meghztak, mint a malac karcsonyra. Ha meguntk a hton fekvst, a hasukra fordultak, ha abbl is elegk volt, vissza a htikra. Olyan lustk voltak mr, a legyet is lustk voltak elkergetni az orruk hegyrõl. Egyszer azutn, hogy esett, hogy nem, kigyulladt a Mtys hrom lustja felett a tetõ. A jr-kelõ np nagyban kiablta a tzet odakint, a lng is megcsapta mr az ablakot. Akkor az egyik heverõ fick odaszl a msikhoz, lmosan:
- gy ltom, koma, g a hz.
A msik stott egy nagyot, azutn azt mondta:
- Hadd gjen, majd kivitet a kirly, ha baj lesz.
A harmadik nyszrgve nyitotta ki a szjt:
- Hogy nem restelltek mr ennyit beszlni.
gy lett vge a Mtys hrom lustjnak, mg a hallukon is nevettek az emberek.
|
Mtys s a br lnya
Egyszer Mtys kirly, mikor ppen ltuhban jrta az orszgot, bert egy faluba, ahol azt olvasta a br kapujn:
"Itt lakik ennek s ennek a kzsgnek a brja, aki minen bbnat nlkl l."
Mtys fttyentett egyet:
- , de j dolga van ennek a brnak, hogy minden bbaj nlkl l. Ha csak ez a baja, adok n neki egy kis gondot.
Budra visszarve nyomban megparancsolta az egyik szolgjnak, hogy pattanjon lra, vgtasson el a brhoz s egy lyukas cserpkorst vigyen azzal, hogy azt a brnak be kell foltozni, klnben lefejezik.
tadta a szolga a korst meg a kirly zenett. Nagy bnata lett hirtelen a brnak, hrom napig enni-inni sem tudott. Volt a brnak egy szp elad lnya, az vltig krdezgette:
- Apm, mi baja van magnak? Vg szokott lenni, most meg nem is eszik bnatban.
- Minek mondjam, lnyom, gy sem tudsz segteni rajtam.
- Nem biztos, apm. Ha tudok segtek, ha nem, de legalbb ossza meg velem a bnatt.
- Idenzz, lnyom, ezt a korst kldte nekem a kirly, hogy foltozzam be, mert msklnben lefejeltet.
- Hah, apm, ezen bsul maga? Kldje neki vissza azzal, hogy fordtsa ki a flsg elõszr a korst, mert mindennek a visszjra teszik a foltot.
- Ejnye, lnyom, de vg az eszed.
gyis tett a br, ahogy a lnya tancsolta, a kirly meg elfogadta az zenetet.
- Ej, mgis meg kell mg ilyesztenem ezt a brt! - gondolta a kirly.
Maghoz rendelte a szolgjt s lekldtt a brhoz egy malomkvet, hogy nyzza meg, klnben felakasztatik.
Erre a br megint nagy bnatba esett, hrom napig szavt sem lehetett hallani, aztn vgre, a nagy rimnkodsra megszlalt.
- Apm, mondja meg, mi baja, ne emssze magt.
- Jaj, lnyom, most mr tnyleg nem tudsz rajtam segteni.
- Htha tudok, apm.
- Azzal bzott meg a kirly, hogy a malomkvet, amit a hznak tmasztottam, nyzzam meg.
- Ejnye, apm, maga ezen bsul? Kldje csak vissza a kvet azzal, hogy elõbb erissze le vrrõl, mert csak azutn lehet nyzni az llatokat is.
Megrlt a br:
- Jl van, lnyom, megprblom.
gy is volt, a kirly az zenetre nem tudott mit mondani.
Megtudta aztn a kirly, hogy honnan fj a szl, ht a br lnyt akarta megleckztetni. zent is a szolgjrt:
- des szolgm, menj el ebbe s ebbe a faluba, mondd meg a br lnynak, hogy ltogasson me engem, de se nem lhton, se nem gyalog, se kocsin, se az ton, se az t mellett ne jjjn. Ruhba is menjen, de meztelenl is legyen, hozzon is nekem ajndkot meg nem is, mert klnben lefejeztetem.
Megkapta a lny az zenetet, de a szeme sem rebbent. Fogta magt, lehnyta magrl az sszes ruhjt, csak a melltartjt hagyta meg. Fogott egy galambot, kt szita kz tette. Elõvezette az egyetlen bakkecskjket, a jobb lbt rtette a kecske htra, gy ment az ton, mg Budra nem rt a felsges kirly elbe.
Mikor a palothoz kzeledett, jeleztk a kirlynak, hogy valami csodaszert ltnak az ton, mindjrt itt lesz a palotban.
A kirly a kapuban vrta.
- Felsges kirlyom, gy jttem, ahogy parancsoltad, nem jttem sem gyalog, sem lhton, sem kocsin, sem az ton, sem az t mellett, meztelenl is vagyok, de azrt maradt rajtam valami. s itt az ajndk.
Azzal felemelte a szitt, ht elreplt belõle a galamb.
- Elszllt az ajndk, felsg, teht hoztam is meg nem is.
- Jl van, des lnyom, nagyon jl csinltad, de inkbb a csnydat takartad volna el, mint a melledet.
- Azt nem lehet, kirlyatym, mert a csnymat az Isten teremtette, de a mellemet magam nvesztettem.
|
Mtys kovcs
Ment, mendeglt az orszgton Mtys kirly, amikor a szegny npnek a bajt, a panaszt kereste. De csak a j isten maga tudta, hogy az a gyalogos utaz Mtys kirly; senki emberfia a tarisznys, botos vndorban a hatalmas kirlyt meg nem ismerte volna.
