XXIII. r�sz

Ezut�n mertem el�adni r�vidke kis versem.

-Majd oda kinn elint�zz�k, -s�gta f�lhangosan, s �gy ford�totta fej�t, hogyne lehessen leolvasni a sz�j�r�l besz�d�t. –Tudod J�ska fiam, ezek a gyerekek a h�bor�t juttatj�k esz�be, mikor bosszant�sk�nt f�ttyentgetnek ut�na. Sajnos � meg csak a f�tty�g�st k�pes meghallani �s ett�l ez�rt lesz ennyire ideges. Az�rt s�tem�nnyel megk�n�lt, meg m�g egy zacsk� cukrot dugott a zsebembe. A p�nzt viszont csak a kapuban merte odaadni, de annyit, hogy a fi�knak is adjak.

-Ha tudjuk, hogy � a Nagyap�d, nem cs�foljuk ki soha, -szabadkoztak a gyerekek.

-Nem a Nagyap�m. Az nem volt ilyen fukar. –Azzal sz�tosztottam a p�nzt, meg a cukrot, amire rendeztek egy kis f�ttykoncertet.

-Mi van sr�cok, …hozz�nk m�r be se akartok j�nni? –ki�ltott ut�nunk egy hang valamelyik udvarb�l. Mivel a hang ismer�s volt, k�r�l n�ztem.

-Nem tartunk fi�s napot, -v�laszoltam Szerdahelyi Bal�zsnak mikor felfedte mag�t a sarki h�z boz�tj�b�l.

-�n se, de att�l m�g a n�v�rem �s anyuk�m meg lehet locsolni.

-Ne haragudj, de �n m�g azt se tudtam, hol laktok, nem, hogy n�v�red van.

Ez lett utols� locsol� hely�nk, ugyanis azt tartott�k errefel�, a d�li harangsz� ut�n m�r sehova nem illik bekopogni locsol�si �s mi nem akartunk rendbont�nak mutatkozni. Miut�n lezajlott a szok�sos c�c�, megh�vtak benn�nket eb�dre, s mi elfogadtuk. Nagyon gazdag csal�dhoz vitt benn�nket a szerencse, vagy ink�bb a l�bunk. Aj�nd�kaik is ennek f�ny�ben ny�g�ztek le, hisz �sszerakhat� vas�ti terepasztalt vitt nekik a „nyuszika”. Teljesen megfeledkezt�nk az id�r�l, s nem csup�n a k�pr�zatos j�t�k marasztalt minket, hanem a csinos n�v�r jelenl�te. S a neve nem k�l�nben gy�ny�r� volt: Annam�ria. H�rom �v ebben a korban m�g el�g el�rhetetlen t�vols�g. A t�bbiek tal�n t�nyleg mes�j�t, sztorij�t figyelt�k, �n alakj�t r�gz�tettem eml�keim k�z�.

M�r majdnem s�t�tedett, mikor elk�sz�nt�nk. Otthon csak a H�sv�tnak k�sz�nhet�en nem kaptam ver�st a kimarad�s�rt.

Asztalra pakoltam a p�nzgy�jtem�nyem, -R�zsika seg�ts sz�molni!

-Csak ha osztozunk! –huncutkodott. �n persze bele egyeztem, hisz m�s l�nyon j�rt az eszem…, -Te nem is figyelsz r�m!

-Ne haragudj, mit is mondt�l?

-Csak azt kezdtem mes�lni, h�nyan j�ttek el hozz�nk locsolni, huszonh�roman, meg, hogy Te B�tyusk�m, milyen sok p�nzt kerest�l ma, k�pzeld, t�bb mint k�tsz�z forint. Mit akarsz ennyi p�nzzel? –n�zett r�m s�v�ran.

 -Nem sok ez R�zsik�m, a t�bbiek h�romszoros�t gy�jt�tt�k.

A k�vetkez� h�rom h�nap olyan gyorsan lefolyt, ak�r a Duna vize. �szre se vett�k �s itt volt az �v v�gi bizony�tv�ny, mely egyben a nyaral�sunk z�loga is lett. Kis h�j�n maradra ment�nk. R�zsika majdnem bukott sz�mtanb�l, szerencs�re �tengedte kettessel Magdi n�ni.

