dufkacsalad
dufkacsalad
Dufkáék
 
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Számláló
Indulás: 2005-01-12
 

 

 
 
Betegségem....XVIII.rész

-Tibike! Persze, hisz délelőttös volt az iskolában!- kiáltott azért Kati.

-Én akkor is megesküdnék rá, hogy Őt láttam félórája a Honvéd-Vasas meccsen. Mintha az ikertestvérét láttam volna.

-Valószínű az is volt!

-Mehettek játszani tovább. Szia Öcskös,- köszöntötte Jóskát Dóczi.

S ők nem tudták mire vélni, de csak rántottak vállukon, s folytatták játékukat, viszont Jóska kevésbé távolodott el tőlük, hogy hallja, mit beszélnek.

Sanyi, s Kati összenéztek, megállt kezükben a munka,- ugyanis éppen az udvaron politúroztak várták, hogy befejezze mondanivalóját:

-A mérkőzésből nem sokat láttam, mivel félhétig tartott az edzés. A gyerek, annyira ült tőlem, mint most Jóskáék. Csupán azt furcsálltam, hogy az a koma, aki vele volt, Oszkárnak szólította!

-Mit mondtál, hogy hívta? Kérdezte idegesen Sanyi bácsi.

Ezután kénytelenek voltak elmesélni, képtelennek tűnő történetüket a szervezetről.

-Miféle szervezet?

-Nem tudjuk.

-Hallottam, illetve olvastam egy szervezetről, ami Amerikában működik, ha jól emlékszem Ku-Kux-Klán a neve! Bár ők inkább négerek ellen folytatnak hadjáratot.- Némi gondolkodás után így folytatta:- Van egy elképzelésem, ez az illető, aki a gyerekkel olyan gyorsan köddé vált, szerintem nagy focirajongó lehet. Legközelebb talán el lehetne kapni.

-Nem hiszem, és az se lenne jó, ha bele kevernéd magad!

-Azért én megpróbálom Sanyi bácsi, és ne féltsenek, a pályán sok jó barátom van, nem fogok betojni egyetlen embertől.- Nem adott időt a további tiltakozásra, ott hagyta őket.

 

Keresztanyjához be se ment, mint ahogy szokott. Józsika viszont nem tartotta magában, amit hallott.

-Hova mész Anyu?

-Hova, hova, hát Jancsihoz!

A lakásadó fia nyitott ajtót.

-Kit tetszik keresni?- kérdezte Gottfrid Gyuszi.

Eta hátra lépve tudta csak megállapítani, milyen magas lehet, de szerinte legalább két méter, és körülbelül harminc éves.

-Az unokaöcsémet Dóczi Janit keresem, ugye itt lakik?

Félre állt, és a folyosó másik ajtajára mutatott,- épp az imént jött haza.

-Köszönöm,- és kopogás nélkül nyitott rá!

-Na hát, egyszer nem megyek  be,… már ez is baj?- adta Jani az ártatlant.

- Az nem, de igaz, amit mondott?

-Az attól függ, mit mondott?

-Szeretném Tőled hallani!

Aztán, ha nem is szívesen, de a tervét is ismertette:

-Gondolod, hogy sikerül?

-Honnan tudnám, megpróbálom!

Jó néhány hétig semmi nem történt.

Eta csupán pár napig őrlődött azon, Katiék miért nem beszéltek soha erről?

Mikor nem bírta már cérnával, rákérdezett.

-Egy részt azért, mert nagyon szégyelljük a saját ostobaságunkat, másrészt meg, nem szeretnénk, ha bárkinek miattunk baja essen!

-Az, ha valaki elveszti a fiát, nagyobb baj nem kell. Én tudom, hisz eltemettem egy gyermekemet. Tudod Kati, Jánosnak igaza van, mert több szem, többet lát.

-S mi van, ha bosszút állnak?

-Akkor is megéri.

-A rendőrség ne tudjon róla.

Etának nem állt szándékában, hisz volt elég gondja e nélkül is. Első alkalommal vizsgáztatták közepesre. S rögtön behívatták az iskolába.