Igyekezett Mtys kirly egyik falubl a msikba, de mire elrte azt a msik falut, resteledett a kirlyra. Ott volt a falu vgn egy kovcsmûhely az elõtt a mester mg patkolta az utols lovat; megllott Mtys kirly a mûhely elõtt, ksznt tisztessggel, szllst krt jszakra.
A kovcsmester szvesen befogadta a hajlktalant.
Mikor osztn a mûhelyt bezrta, vacsorhoz lt a kovcsmester a mestern asszonnyal. A mestern asszony megbtortotta a vndort, ljn le hozzjuk, ahol ketten esznek, ott a harmadik se maradhat hen. Egyszerû lencsevacsora volt az asztalon, azt az asszony megzsrozta avval a kevs zsrral, ami mg a bdn fenekn volt.
- Ha mr vendg van a hznl - azt mondja a kovcsmester -, illik, hogy egy kancs bor is legyen mell. Eredj, asszony, a kocsmba, adjon a kocsmros egy kancs kadart, majd megadom az rt, mikor a tbbi kancst is megadom.
Elment az asszony, azon resen hozta vissza a kancst.
- Azt izeni a kocsmros, nincs tbb kancs hitelbe, olyan sok van mr a rovson.
- Ejnye, csinlom a csinljt, ilyen szgyent hoz a beste lelke a fejemre! - evvel a kovcsmester mrgesen lerntotta az ujjast, s odahajtotta az asszonynak: - Vidd el az ujjasom neki, egy kancs bort csak megr!
- Nincs tbb ujjasa magnak - azt mondja az asszony, vissza akarta rgtn hzni az ujjast az urra.
- Ha nincs, majd lesz, a vendgemnek bort grtem!
Az asszonynak el kellet vinni az egyetlen ujjast; meghozta a kancs kadart.
Iddogltak hrman, mg a borban tartott, iddogltak, danoltak, a vgn gy megkedvesedtek, a mester is, a vendg is, hogy eljrtk az asszonnyal a ropogst.
Reggel elkszn a vndor, megmondja a mesternek, hogy õ maga is kovcs, Budra val, most ppen a kirlyi palotban van munkja.
Megkrte a mestert, hogy ha egyszer felmegy Budra, szljon be a palotba, csak Mtys kovcs utn tudakozdjon, ismerik õtet jl a palotaorõk.
- Osztn meddig dolgozol mg, csm a kirlyi palotban?
- n - azt mondja a vndor - taln letem vgig, isten segedelmvel.
Elmlt hrom esztendõ, akkor gy fordult, hogy a kovcsmesternek fel kellett menni valamirt Budavrba. Nem felejtette el Mtys kovcsot, oda ballagott a kirlyi palota kapujba, megkrdezte a strzskat:
- Itt van-e mg Mtys kovcs, krem?
- Itt van, hogyne volna, nagyon vrja kegyelmedet.
Mindjrt vezettk is egyik grdicson fel, a msikon le, egyik aranyos szobbl a msikba. Nem gyõztt csudlkozni a jmbor kovcsmester, hogy ilyen fnyben, pompban tartanak ott egy kovcsot, aki mg õnla is szegnyebb.
Egyszer aztn kinylik egy szrnyas ajt, ott l aranyosnl aranyosabb urak kzt Mtys kirly, ppen ebdelnek. A kovcsmesternek azon nyomban kiesett a kezbol a kosornya, amelyikben egy mzos szilkt tartott, a szilke sszetrt a mrvnypdimentomon.
Krdi a kirly:
- Mi jt hozott, mester uram?
gy reszketett a kovcsmester, alig tudod megszlalni:
- A felesgem kldtt a szikben vajat Mtys kovcs felesgnek, mert gondolta, hogy meghzasodott azta.
- No, ksznjk szpen! - azt mondja Mtys kirly, s bemutatta a kovcsmestert a kirlynnak meg az egsz csillog-villog fõuraknak. s elmeslte, hogy vendgelte meg õtet mint szegny vndorlt a kovcsmester az õ szuk asztalnl, mg az egyetlen ujjast is zlogba tette, hogy a vendget borral megtisztelhesse. Azutn meginvitlta a kovcsmestert az asztalhoz:
- Foglaljon helyet, mester uram, ahun szzan esznek, a szzegyedik se maradhat hen.
Megetettk a legfinomabb pecsenyvel, megitattk a legdrgbb borral a szegny falusi kovcsot, azt hitte szegny, csak lmodik, de azrt nyelt, nyakalt derekasan, hogy eleget lvezzen, mire felbred.
Ebd utn pedig fellltotta Mtys kirly a kovcsmestert:
- telt, italt megadtam, mester uram, hadd adom meg az ujjast is, amit a kocsmba kldtt.
Evvel levetette a kirly a maga gymntos dolmnyt, feladta a kovcsmesterre.
s rcsapott a vllra a kovcsmesternek:
- Nzztek, j urak, milyen erõs ember ez! Elbr mg egy-kt dolmnyt, prbljuk csak meg!
Felkeltek az urak a kirly intsre, egyms utn vetettk le a dolmnyt, annyi volt a drgakõ mind a dolmnyon, mint tepertõ a trs csuszn. s addig raktk a gynyrû dolmnyokat a kovcsmesterre, mg csak ssze nem akart rogyni.
gy ment haza Budavrbl a szegny kovcsmester; rk letre gazdag ember lett belõle.
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sg
j hozzszls
Frissts