Bar�taink n�met rokonokhoz, mi Nagylakra ment�nk. Ami fontos volt ebb�l, hogy el�sz�r ment�nk k�s�ret n�lk�l. �gy ut�lag m�r nyilv�nval�an tudtuk, nem szabad olyan helyre menni nyaralni, ahol minden vend�gl�t� dolgozik. Ki gondol ilyesmire, mi gyerekek nem, sz�leink pedig, ki tudja, esz�k �g�ba se volt. Ez�rt azt�n r�gt�n az els� nap konfliktussal indult.

A nyaral�s ideje pihen�sre val� lenne, hogy mondjuk t�bbet alszik az ember �s keveset, vagy egy�ltal�n semmit nem kell neki dolgozni.

A cs�rg� �r�t oda haza se szerettem, mert ha egyszer fel�breszt, nem b�rok visszaaludni, h�t m�g ha idegen helyen cs�r�g a f�lembe.

Keresztsz�leim, -tulajdonk�ppen nagyn�n�m�k, -m�g akt�v dolgoz�k. Miel�tt gy�rba mentek, ell�tt�k az �llatokat, s ehhez �t �ra el�tt keltek:

-Minek kelt�l m�g fel? –f�rmedt r�m Mancika, azaz keresztany�m. De m�g miel�tt v�laszolhattam volna, m�ris folytatta, -Ha m�r itt vagy, fogd azt a v�dr�t, �s hozd ut�nam.

�r�ltem, hogy seg�thetek valamit, s nagy lend�lettel kaptam f�l a teli mosl�kos v�dr�t.. Csak hogy annak megvolt a s�lya, mivel egy�ltal�n nem sz�m�tottam, �gy visszaejtettem, bel�le a mosl�k sz�tfr�ccsent.

-Nem neked val�, igaz-e? Itt ez a t�l kukorica, ezt tal�n elb�rod, -nyomott kezembe egy kis t�l f�l�t, -majd ny�lt a v�d�r�rt, azonban a mosl�kon megcs�szott, s a stel�zsiba kapaszkodott volna, de az sajnos nem b�rta a hirtelen r�nt�st, kiszakadt a hely�b�l, �s ami rajta volt, minden szanasz�t potyogott, majd fell�kve engem is mindketten elest�nk.

A nagy cs�r�mp�l�sre az eg�sz h�z fel�bredt �s egy perc se kellett, hogy a Karika csal�d ott hahot�zzon rajtunk, ugyanis Keresztany�m azon m�d, a maga sz�z kil�j�val r�m esett. Igyekezt�nk egym�sb�l kik�sz�l�dni, de valah�nyszor fel�llt valamelyik�nk, nyomban vissza is esett, mert kezemb�l a kukorica kiborult a k�re, �s azon nem lehetett fel�llni, hisz olyan, ak�r a g�rdeszka. Sz�val, am�g el nem kotort�k, addig tehetetlenek voltunk.

-Any�m csin�ljon m�r valamit ahelyett, hogy ott vigyorog, legal�bb s�p�rje f�lre a morzsoltat (kukoric�ra �rtette), k�l�nben elk�sek a munk�b�l.

� meg, mintha v�rta volna az alkalmat, r�gt�n ki kelt mag�b�l:

-Ha nem len�nek…, nem h�vta �ket a kutya se, csak a bajt okozz�k!  Minek is k�ldte ide Eta a nyakamra ezt a k�t rossz k�lyk�t…! Vagyunk itt elegen n�lk�l�k is…

-Hallgasson m�r Any�m, -csit�tgatta Mancika, -hisz �thatja semmi komoly baj nem t�rt�nt. Minden eg�szben maradt, m�g mi is, -s nevetett egy j�t. –Imr�vel mindj�rt rendet tesz�nk.

-Minden ed�nyr�l lement a zom�nc,.. ki fogja ezt megfizetni, -h�zs�rtoskodott tov�bb.

Szememb�l elkezdett potyogni, R�zsik�m szint�n s�rt, hogy n�nik�nk ilyen gyorsan kimutatta, nem vagyunk sz�vesen l�tott vend�g.

-Kellett ez Mag�nak, megr�katni Etus gyerekeit?... Nem gondolta komolyan, igaz-e? –kacsintott fel�, meg fel�nk is.