-Úgy látom, a fia most már valóban megérett az iskolába járásra.

Szegény Eta majd kiugrott a bőréből. Nem sejtette persze, mennyi utána járással,- ügyintézéssel jár az átírás a közelebbi iskolába. S ehhez orvosi vélemény kell. Ezt gyorsan megkapta.

-A fia egyensúlyi érzéke még bizonytalan, valakinek tehát mindennap kísérnie kell.

A megoldás az lenne, ha együtt járhatna Rózsikával, de a Vécsey- utcai iskola igazgatója hallani se akart erről, mivel területileg nem hozzájuk tartozik a kislány.

Irány a Tanácsháza!

Az Oktatási Osztály természetesen írásban utasította az igazgatót a felvételre.

Az Igazgató Úr viszont mégis visszavágott. A könnyebb beilleszkedésre hivatkozva negyedik osztály helyett, harmadikba engedte íratni Jóskát.

Még jóval ennek előtte Dafku megígérte, hogy együtt mennek nyaralni a Balatonra,- életükben először. Azonban a vállalattól egész más helyre adták az üdülői beutalókat. Ráadásul ez is csupán a gyerekek részére szólt, még hozzá október végére, sőt két különböző helyre.

Első nap az iskolában Jóskának kicsit se volt öröme. Bár voltak ismerősei, barátai,- például Kollár Pityu a Táncsics utca egyből,- azonban a lányok kicsúfolták, .sántának nevezték.

Kovács Zsuzsa a tanítónő elég meggondolatlanul, közvetlenül a bemutatkozás után táblához hívta. Jóska amúgy is zavarba került ennyi lány előtt, megállni se nagyon tudott a tábla előtt, nemhogy írni. Betűi egymásra kerültek, a kréta minduntalan eltört kezében, írása olvashatatlan lett, mire a tanítónő helyre zavarta!

Harmadnap ugyan már nem csúfolta senki,- nem merték, mivel Rózsika helyre pakolta őket, egy kettőnek kicsit megtépte a haját. Kovács Zsuzsa viszont nem szállt le róla. Egész nap őt szerepeltette, szerencsére számtan órán, ami ugyan nagyon ment Jóskának, mégis végig zavarban volt.

 

Egyik üdülő beutaló Sopron mellé, Röjtökmuzsajra a hegyek közé, másik pedig Balatonszemesre víz mellé. Jóska Sopron mellett döntött mivel nem tud úszni.

Ők elutaztak….

Eta rögtön az első este automatikusan a mese időpontjában bekapcsolta rádiót.

-Ennyire hiányoznak a gyerekek?- élcelődött Dafku.

-Neked talán nem? Figyelj csak,- s vagy fél percig csupán papírzörgést lehetett hallani, majd a bemondó elnézést kért a gyerekektől, s a következő hírt olvasta be.

„Fontos közleményt olvasunk fel. Sajnálattal szereztünk tudomást arról, hogy az MKP. Első titkára és a Miniszterelnök helyettes súlyos betegségére hivatkozva, 1956 június 30-án minden tisztségéről lemondott. Azóta az MDP vette át az ország irányítását, Gerő Ernő vezetésével.”

-Még hogy sajnálattal?! Ez a bemondó hülye. Ennek már négy hónapja, és csak most mondják be? Valami svindli van a dologban.

-Mindenki más jobb lett volna Gerőnél. De hát egyik kutya, másik eb!

-Na de ne politizáljunk, a falnak is füle van!

-Tojok rá. Nem sok embert ismerek, aki egyiket is szeretné,- vágta rá Dafku.

-Ki a fene lehet ilyen későn, hisz már nyolc óra is elmúlt.

-Csak házbeli lehet, mert Maci nem ugatott. Nyugodtan engedd csak be.

Eta ajtót nyitott.

-Hát maga? Kérdezte, mikor kinyitotta s meglátta Diwald Gyurkát.

-Nincs kedvük eljönni vacsorázni?

-Már vacsoráztunk,- jelentette ki Dafku, Eta meglepetésére.

