Az �llatok nyelv�n tud� juh�sz

Ahogy mentem, mendeg�ltem, elmentem Pelegre, ott l�ttam j�szolhoz k�t�zve a sok mes�t, abb�l v�lasztottam ezt a legszebbiket. Hol volt, hol nem volt, m�g az �perenci�n is t�lnan volt, az �veghegyen innen volt, kid�lt, bed�lt kemenc�nek egy csepp oldala se volt, teli volt kal�ccsal, egy se volt benne. H�t hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy juh�sz. Ahogy a juhait �rz�tte az erd�ben, megl�tott messzir�l egy t�zet. Abban egy rettent� nagy k�gy� s�rt:

- Seg�ts�l ki, te szeg�nyember, j�t�t helyett j�t v�rj; mert az �n �desap�m a k�gy�k kir�lya, �s megjutalmazza a te h�s�gedet.

H�t kapta a juh�sz, lev�gott egy kar�t, s azzal kivette a k�gy�t a t�zb�l. A k�gy� elm�szott egy darabon. Felemeltek ott ketten egy nagy k�vet. A k� alatt lyuk volt, azon lementek a f�ld al�, a k�gy�k kir�ly�hoz.

K�rdezte a k�gy�k kir�lya:

- Mit k�v�nsz, te szeg�nyember, ami�rt a fiam �let�t megmentetted a hal�lt�l?

Azt mondta a szeg�nyember, csak azt k�v�nja, hogy az �llatok nyelv�t �rtse. A k�gy�k kir�lya megadta, de egy felt�tel alatt: hogy azt senkinek se merje elmondani, mert akkor azonnal meghal. Azzal visszaj�tt az ember a f�ldre.

Ahogy hazafel� utazott, megl�tott egy odvas f�t. �lt azon k�t szarka. Azt mondta egyik a m�siknak:

- Hej, ha tudn�k az emberek, hogy mennyi p�nz van ebben az odvas f�ban, milyen boldogok lenn�nek bel�le!

A juh�sz meghallotta, megjegyezte a f�t. Elment haza. K�s�bb elj�tt szek�rrel a p�nz�rt, hazavitte. Nagygazda lett bel�le.

Elvette a sz�mad� l�ny�t. Az asszony mindig k�rdezgette, hogy honnan van nekik ennyi p�nz�k. A juh�sz azt mondta:

- Ne k�rdezd; az isten adta.

Odahaza, a szob�ban, a kemencenyakon �lt k�t macska. Azt mondja az �reg macska a kis macsk�nak, hogy mivel � kisebb, s k�nnyen bef�r a kamr�ba, lopjon neki szalonn�t. Erre a juh�sz elnevette mag�t. K�rdezte a feles�ge, hogy mit nevet. Elmondta, hogy az �reg macska mit mondott a kis macsk�nak. K�rdezte a feles�ge, hogy honnan �rti azt a besz�det.

- Ha te tudn�d! De nem szabad megmondanom, mert akkor meghalok.

- Mindegy, csak mondjad meg! - mondta a feles�ge.

- Nem lehet! - k�t�tte mag�t a juh�sz.

De egyszer v�s�rra k�sz�ltek. Az asszony �lt a kanca l�ra, az ember pedig a cs�d�rre. Az asszony elmaradt egy kicsit. A cs�d�r ekkor r�nyer�tett a kanc�ra, hogy mi�rt nem j�n hamar�bb. Ez meg azt mondta:

- K�nny� neked, te csak azt a sov�ny embert viszed, �n meg ezt a k�v�r asszonyt itt e!

A juh�sz ezt mind �rtette; megint elnevette mag�t. A feles�ge most is k�rdezte, hogy mit nevet. H�t elmondotta, hogy mit mondott a cs�d�r a kanc�nak. Az asszony r�kezdte, hogy mondja meg neki, honnan tudja � meg�rteni az �llatok nyelv�t. De a juh�sz azt mondta, nem szabad mert mindj�rt meghal, ha megmondja.

Hazamentek. Odahaza a farkasok elmentek b�r�nyt k�rni a kuty�kt�l. A kuty�k azt mondt�k, hogy nem lehet, azut�n m�gis n�gyet oda�g�rtek. De az �reg Bodri kutya azt mondta:

- Gyal�zatosak, hogy meritek a gazd�nk juhait odaadni?