� persze r�gt�n visszavonta az elhangzottakat, de k�s�, �n abban a pillanatban eld�nt�ttem, itt nem maradunk egy percig se.

Keresztsz�leimnek persze dogozni kellett menni�k. Ezt v�rtuk mindketten. Szem�nkkel besz�lt�nk. –El�g rosszul indul Anyu n�lk�l itt minden, -s�gta f�lembe testv�rk�m m�r kinn a verand�n!

-Gyere menj�nk kijjebb, -volt a halk v�laszom. Els�t�ltunk a h�z v�g�hez, ahol tal�n Sz�leink els� tal�lkoz�sa is zajlott. –Na itt mondhatom legal�bb amit akarok. Nos R�zsik�m, ugye, szerintem Te se szeretn�l maradni ezek ut�n. Viszont haza nem mehet�nk, Anyu nem hinne nek�nk. Azt mondan�, hogy csak mi f�jtuk fel �gy ezt a dolgot, pedig ha hallotta volna most n�v�re szavait, megv�ltozna r�la a v�lem�nye.

-Menj�nk el…, de hova? Mikor m�g vonatra sincs p�nz�nk?! Dombiratos gyalog nagyon messze van.

-Az igaz, de … Mez�hegyes itt van egy k�p�sre.

-Na �s, mit keresn�nk ott?

-Megkeress�k Balogh J�zsi b�ty�t.

-Az meg ki a csoda? –�mult el R�zsika.

-Ki, ki? h�t Apu unoka�ccse.

-Na de azt se tudjuk, hol lakik abban a Mez�hegyesben?

-Megtal�ljuk, mert nem lehet olyan sok elektr� m�rn�k abban a kis v�rosban.

-�gy gondolod. Akkor hozzuk a csomagokat!

-M�g csak az hi�nyozna, -kaptam el a karj�t, -r�gt�n tudn�k vagy sejten�k, hogy valamire k�sz�l�nk. �gy megy�nk, ahogy vagyunk.

Elindultunk. Mindenf�le el�k�sz�let n�lk�l. Csak az ir�nyt ismert�k, m�st se! De alig haladtunk sz�z m�tert, m�r hallatta hangj�t:

-R�zsi, J�zsi, gyertek csak vissza!

Megmerevedt�nk egy m�sodpercre, de R�zsika kapcsolt.

-Csak egy kis cukork�t vesz�nk a gy�ri boltban.

-Nem �rtem? –hallottuk vissza.

R�zsi visszaszaladt p�r m�tert s elism�telte.

-J�, j�, siessetek vissza! –Mi pedig �sszen�zt�nk, s a megk�nnyebb�l�st�l fels�hajtottunk.

-Elhitte,… -megfogtuk egym�s kez�t �s bele indultunk, bele a vakvil�gba, az ismeretlen gyalogt�r�ra.

Az elindul�s pillanat�ban kellemes ny�ri reggeli id� volt.

�gy rajtam r�vid kant�ros nadr�g �s r�vid ujj� ing, meg a megszokott magas sz�r� ortop�d cip� volt. R�zsik�n is r�vid ujj� bl�z meg egy t�rdig �r� vil�gos vir�gmint�s szoknya, valamint legal�bb k�t sz�mmal nagyobb, szand�lb�l k�sz�lt papucs.

-N�zd milyen alacsonyan k�szik az a felh�! –mutatott a vas�t t�loldal�ra R�zsika.

-Nem felh� az te kis buta, hanem p�ra. Figyelj most a m�sik oldalra, emide jobbra, l�tod ott azokat a magasra �p�tett „b�d�kat”. Nos azok a hat�r�rs�g b�d�i. Mellette folyik a Maros. R�la p�rolog a v�z, s k�pz�dik a p�ra. Szerintem, ahogy melegszik az id�, �gy t�nik el. M�sk�pp lett, j�tt egy kicsike szell� �s az erd�, mely m�g�tte ny�lik, f�l� emelte, m�r v�konyabb cs�kban.