-Csak egy-két pohár sörre,- erősködött újdonsült szomszédjuk,- hisz ma van a születésnapom.

-Jó, de csupán egy korsó a „Gödörben” és jövünk is.

Eta szintén bele egyezett, ha bár sejtette, miért szabadkozott ennyire férje.

Ahogy beléptek az étterem kerthelyiségébe, lőttek az előzetes fogadalmuknak.

Mert mit hoz a véletlen?

Egyik sarokban Eta barátnője, Lovasné, és Bodor Feri ültek összebújva.

Elkerülhetetlen volt, hogy ne vegyék észre egymást!

Eta azt se tudta, hova tegye eszét, vagy mit gondoljon róluk. Ivott egy korty sört,- sose szerette,- felállt odalépett hozzájuk.

-Jó estét,- köszönt rájuk jó hangosan.

-Te meg mit keresel itt?- rémült meg Rózsika.

-Kérdezhettem volna én is ugyanezt. Most azonban nem érdekel kivel vagy, mást kérek! Gyertek át az asztalunkhoz!

-Később túl zajos lesz.

-Tudom, de annak a rendőrnek szülinapja van

Bodor fel is állt, Rózsika még nem akart, de Eta bele karolt s átkísérte.

-A barátnőm, ő meg a földim,- mutatta be Gyurkának őket egyenként. Ti, hogy kerültök ide, együtt?- kérdezte Jóska szemtelenül

-Karcsi kórházban van, mi meg csak úgy véletlenül összetalálkoztunk,- hadarta el Lovasné a rögtönzött hazugságát.

Nem faggatták tovább, hisz láthatták mennyire zavarba jött!

Ahányan voltak, annyi félét rendeltek.

Vacsora után Gyurka felkérte Rózsikát táncolni, s úgy tűnt, nem udvarias gesztusból,- szimpátiából. A korkülönbség jó nagy volt közöttük, tizenkét év,- Gyurka javára.

Eta Feri fülébe súgta:- Ferikém, sosem láttam még ilyen jó kedvűnek a barátnőmet.

-Tévedsz, el van keseredve, de nagyon!

-Nahát, én nem úgy látom!

-A látszat nagyon is csal. Karcsi ugyanis tényleg nagy beteg, agydaganattal műtik holnapután.

-Hozzánk is jöhetett volna.

-Nem vetted még észre? Mióta Jóska megpofozta a gyereket, mi se megyünk.

-De, igen.

-Mit szóltok a politikai helyzethez,- kezdett más témáról beszélni mikor Jóska visszatért a WC-ről.

-Ha lehet, most inkább ne politizáljunk.

-Tudjátok, hogy ebben a nehéz helyzetben is jobb itthon, mint az oroszoknál,- hagyta figyelmen kívül Gyurka Eta kérését.

-Ezt meg honnét tudod?

-Ott születtem, s ott éltem huszonnyolc éves koromig.

-Azt hittem huszonöt sincs,- csodálkozott Rózsi.

-Ne mond, nem lehet észre venni.

-Pedig így van, de sajnos az Anyámra nem emlékszem. Négy éves lehettem, mikor tífuszban meghaltak. Árvaházban nőttem fel. Később egy házaspár magához vett. A nevelőanyám magyar, apám német

-Akkor tudsz oroszul?

-Persze, tolmácsuk voltam a háborúban.

Mivel Gyurka úgy mond „lecsapta” Bodor kezéről Rózsikát, Feri új nőt szedett fel. S most ő is bekapcsolódott a beszélgetésbe.

-Tegnap oda haza voltam Vecsésen, s ennyi tankot, ami ott összegyűlt, még a háború idején se láttam. Szerintem ezek az oroszok készülnek valamire.

-Elképzelhető, mert ugyancsak tegnap Agárdon jártam fuvarban, s Pest határán csupán orosz katonai járművet lehet látni. De ugyanezt mondta több Pest környéki kolléga…

Hangulatuk teljesen megváltozott, már senkinek nem volt kedve mulatozni.