A gazda ezt mind �rtette, a kuty�kat sz�tkergette, csup�n a Bodrinak adott egy nagy kar�j kenyeret.

H�t az asszony ism�t k�rdezte, honnan tudja � meg�rteni az �llatok nyelv�t. A juh�sz azt mondta, � meghal, ha megmondja. Az asszony erre azt mondotta, hogy mindegy, ha meghal is, csak mondja meg. Erre a juh�sz kopors�t csin�ltatott, �s belefek�dt. M�g annyit mondott, hogy hadd adjon utolj�ra a Bodrinak egy darab kenyeret. De a Bodrinak nem kellett, mert nagyon szomor� volt, sajn�lta a gazd�j�t.

Hanem ekkor bement egy hetyke kakas, �s nagy k�nyesen ette a keny�r darabot. Azt mondta a Bodri neki:

- �, te �tkozott, gonosz �llat, hogy esik j�l a keny�r olyan k�nyelmesen, mikor a dr�ga j� gazd�nk most haldoklik?

De a kakas azt mondta:

- Te bolond! Te is olyan bolond vagy, mint a gazd�d; nem tud egy asszonynak parancsolni. L�dd, �nnekem h�sz feles�gem van, m�gis tudok mindegyiknek parancsolni.

Erre a juh�sz felugrott, j�l megverte a feles�g�t, hogy t�bbet nem k�rdezte, honnan tudja az �llatok nyelv�t.

F�b�lfaragott P�ter

Volt egyszer egy szeg�ny parasztember �s a feles�ge. �ltek, �ldeg�ltek kedv n�lk�l, mert gyermek�k nem volt. Egyszer azt mondja az ember a feles�g�nek:

- No, asszony, gondoltam �n egyet!

- Mit, apjuk?

- Elmegyek az erd�be, �s faragok f�b�l egy gyermeket.

Nagyot kacagott ezen az asszony.

De �gy t�rt�nt. Est�re, mire a vacsora k�szen lett, az ember egy kifaragott gyermekkel �rkezett haza. Az ajt� sark�ba �ll�totta.

Le�ltek az asztal mell� vacsor�zni. Ahogy vacsor�ztak, maradt egy kis �tel. M�g azt mondja az asszony:

- No, �ppen a fiunk r�sz�re maradt.

Akkor lefek�dtek. Egyszer �jf�l fel� megsz�lal a fagyermek:

- �desany�m, alusznak-e?

Meg�r�lt az asszony, felelt azonnal:

- Nem alszunk, �des gyermekem.

- No, ha nem alusznak, keljenek fel, �s adja ide a vacsor�mat!

H�t a f�b�l faragott gyermek megelevenedett. Addig gy�ny�rk�dtek benne; addig besz�l�gettek vele, hogy sz�pen meg is virradott.

Mikor h�romnapos lett a gyermek, azt k�rte, engedj�k ki az utc�ra, hadd keressen mag�nak j�tsz�t�rsat.

Kiment a kicsi fi� a kapu el�. H�t �ppen egy vele egykor� gyerek v�rta �t. K�rdi F�b�lfaragott P�ter:

- Te kis pajt�s, lakik-e ebben a v�rosban kardmester?

- Hogyne lakn�k, �ppen ott van, nem messze!

Bemegy P�ter az apj�hoz, s azt mondja:

- Legyen sz�ves, adjon nekem nyolc krajc�rt!

- �, �des gyermekem, adok �n neked t�bbet, mit �rsz azzal a csek�lys�ggel?

- Nekem csak nyolc krajc�r kell! - mondja F�b�lfaragott P�ter.

Azzal kifutott, s elment a pajt�s�val a kardmesterhez.

Ott azt mondja:

- Kardmester �r, adja nekem nyolc krajc�r�rt azt a kardot, amelyet legel�sz�r k�sz�tett.

- �, kedves �cs�m - mondja a kardmester -, megette m�r azt a rozsda. Van itt r�z-, arany- �s gy�m�ntkardom. Amelyik tetszik, azt veheted!