Az persze fel se mer�lt benn�nk, hogy esetleg elt�vedhet�nk, hisz t�l�nk jobbra az �rb�d�k tulajdonk�ppen jelezt�k a Rom�n hat�rt �s annyit az�rt tudtam, hogy Mez�hegyesig a vas�tvonal k�veti a hat�rt. Sok�ig k�s�rte k�t oldalt a vas�ti s�np�rt s�r� erd�, s emiatt a v�g�nyok k�zt mert�nk csak menni. Szint�n a f�lelem miatt t�bbsz�r hallgat�dzni. Eredm�nye mindig ugyanaz lett: -� csak madarak rikoltoznak, -nyugtattuk egym�st. �pp t�l est�nk egy ilyen ijedts�g pillanatain, mikor, -nem �rtett�k, hogy honnan, -el�tt�nk termett k�t, g�ppisztolyos hat�r�r.

-Hova lesz az �t gyerekek? –k�rdezte az alacsonyabb, de az is vagy sz�znyolcvan centis koma lehetett. De mi az ijedts�gt�l nem tudtunk sz�lni. –Ne f�ljetek, nem akarunk mi b�ntani, -s az id�sebbik bizony�t�sul a v�ll�n l�g� fegyvert h�ta m�g� l�kte.

-Mi csak …, mi csak …. –dadogott R�zsika.

-Mondtuk, mi csup�n seg�t�nk, ha k�ritek, -simogatta meg fej�t.

-A nagyb�csink Mez�hegyesen lakik, hozz� igyeksz�nk.

-Nagyon messze van az nektek �gy gyalog.

-Nincs p�nz�nk vonatra!

-Aha, �rtem, honnan j�ttetek?

-Nagylakr�l.

-Ezt sejtett�k mi is, de …

-Ja, Pestr�l vagyunk, -v�gtam r�, el�sz�r megsz�lalva.

-Ez meg egy kis kir�ndul�s?

-Igen, meglepet�s.

-Na menjetek, mert estig se �rtek �gy oda.

Kicsit t�volodtak m�r, mikor R�zsika felki�lt: -V�rj meg itt, pisilni kell, -s beszaladt az erd�sz�li bokrok k�z�. Majd amikor v�gzett, nem hozz�m szaladt vissza, hanem a katon�k ut�n futott. –B�csi, -hallottam messzir�l, -nincs egy kis kenyer�k, nagyon �hesek vagyunk?

-Nem is tudom, h�t megn�zhetem a h�tizs�kot, tal�n akad egy kis hazai. Viz�nk azonban m�r nincs, azt Csan�dpalot�n ihattok az �llom�son.

Elk�sz�nt t�l�k, s egy szelet h�ssal, meg k�t keny�rrel szaladt oda hozz�m. Le�lt�nk a vas�ti t�lt�sre a s�nek mell� enni. K�zben f�l szemmel a s�np�ly�t figyelt�k, mivel nem elkanyarodott s nem tudhattuk, mikor bukkan fel vonat. A kanyar ut�n �szak fel� vette �tj�t s�np�runk, s ekkor �tt�rt�nk a poros orsz�g�tra. P�r m�ter ut�n nagy zakatol�ssal k�zeledett jobb fel�l m�g�tt�nk valami a s�nen. Lass�tott, majd szikr�kat vetve kereke, hirtelen meg�llt.

-Merre lesz az �t gyerekek? –k�rdezte j� hangosan az egyenruh�s �reg.

-Mez�hegyesre.

-Na gyertek, Csan�dpalot�ig elviszlek, kevesebbet kell gyalogolnotok.

T�l sokat nem kellett biztatnia, �r�mmel �lt�nk fel mell� a bakra, hisz azt se nagyon tudtuk mennyi v�r m�g r�nk azut�n is. Miut�n felseg�tett mind kett�nket, neki fesz�lt a nagy lendker�kind�t�snak, s k�t-h�rom l�k�ssel felvette a kis sebess�g�t �s m�r csup�n n�ha l�k�tt rajta, tal�n t�z kilom�teres lehetett, m�gis gyorsabb, mint amire mi voltunk k�pesek, f�leg �n a rossz l�bammal.

Az �reg vasutas b�csinkra nem a b�besz�d�s�g volt a jellemz�!

Mikor azonban meg�llt, lelk�nkre k�t�tte, hogy Pet�fi-puszta ut�n ne a vasutat, hanem a Maros-K�r�si csatorn�t, mert az Mez�hegyes fels� v�g�n�l folyik tov�bb, �s ott lesznek majd az �rameloszt� traf�h�zak. Egy �les f�tty ism�t lezavart benn�nket a s�nekr�l, s le is hasaltunk a f�ben mi ugyanis nagyon f�lt�nk a g�zmozdonyt�l, de m�gis sok�ig k�vett�k szem�nkkel f�stj�t, hogy j� fel� menj�nk.