Ahogy Eta belépett konyhájuk ajtaján, rögtön bekapcsolta a rádiót.

Itt a Szabad Európa Hangja, beszél Molnár Rezső, s a hang elhalkult.

Némi kattogás és ropogás.

„A lengyel forradalom,….Nagy Imre, hitt, bízott a nyugati hatalmak ígéretében. A Kádár kormány segítséget kért, …!”

Újabb hangzavar.

„Körbe zárták Budapestet!”

Az adás végleg elveszett.

Mi lesz most.

Tájékozatlanságuknak eredménye, semmi tartalék élelmük nem volt.

A boltokat kifosztották.

Mamára való tekintettel kaptak pár kiló rizst, sót és cukrot, de a hentesnél már csak lóhúst lehetett kapni!

Na és a gyerekek?

November elsején késő délután, előbb Józsikát, picivel hat után Rózsikát is haza vitte egy-egy tanítónő.

Mindketten élményként számoltak be a tankokról, ágyukról,- amiket láttak,- azelőtt soha!

Ekkor Eta lakóbizottsági tömbmegbízott volt már, s mint ilyen, most gyorsan körbe járta a környező házak lakóit, figyelmeztetni, a közeledő veszélyre.

Aki tehette, pincében rendezkedett be, akinek pedig nem volt saját pincéje, annak közös óvóhelyet keresett,- nekünk is. Így került össze nyolc család,- kb. tizenöt gyerekkel. Ez az Árpád utca három szám alatti ház, a mi udvarunkkal közvetlen szomszédos volt, s mi gyorsabb elérhetőség miatt felszaggattuk a kerítést. Egyedül Pammer nénit nem tudták lecsalni oda.

-Két világháborút átvészeltem, nem ijedek meg egy ilyen kis semmiségtől, különben is szerintem nem azért szabadítottak fel bennünket, hogy most fejet hajtsunk előttük, hangozta.

Persze mindenki tudta, inkább az ingóságait féltette. Tulajdonképpen igaza volt, hisz a mi lakásunk megvédte az övét. Mégis egy igazi barikádot építtetett deszkákból és matracokból.

Anyánk a délelőtt folyamán kétszer is visszatért hozzánk megnyugtatni bennünket, nincs semmi baj az utcákon. Az idősebb embereket persze ez mégse nyugtatta meg, hiszen a tankok dübörgése állandóan lehallatszott a pincébe.

Egy esetben, mikor úgy éreztük, nem lehet baj, nem mentünk le.

Balszerencsénkre!

Igaz, akkor sem történt katasztrófa, csupán kisebb baleset.

Reggel, még Anyánk nem vitte ki az éjszakai szennyes vizet,- ugyanis éjszaka senki sem mert kimenni a WC-re pisilni, bent végeztük el, egy szennyes vödörbe.

A zoknimat húztam fel éppen, mikor hirtelen becsapódott egy golyó Pammer néni barikádjához. Ijedtemben hátra ugrottam a konyha közepéről, s épp bele tottyantam a szarosvödörbe.

-Óh, hogy rohadnának meg ezek az oroszok!- mondtam mérgemben, miközben a család meg jót nevetett rajtam.

 

-Nem bántanak ezek senkit,- mondta, mikor kinézett az utcai ablakon, s meglátta a közért előtti hosszú sort, majd így folytatta,- Rózsikám, vedd csak fel a nagykabátot és állj be a sorba. Biztos a kenyeret hozták.

Ő elment, én pedig,- Anyánk kérésére,- odaálltam az ablakhoz figyelni, mikor kerül sorra. Mivel egyszerre csak tíz embert engedtek be a boltba, nagyon lassan haladtak. Közben az ablak látószögéből nyolc tankot számoltam. Egyik hirtelen leállt, s golyószóróját a tömegre irányította, s először a levegőbe, majd közéjük lőtt. Rózsika előtt álló néni rögtön összecsuklott, a többiek pánikba esve menekültek, ki merre tudott. Húgom berohant a legközelebbi kapualjba. Egy másik nő szintén összerogyott, de őt felkapták, s rohantak vele Rózsika után. „Szaladtam” a konyhába Etának elújságolni az eseményeket, s ő azonnal elájult. Csak ekkor értettem meg valójában, mi van, ha az a kurva golyó harminc centivel hátrébb csapódik be?