Nem k�rek t�led az�rt egy krajc�rt sem.

- Nem gyermek kez�be val� az - feleli P�ter -, keresse ki csak a kardot, amelyen legel�bb tanult. Az kell nekem.

Elment a kardmester, s addig h�nyta a kardokat, am�g meg nem tal�lta azt a rozsd�s kardot, amelyet legel�bb k�sz�tett. �jb�l kutatni kezd �s megtal�lja azt a tokot is, amelyikbe a kard illik.

P�ter vette a kardot, f�lk�t�tte. �gy illett r�, mintha onnan n�tt volna ki, der�kb�l. Azt mondja:

- No, itt van nyolc krajc�r, mert az els� munk�t is meg kell fizetni.

Azt�n nagy �r�mmel elment haza. �ppen m�snap k�vetkezett a v�s�r abban a v�rosban. Azt mondja P�ter az �desapj�nak:

- �desap�m, menj�nk ki a v�s�rba, hadd l�ssam, milyen gy�lekezet van ott.

- �ppen azt is akartam mondani, �des fiam - mondja az apja -, menj�nk, �s vegy�nk k�t �kr�t.

J�rnak a piacon az �kr�k k�z�tt. Hallj�k �m egyszer, hogy van k�t �k�r, aranyl�nccal �sszek�tve. Amelyik vit�z kett�v�gja a l�ncot az� lesz a k�t �k�r.

Azt mondja F�b�lfaragott P�ter az �desapj�nak:

- Menj�nk, ap�m, arrafel�! Hadd l�ssam, milyen az a k�t �k�r!

H�t l�tj�k, hogy milyen sz�p k�t arany�k�r. De m�r annyi a csorba kard k�r�l�tt�k, hogy a sz�gy�ket �ri a sok kardv�g.

- Ha megengedn�k, �n is hozz�v�gn�k - mondja P�ter.

Elcsod�lkoznak a n�pek, hogy mit akar ez a kisfi�. De meg kell engedni. Ekkor P�ter hozz�v�gott, s �gy elv�gta az aranyl�ncot, hogy annak cseng�se-peng�se tizenk�t orsz�gon is kereszt�lhallott. A k�t �k�r meg felcsapta a fark�t, futott, s egyenest hozz�juk az ist�ll�ba.

Azt mondja ekkor az �kr�k gazd�ja:

- No, te F�b�lfaragott P�ter, menj haza, s adj nekik enni. De tudd meg, hogy ezeket hi�ba k�n�lod ak�rmif�le takarm�nnyal, mert ezek csak parazsat esznek!

Hazament P�ter, s meggy�jtott tizenk�t �l f�t. Miel�tt az el�gett volna, vette az itat�vedret, �s h�nyta a parazsat bel�. Azt a k�t �k�r mind egy szemig megette. Igen �m, de akkor a k�t �k�r felh�nyta a far�t, �s egyik ment napnyugatnak, a m�sik napkeletnek.

Azt mondja F�b�lfaragott P�ter erre:

- No, �desap�m, j�jj�n velem! Mutatok �n mag�nak egyet!

Kimentek a kapu el�. P�ter a kapu sark�ba k�t helyre bele�t�tte az ujj�t. Egyik lyukb�l tiszta piros bor folyt, a m�sikb�l meg tiszta p�linka.

- No, �desap�m, ide tegyen asztalokat, �vegeket. Itt ihatik mindenki, amennyi kell n�ki. De most, �desap�m, l�tja ezt a sz�nt�talig�t?

- L�tom, kedves fiam.

- H�t ezt a malomk�vet l�tja-e?

- L�tom, kedves fiam.

- No, mikor ez a sz�nt�taliga az ajt� el� �ll mag�t�l, �s a malomk� felmegyen a sz�nt�talig�ra, a bor pedig v�zz� v�ltozik, a p�linka meg piros v�rr�, akkor tudja meg, hogy �n meghaltam. Akkor, ha fel akar keresni, �lj�n fel a sz�nt�talig�ra, mert az �ppen oda viszi, ahol �n vagyok. Most, kedves �desap�m, nekem el kell mennem vil�got l�tni, szerencs�t pr�b�lni.