-�hes vagyok, -kezdett nyafogni R�zsika!

-Mit tehetn�nk, tal�n majd ann�l a tany�n�l, amit a vasutas b�csi mondott, k�rhet�nk ennival�t. Ha ugyan lesz tanya! Eddig �szre se vettem,… n�zd itt mindk�t oldalon csak erd� van. –Meg�llap�t�somra szapor�zni kezdte l�pteit. –V�rj�l m�r, -ki�ltottam ut�na, -hisz tudod, hogy lassabban megyek, mint Te. F�lsz valamit�l?

-Csak att�l, hogy r�nk esteledik. K�r volt elj�nni.

-Ne k�rogj m�r, -torkoltam le, pedig magamban egyet �rtettem vele. Egym�s fel� ny�jtottuk kez�nk, s k�z a k�zben baktattunk tov�bb a semmibe. Egym�s kez�ben �rezt�k a m�sik zakatol� sz�vver�s�t. Tekintgett�nk jobbra-balra, de hi�ba, sehol semmi, egy l�lek se. Azt�n hirtelen �gy megszor�totta kezem, hogy �jaim csak �gy ropogtak, nagyon megijedhetett valamit�l. R�n�ztem, s � csak fej�vel intett. �n arra n�ztem, �s csak h�rom kis �zik�t l�ttam. Azok jobban megijedtek mint mi, s a k�vetkez� pillanatban m�r el is t�ntek, mintha ott se lettek volna. A r�pke kis �lm�ny, meg a cs�ppnyi kis pihen� serkent�en hatott r�nk. Korogni kezdett a gyomrom.

-Na, ugye …. B�tyusk�m, te is meg�hezt�l?

-Hallgasd csak! –intettem most �n. –Kutyaugat�st hallok!

-Na, �s azt�n?

-De buta vagy, a k�zelben tanya lehet, hacsak nem egy k�bor kutya volt. Elindultunk a hang ir�ny�ba, azonban hamar r��bredt�nk, kiss� megcsalt benn�nket a visszhang, ami erd�ben megszokott dolog. A h�zik� nem a vas�t ment�n, hanem balra, j�val bentebb valahol a s�r�ben lehetett.

-Nem baj, lesz m�sik, -v�gasztalt most �. �n meg �szint�n sz�lva nagyon is elken�dtem, f�jtak m�r a l�baim �s azt hittem, v�gre le�lhet�nk.

-Mintha s�t�tedne… Te nem �gy l�tod J�zsik�m?

-Megint ostobas�got besz�lsz. Nincs t�bb k�t-h�rom �r�n�l.

Egyszerre felt�madt a sz�l �s hatalmas fekete felh� ker�lt f�l�nk, azt�n megsz�nt minket s t�l�nk tal�n h�romsz�z m�terre kezdett szakadni az es�. Tetszett az ilyes fajta �gi �ld�s, hisz k�sz�tett nek�nk gy�ny�rk�dtet�s�nkre s leveg�t is leh�t�tte p�r percre, hogy azut�n m�g er�sebben s�ss�n a Nap.

-Na v�gre, oda m�r t�nyleg bemegy�nk, -mutogatott R�zsika valahova messzire.

-Mi�rt, mi van ott? K�pzel�dsz!

-A fen�t, ott egy g�mesk�t. –Azzal leszaladt a t�lt�sr�l.

V�gig p�szt�ztam magam is az erd� t�voli sz�l�t. Lecs�sztam ut�na, m�g idej�ben, merthogy szemb�l j�tt visszafel� a d�li vonat. A tanya, mely t�nyleg ott �llt �s melyhez v�gre oda�rt�nk, kicsi, tal�n egy szob�t rejthetett. J� vastag l�nc tartotta vissza a k�t komondort, mi m�g se mert�nk az udvarba l�pni. A n�nike, aki el�j�tt a zs�pfedeles h�zb�l, beparancsolta kuty�it egy kamr�ba s r�juk z�rta az ajt�t.

-Mit kerestek itt, �gy gyalog form�n? –fordult R�zsik�hoz.