Még ma is,- közel ötven évvel a történtek után,- borsódzik a hátam, hogy kis híján, a húgom is meghalhatott volna akkor! Anyám ájulása csupán néhány másodpercig tartott, magához térve rögtön Rózsika keresésére indult.

Természetesen tovább lesekedtem, s ekkor az elnéptelenedett utcán a tankok mindegyike a házunk felé irányította ágyúcsövét. Mint utólag kiderült, azért, mert a mellettünk levő mozi tetejéről pár felkelő onnan lőtt rájuk.

Rózsika,- miután Eta rátalált,- másképpen mesélte el az esetet.

„-Ahogy ott álltunk, a tankok egyikéből lőttek ránk. Engem ekkor, egy néni elkapta a karom, s berántott a boltba. A többiek szétfutottak, de hármat lelőttek.”

Nem vitáztam vele azon, hányan haltak meg, ő volt ott.

Másnap délután,- úgy három óra lehetett,- csengettek. Eta ment kaput nyitni, aztán egy húsz főből álló csapat fiatal tódult be mögötte az udvarra!         

-Ki a vezetőjük?

-Én volnék,- állt elé egy negyven körüli férfi.

-Legalább magának lehetne több esze. Hisz ha innen kezdnek el lövöldözni, ezt a házat pillanatok alatt szétlövik. Kérem, menjenek inkább a mozi tetejére, vagy Traktorgyárhoz,- az magasabb is,- oda, ahol nincsenek gyerekek.

Egy órán át, győzködték egymást, és hosszas rábeszélés után megfogadták Eta tanácsát!

-Gyertek, nézzük meg, mi történik oda kinn!

Sanyi bácsi, Dafku kivonultak az utcára, s a járdaszéléről figyelték az ellőttük vonuló tankokat. A mongol katonák pedig, igencsak mogorván tekintettek rájuk. Eta azonnal észbe kapott miért, s rájuk szólt:- Ezek azt hiszik gránát van a zsebetekben, gyorsan vegyétek ki a kezetek, és inkább integessetek nekik!

Igaza lett, mert ezután mosolyogva integettek vissza.

Este már nem a szomszéd ház pincéjébe mentünk,- mivel ott már napok óta nem tudtunk aludni, mert többször felsírtak bennünket a kisebbek,- hanem az asztalos műhely lett éjszakai szállásunk.

November nyolcadikán,- nem tudni miért,- Dóczi Jancsi eljött bejelenteni, hogy a Kilián laktanyához mennek, hogy móresre tanítsák az oroszokat. Eta igyekezett volna lebeszélni, ő viszont nemigen törődött vele. Nem láttuk többé, csak hírek érkeztek róla, hogy most itt van, vagy ott látták! Egy hét múlva Dafku csak úgy bejelentette, megy meglátogatni Dóczit a kórházba, mert megsebesült.

 -Mi történt vele?

-Azt mondják, átlőtték a lábát. Ha visszajövök, többet tudok.

-Csak nagyon vigyázz, még nincs vége!

Azon az estén sokáig nem tudtak aludni, mivel Dafku kis előadást tartott Sanyi bácsiéknál arról, mit látott a városban. Kati, amint tudomására jutott a hír, rögtön sírva fakadt.

-Ez a büdös némber előttem siratja a szeretőjét, látattok már ilyet?

-Legalább előttük ne add az ártatlant! Ők rég óta tudják már, hogy öt éve impotens vagy, s ha jól tudom, megállapodtunk, nem szólsz bele az ügyeimbe!

-…., és megállították a villamost, gyalog kellett tovább menni. Akár a háború után, úgy néz ki némelyik épület. Mennyi halottat „gyártanak” még a „Testvérek”?

-Hagyd abba, minek rémiszted a gyerekeket?

-Ez a valóság.

-Hallgassuk inkább a rádiót!- szólt Sanyi bácsi.