Elindult F�b�lfaragott P�ter. H�t orsz�gon, h�t vil�gon kereszt�lment. El�rkezett egy kir�lyi v�rosba. Bek�sz�nt a kir�lyhoz:

- Adjon isten j� napot, fels�ges kir�lyom.

- Hozott isten, �cs�m. Mi j�r�sban vagy?

- Elindultam szolg�lni, szerencs�t pr�b�lni.

- Az asztalosinasom �ppen most halt meg! - mondja a kir�ly. - Mi k�rsz egy esztend�re?

- Nem k�rek �n semmit, csak �telt-italt.

Ott maradt P�ter, v�gezte az asztalosinasi dolgot. Olyan �gyesen �s kellemesen j�rt, hogy az �reg kir�ly nagyon megkedvelte. A kir�lynak volt egy l�nya, az is annyira megszerette P�tert, hogy m�r meg akart halni, ha nem adj�k hozz� feles�g�l.

- No - azt mondja a kir�ly -, ink�bb megengedem, hogy hozz�menj.

Azonnal nagy lakodalmat hirdettek. J�ttek mindenfel�l gr�fok, b�r�k hercegek, papok, h�h�rok. Pap eskette, h�h�r sepr�zte �ket.

Azt�n �gy �ltek a kir�lyi udvarban, mint f�rj �s feles�g.

Egyszer j�n a kir�lyhoz egy olyan �r�s, hogy f�t-f�t �ll�tson gl�d�ba s itt �s itt jelenjen meg a h�bor�ban. Mikor ezt a kir�ly meghallotta nagyon s�rt.

K�rdi F�b�lfaragott P�ter:

- No, fels�ges kir�ly, h�t te mi�rt s�rsz?

- H�t hogyne s�rn�k, �des fiam - mondja a kir�ly -, mikor egy olyan �r�s �rkezett, hogy f�t-f�t �ll�tsak gl�d�ba, �s itt �s itt jelenjek meg h�bor�ban.

- Fels�ges kir�lyom, sose s�rj. Elmegyek �n oda magam is.

- �, kedves fiam, mit �rsz te ott egyed�l? Csak mint a sz�nyog bivaly mellett!

De P�ter csak elment egyed�l. Csat�zni kezdett. Annyira harcolt a kardj�val, hogy m�r-m�r mindenkit legy�z�tt. De akkor v�letlen�l meg botlott. Erre azt�n �t gy�zt�k le. R�gt�n f�ldbe is tett�k.

M�snap reggel a sz�nt�taliga otthon elment az ajt� el�, a malomk� felment a sz�nt�talig�ra mag�t�l, a bor v�zz� v�ltozott, a p�linka meg piros v�rr�.

L�tta ezt P�ter apja, fel�lt a sz�nt�talig�ra, �s elment oda, ahol P�tert legy�zt�k. Kereste, hasztalan. De l�tja �m a k�t �kr�t j�nni. Nap keletr�l az egyik, napnyugatr�l a m�sik arany��k�r �gy j�n, hogy �g-f�ld majd �sszeszakad.

A k�t arany�k�r h�nyni kezdte a szarv�val a f�ldet mindaddig, am�g P�tert ki nem vett�k. De h�t a nyaka le volt v�gva, �s semmi �let nem volt benne. Azt k�rdezi egyik �k�r a m�sikt�l:

- Te mit tudsz?

- �n tudok annyit, hogy �ssze tudom ragasztani. H�t te mit tudsz? - k�rdi a m�sikt�l.

- �n lelket tudok ereszteni bel�.

Ekkor az egyik �sszeragasztotta, a m�sik lelket f�tt bel�. F�lkelt F�b�lfaragott P�ter:

- Jaj, de j�t aludtam!

- Aludt�l volna bizony �r�kre, ha mi nem lett�nk volna - mondj�k az �kr�k.

Akkor megindult P�ter, �s hazamentek.

Ahogy haza�rtek, a kir�ly �jra �sszeh�vta a gr�fokat, hercegeket, v�logatott cig�nyleg�nyeket, �s felavatt�k P�tert kir�lynak. M�g mai napig is folytatja a kir�lys�got, ha v�letlen�l meg nem halt.