-�hesek �s szomjasak vagyunk4

-Nem vagytok vid�kiek, azt m�r hallom �m! No �ljetek ide a l�c�ra, mindj�rt kaptok egy-egy zs�ros kenyeret, meg tejet. –Azzal elt�nt a kunyh�ban.

A kuty�k k�zben addig r�ngatt�k az ajt�t, m�g kiszabadultak �s sz�p csendesen, k�t oldalt mell�nk fek�dtek. Moccanni se mert�nk.

-Most nem kell f�lni t�l�k, nappal hamar megbar�tkoznak b�rkivel, de �jszaka….vad�llatok. Gyorsan felfaltuk a kenyeret, pedig j� nagy ker�let�, igazi paraszt keny�rb�l lett v�gva.

-Azt legal�bb megmondhatn�tok honnan hova igyekeztek?

-Persze, csak �hes gyomorral neh�z besz�lni.

-E z igaz, -nevette el � is a dolgot. Majd v�gig hallgatta R�zsik�t. –Most h�rom �ra lesz. Ha megfogadj�tok a tan�csom, hat �ra k�r�l ott vagytok, -rajzolt a porba, magyar�zott mindenf�l�t. E feledj�tek tizenk�t kilom�ter m�g el�g hossz�, de ha ahogy mutattam, �gy r�videbb.

R�hagytuk �s elb�cs�ztunk t�le, k�l�n�sen az ennival�t k�sz�nt�k meg. Elindultunk, de r�vid id� ut�n visszat�rt�nk a s�nekre, nagyobb biztons�gban �rezt�k ott magunkat, mint a boz�tos erd�ben.

De itt valahogy �gy t�nt, mintha magasabban lenne a vas�ti t�lt�s, ez�rt lement�nk ink�bb a vele p�rhuzamosan halad� orsz�g�tra, ami annyira lekopott, hogy m�r l�tszott az �gyazat, ink�bb olyan k�z�zal�k f�le, ak�r fent, a s�neken, csup�n valamivel sim�bb. Jobbra megsz�nt az erd�, balra ligetesbe v�ltott. Ennek igaz�n �r�lt�nk, hisz v�gre sz�munkra is �tl�that�v� v�lt a ter�let. �mb�r �pp a k�vetkez� pillanatban kiss� megrettent�nk, mert p�r m�terrel el�tt�nk, egy kisebb bokorcsoportb�l felr�ppent n�h�ny riadt f�c�n. R�zsika hosszasan b�mult ut�nuk. R�ncig�lni kezdtem a karj�t:

-Gyere, menj�nk m�r, �gy s�t�t este lesz, mire oda�r�nk!

-J�, j� megyek m�r!

Azt�n alig haladtunk �jabb p�r m�tert, �sszecsapja tenyer�t:

-Te j�s�gos �g, hova keveredt�nk.

-Neked meg mi bajod?

-N�zd azt a t�bl�t, ott a bokor alatt!

-Hol?

V�lasz helyett odaszaladt a bokorhoz s felemelte �gait: -L�tod ezt, B�-k�s me-gye,

sz�tagolta hangs�lyozva �s szomor�an mell� �lt. –Biztosan elt�vedt�nk.

-Az nem lehet, hisz csak most j�tt�nk le a s�nekr�l!

-Akkor is.

-A nyavaly�t, ott j�n a vonat. Gyere, biztos csak tal�lkozunk valakivel.

Fel�llt, lassan k�vetett.

-Gyere gyorsabban, … n�zd itt egy �jabb t�bla.

-Pe-t�-fi-puszta, egy kilom�ter, -olvasta ism�t hangosan.

-Igen, … �s l�tod Bokor n�ni nem hazudott, hisz vannak halastavak, amott az �t v�g�n meg az a kis fah�d, amir�l besz�lt.

-Meg az a csatorna, amir�l meg a vasutas b�csi mes�lt.

�r�mm�morban �szva sz�kd�cselt el�ttem, de h�tra fel�.

-Vigy�zz, -ki�ltottam r� sajnos k�s�n. Legurult a meredek �rokpartr�l �s csup�n n�h�ny centire huppant le a t� sz�l�t�l. Felt�p�szkodott. Kit�rt bel�lem a kacag�s. Azt�n megsajn�ltam, odany�jtottam kezem. Megfogta. �n is megcs�sztam, egym�s mell� est�nk a pocsoly�ba.