-Nincs is rádiótok!

-Dehogy nem, ott a két gyalupad között, egész hátul!

Nehezen megtalálta.

Bekapcsolta.

Várni kellett. A csövek nehezen melegedtek. A Szabad Európa szólalt meg.

-Ti sem bíztok a Kossuth rádióban, igaz-e?

-Nemigen,… de hallgassátok csak!

„Kiszabadították Mindszenti József bíborost”- kezdte.

-Milyen tisztán lehet most hallani.

Mégis, ezután persze rögtön elhalkult, és percekre el is némult. Aztán,…

„Ne higgyetek a kommunistabarát ígéret…, a Kádár-kormány,… új kormányt…, politikát …, Nagy Imre miniszter, …Jugoszláv seg..ség

-A fene egye meg ezzel a zavarással, semmit se lehet érteni,- szólt mérgesen Kati, s kikapcsolta.

-Te, ezek megint készülnek valamire.

-Menjünk már!

-Hova?

-Hova, hova? Hát a piacra.

Majdnem üres kézzel jöttek vissza.

-Én megmondtam, kár kimenni, mert úgy sem kapunk semmit. Mikor indulsz?

-Már megint? Hova?

-A gyerekekért.

-Röjtökmuzsajra, most? De hogyan, mikor nincs kocsink? 

-Szerezz, lopj, vagy kérj kölcsön a főnöködtől! Nem érdekel hogyan, csak hozd haza őket!

A vidéki kakasok még nem kukorékolták el a hajnalt, mikor elindult.

Este hét órára ért haza egy tátra típusú személykocsival.

-Csak úgy adták oda, ha leviszem őket is. Egészen Sopronig vitették magukat, s csaltak engem is Németországba, de nélküled sehova sem megyek. Különben is, mi lett volna a gyerekekkel?

-Mihez kezdenénk oda kinn pénz nélkül?

-Amit a többiek, hisz szegények is mennek!

-Nos hát, jó, reggelig meggondolom!

-Éjszaka sokkal könnyebb átjutni.

-Nem bánom, menjünk!

Fehérvár előtt defektet kapott az egyik kerék. Világosodott mire Dafku kicserélte.

-Nincs velünk a jó isten,- jegyezte meg Eta.- Nézd Apukám, csak úgy özönlenek visszafelé a járművek, azt hiszem, elkéstünk.

Igaza lett, mert a visszafordított kocsikról egyre csak azt integették, mi is forduljunk vissza. Így nem volt mit tenni, irány az előző nap úti terve, Dombiratos.

Ez azonban bonyolultabbnak bizonyult, mint ahogyan gondolták.

Először is, csak nagy kerülőkkel sikerült átjutni Pesten, mivel a Dél-pesti utakat lezárták. Ugyanis a felrobbantott tankok akadályozták a forgalmat.

Isaszeg, Hatvan, Szolnok, de azután már sima lett az út.

Ekkor viszont újabb nehézség adódott, kifogyott az üzemanyag. Dafku kilométereken át tolta a kocsit, úgy, hogy Eta ült a volánnál, mire megszánta egy traktoros, és elvontatta őket Mezőtúrig. Itt az egyik helyi Állami Gazdaság adott ugyan benzint, ami viszont vizes volt. Ezért döcögve értünk Békéscsabára, ahol a maradék benzint kicserélték.

-Ez nem lehet igaz,- ordított fel mérgében Dafku, mikor a kocsi hirtelen ugrálni kezdett,- most meg a gyújtás ment tönkre!

Nyolc kilométer volt hátra Dombiratosig. Másfél órán keresztül kínlódott,- közben esett a havas eső,- hogy újból induljon. Persze addigra mi is teljesen átfagytunk. Aztán végre odaértünk.

-Szerencsétek, hogy ilyen az idő, különben azt mondanám, forduljatok vissza, ahonnan jöttetek,- viccelődött velük Julis nénje, majd így folytatta,- de azért valóban haragszom, amiért azt a tökfilkó Janit nem zavartad már haza!