-Most legal�bb egyform�k lett�nk, -vigyorgott huncutul. Oldalt l�pkedve

visszaevick�lt�nk az �tra, a hasunkat fogtuk a nevet�st�l, mikor v�gre, lassank�nt el�rt�k a csatorn�t.

-Gyere, mossuk le magunkr�l ezt a mocskos sarat, �gy m�gse mehet�nk be a faluba. –Meztelenre vetk�zt�nk, lemostuk egym�st „-Eg�sz megsz�p�lt�l -mondtam” s ekkor kapkodva takargatta mag�t, -Buta nem �gy �rtettem, - b�r �rthettem volna, hisz m�r volt mit,  de nem �rdekelt, -hanem, hogy nem vagyunk s�ros, magamra is �rtettem. Erre lehajolt, kimosta ruh�inkat �s k�z�s er�vel kicsavartuk �s feldob�lta egyik bokorra s lefek�dt�nk a f�be.

-Vajon mit csin�lhat most Anik�? –sutyorogtam magamnak.

-Mi van? … , csak nem vagy szerelmes abba a „piszkaf�ba?

-�h, dehogy, csup�n eszembe jutott!- pr�b�ltam tagadni.

-Nekem bizony egyik oszt�lyt�rsam se jut eszembe…..

-N�zd meg ink�bb a ruh�kat, megsz�radtak-e?

-Azt hiszem indulhatunk, -ker�lt el� kis id� m�lva. –Tess�k �lt�zz fel te is. –H�laisten elfeledte az el�z� t�m�t, aminek �r�ltem. A h�d t�loldal�n kisebbek lettek a tavak, a k�zt�k lev� f�lds�vokon juhok legeltek. Kis id� ut�n megl�ttuk Pet�fi-puszta t�bl�t.

-Te, h�t itt alig van p�r tanya.

-Ann�l hamarabb megtal�ljuk azt a b�csit, akinek Bokor n�ni �zent! 

-Nyolc h�z, a t�bbi ist�ll�. Az ott TSZ iroda, emitt meg egy g�p�llom�s, -�llap�totta meg vill�m gyorsan R�zsika, s hozz� tette, -ez nem falu, m�g templomjuk sincs!

-Mi a fene van itt? Egyik h�zba se nyitnak kaput?

-Az irod�n biztos csak lesz valaki!

De t�vedt�nk. Nyitva minden ajt� �s sehol senki. Kerest�nk pap�rt, ceruz�t, R�zsika le�rta az �zenetet, majd az egyik asztal k�zep�re helyezte. Ment�nk is gyorsan, hisz az iroda fali�r�j�n m�r elm�lt f�lnyolc. P�rsz�z m�terrel od�bb, a rom�n hat�rn�l, most vett�k �szre, jav�ban folyt az arat�s. Nos, ez�rt �llt �resen minden h�z.

Megszapor�ztuk l�pteinket s kevesebbet b�m�szkodtunk. M�gnem teljesen bealkonyodott s a Nap is megny�lni l�tszott az �gbolton.

El�rt�nk arra pontra, ahol seg�t� ir�nyjelz�ink h�rom fel� �gazott. A vas�t leszaladt a v�ros al�, az orsz�g�t befutott a v�ros k�zep�re, mi meg k�vett�k a csatorna vonal�t.

Mez�hegyes nem nagy v�ros, de amire  mi �t�rt�nk a m�sik v�g�hez, majdnem s�t�tedett. A v�rossz�li h�zakn�l elengedt�k a kuty�kat, nem b�ntottak ugyan, de m�gis f�lt�nk t�l�k.

-Ideje lenne megk�rdezni, egy�ltal�n ismernek-e ebben az utc�ban Baloghot? –mondtam R�zsik�nak j� hangosan.

-Persze, h�romat is, -�ll�tottak meg a h�z el�tt �l� asszonyok.

-Nek�nk Balogh J�zsef k�ne, -�llt el�m R�zsika.

-Az l�tod viszont nincs!

-Nek�nk pedig �gy mondt�k, hogy valami traf�h�zban megtal�ljuk.

Ekkor �rt oda a n�ni fia, akivel besz�lt�nk.