-Ne bántsd a fiad, van annak mostanában elég baja, ha egyáltalán még itthon van.

-Miket beszélsz Etusom, tán szerelmes?

-Ha még csak az lenne, az lenne a kisebb baj. Először is megsebesült, s azt hallottam távozni készül.

-Mi az hogy távozni, de hová?

-Hova, hova, hát külföldre.

-Elment annak a gyereknek az esze!

-Talán jobb neki, mivel keresik az Ávósok!

-Hol, hogyan sebesült meg?

-A részleteket nem ismerem, de nem volt súlyos, viszont odajött a barátnője-e, vagy a menyasszonya, s közölte velem, hogy Jani már Ausztriából üzent neki. Valami olyasmit, hogy addig menjen utána, míg nem késő!

-Éreztem, hogy valami nincs rendben körülötte, egy Anya mindig megérzi! Hisz mindössze egy levelet kaptam tőle félév alatt, azt is feladó és cím nélkül!- Látszott rajta, hogy legszívesebben sírva fakadna.- Mind itt hagynak, már csak Gyuri, meg Rózsi van itthon!

-Pár napra itt maradhatnak-e a gyerekek, csak amíg Pesten helyre áll a rend?- kérdezte Eta?

-Ti is maradhattok!

-Nem lehet, még feltörik a lakást, meg hát Jóskának már dolgozni kell mennie. Őket is azonnal visszük, amint indul az iskola.

-Mikor indultok?

-Hajnalban!

Mire mi felébredtünk, elmentek. Tejeskávé, frissen sült kenyér, kolbász, sajt, lekvár várt bennünket a reggeli asztalnál.

-Nyomás gyerekek, igyekezzetek az evéssel, mert utána vár a munka.

Na fene, azt hittük vakációzni jöttünk, s bár félóráig reggeliztünk, de azután szót fogadtunk.

Nagyon úgy tűnt, hogy ebben a családban Julis nénje a hallja’Kend. Mindenkinek, külön, külön kiadta a munkát. A két Rózsi baromfietetéssel kezdte, Gyuri az ól takarítással. Jani sógor a ganét hordta ki az istállóból a marhák és a lovak alól. Én pedig babot válogattam a konyhán. Ha pedig valaki végzett a rábízott munkával, illett szólni, hogy befejezte, s újat kapott. Így délelőtt még egy kaskára való kukoricát kellett lemorzsolni a gyerekseregnek.

Ebéd után már játszhattunk volna a szabadban, de az előző napi esőből, sajnos hó lett. Hosszas könyörgésre késő délután mégis kiengedett. Gyuri elő kerített egy ródlit, s irány a ház előtti halastó lejtős oldala, mely általában erre az időszakra mindig kiszáradt. A megsüllyedt meder így négy-öt méteres szintkülönbséget alkotott. Ezt nevezte ki Gyuri ródli pályának, mely kb. ötven méter hosszú lehetett. Kidőlt fákat kerülgettünk, s ha valamelyikünknek nem sikerült, hát jött a bukfenc, s a kacagás. Este természetesen egyöntetűen, szó nélkül mentünk aludni.

Téli időszakban mi nemigen jártunk még falun, tanyán pedig még úgyse, nagyon új volt számunkra minden helyi szokás. Julis nénje többször ki is hangsúlyozta:- meglátszik, hogy Pestiek vagytok.

A Tsz házhoz járt a tejért,- amiből volt bőven a három marhától, de pénzt egy hónapban csupán egyszer kaptak. Viszont például a tojást vagy a faluba vitték, vagy át a vicinálissal Lökösházára.

Vasárnap alig végeztek munkát, csak az állatokat látták el. Kilenckor megjöttek a templomból, és korán ebédeltünk, majd Jani sógor mosolyogva állt fel az asztaltól. Nem tudtuk miért, de hamarosan kiderült.

-Öltözzetek fel jó melegen, megyünk szánkózni!

A harminc-negyvencentis hóban ott állt egy lovas szán, melyre Gyuri és Dóczi Rózsi gyorsan fel is ugrottak, mi meg csak ott toporogtunk mellette. Nénénk kapcsolt előbb.