-Mi van a traf�h�zzal?

-Valami Baloghot keresnek ezek a gyerekek, -fordult fel�je Anyja.

-A J�sk�t?

-Az, tal�n ismered?

-Hogyne, -mosolygott r�nk, s kez�t tartotta, -gyertek, egyenest a lak�s�ra megy�nk. Andrea bizony�ra otthon lesz.

-Az ki?

-A feles�ge… , nem tudj�tok? –n�zett gyan�san.

-Nem h�t, -�s R�zsika elmondta, hogyan keveredt�nk ide. K�zben persze elindultunk a v�rosk�zpont fel�.

-Na �s a b�csi kicsoda, honnan ismeri a nagyb�ty�nkat?

-Nos kicsim, -simogatta arcon R�zsit, -egy�tt dolgozunk, Barna Andr�snak h�vnak.

A h�z ahol meg�llt �s becsengetett k�s�r�nk, friss fest�kt�l illatozott, udvar�n m�g kis homokhalmok �s t�rmel�k kupacok tark�tott�k a gyepet. A terasz vil�g�t�sa r�gt�n felgyulladt a csenget�sre, s egy fiatalasszony jelent meg.

-Itt felejtett�l valamit? –mosolygott Bandira.

-�h, dehogy, vend�geket hoztam!

-Ne viccelj, ekkora rumliba?- Andrea m�g�tt megjelent b�ty�nk is.

-Ti meg, hogy ker�ltetek ide? Ap�tok, meg Eta hol van? –De Bandi nem engedett sz�hoz se jutni benn�nket..

-K�pzelj�tek, a gyerekek gyalog j�ttek Nagylakr�l!

-Istenem akkor meg mit �llunk ide kinn! –Bandi nem tartott vel�nk, r�gt�n t�vozott. –K�sz, hogy seg�tett�l idetal�lni nekik.

-�hesek �s f�radtak vagytok ugye? – sz�lalt meg sokkal kedvesebben Andi. -Kaptok egy kis vacsor�t azt�n f�rd�s �s nyom�s az �gyba. Reggel megbesz�l�nk mindent.

T�nyleg nem faggattak, viszont R�zsika vacsora alatt kikotyogta, hogy elsz�kt�nk n�n�nkt�l.

J�ska b�ty�nk miut�n kikacagta mag�t, �tment a m�sik szob�ba s hallottuk, amint felh�vta a nagylaki gy�r port�j�t, ahol �zenetet hagyott Karik�snak, azaz Keresztap�mnak, hogy ne keressenek, mert n�luk vagyunk, „-h�rom nap m�lva visszaviszem �ket”.

M�snap persze alig b�rtam l�bra �llni a f�radts�gt�l meg izoml�zt�l.

-M�gis, hogy mertetek sz� n�lk�l �tnak indulni? Keresztany�tok azt se tudta, hol kerestessen.

-Tudja J�ska b�csi, Franci n�n�nk nagyon megs�rtett, mikor azt mondta minek ment�nk a nyak�ra. –Arra persze nem is gondoltunk, hogy itt ugyanolyan helyzet alakult, h�vatlanok vagyunk.

 -Cs�nya dolog volt t�le, de t�letek is. Szerencse, hogy megtal�ltatok minket.

D�lel�tt hagyott pihenni, azt�n d�lut�n elvitt benn�nket a Mez�hegyesi m�ntelepre. Nem sz�moltuk a lovak sz�m�t, nagyon sok volt, csak a kis csik�kat sz�molta meg R�zsika. Megkereste a lovarda vezet�j�t, aki k�r�s�re kivezetett egy k�nnyen kezelhet� lovat s fel�ltett�k r� R�zsik�t. Mit ne mondjak, nagyon �lvezte.

Andi „n�ni”, a s�gorn�nk, nem is volt annyira n�ni, hisz csup�n hat-nyolc �v v�lasztott el benn�nket egym�st�l. Ki is k�rte mag�nak vacsor�n�l, hogy ne mag�zzuk. A mindig mosolyg�s fiatal n� csup�n huszonh�rom �ves, barna haj� asszony megter�tet az eb�dl�nek  kinevezett �vegezett teraszon s �gy v�rt benn�nket. A h�z k�l�nben h�rom szob�s volt, sz�pen rendezett, parkos�tott udvarral.