-Tedd már fel őket, nem látod mennyire félnek a lovaidtól?!

Ők nevettek, mi pedig szégyenkezve engedelmeskedtünk, hogy feltegyen a szánkóra.

A régi kastély romjai mellett haladva kerültünk több kilométerre a falutól. Hol egyik, hol másik mesélt hosszasan valamit, ha egy tanya, vagy épület, esetleg domb mellett haladtunk el. Mikor a pusztába értünk, madarakról, őzekről beszéltek. A sík vidéken nincsenek vadállatok,- nyugtattak meg bennünket. Pestieket. Hirtelen változott a táj. Egy kisebb domb mögött keskeny fenyves erdő következett, majd egy sűrűbb akácos. Járatlan utakra kerültünk. A fácánok oly gyorsan röppentek fel előttünk, hogy az szinte ijesztő volt. Kunágota határában megfordította a lovakat, és elindult visszafelé, persze egészen más útvonalon.

Eddigre sógorunk elég sokszor nyúlt a takaró alá a pálinkás butykosért. Nekünk ugyan tetszett, hogy egyre gyorsabban hajtott, de baj lett belőle. Egy kidőlt fatuskóra hajtotta a szánt, s felborultunk. Komoly sérülés nem történt, de a szánkót nem bírtuk talpára állítani.

-Hányszor mondtam már, hogy ne igyál vezetés közben,- kacagta ki Julis nénje sógort. Aztán kezébe kapta a gyeplőt, s ellenkező irányba húzatta a lovak

 
Kedvenc linkjeim
 
Tiltó
 
Dátum
 
2005
2017. December
HKSCPSV
27
28
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
<<   >>
 
Barátok, ismerősők
 
Itt beszéld el
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 

Alicia Vikander - A legbiztosabb magyar forrásod az Oscar-díjas színésznõrõl! Képek, cikkek, hírek, minden egy helyen!    *****    -----Portálépítés és portáldíszítés kezdõknek és haladóknak! Rengetek leírás, JavaScriptek , CSS ,HTML kódok,Design!----    *****    Nem lehet saját lovad? Nevelj virtuálisan ITT! Nevelj, versenyezz, licitálj szebbnél szebb lovakra!    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG -A LEGINFORMÁLTABB ÉS LEGTARTALMASABB MAGYAR HONLAP AZ ÉNEKESNÕRÕL - SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG    *****    Ho-ho-hó! A Mikulás útra kész! Azaz... Hol a sapkája??? Ó jaj! Most mi lesz? Gyorsan gyertek a Mesetárba!    *****    Ha te is szereted az Arrow sikersorozat elbûvölõ házaspárját látogass el az ország egyetlen Olicity rajongói oldalára!    *****    Barbie - My Little Pony - Barbie - My Little Pony - Barbie - My Little Pony - Barbie - My Little Pony    *****    VIDEOJÁTÉK HONLAP! Retro játékoktól, a legújabbakig! Friss újdonság: Call of Duty: WWII és WoW: Battle for Azeroth!    *****    Kapható a VÖRÖS HÓ címû regény. Kaland és rejtély az örök fagy birodalmában. VÖRÖS HÓ. Részletek a weboldalon!    *****    Ho-ho-hó! A Mikulás útra kész! De hova lett a sapkája??? Ó jaj! Elmarad a Mikulás-nap??? Gyorsan gyertek a Mesetárba!    *****    Legfrissebb videojátékok, fõleg Warcraft és FPS játék hírek! Blog, Airsoft, Tech! Kattints ide!    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Hová bújnak a virágmanók, ha elered az õszi esõ? Nem találjátok ki? Nyuszi mama majd elárulja! Gyertek a Mesetárba!    *****    Nálam nincsenek AKCIÓK, minden elemzés BECSÜLET KASSZÁS, az oktatás pedig INGYENES! Keress oldalamon!    *****    Bavaria 42 2018ban is várunk szeretettel mindenkit egy felejthetetlen tengeri vitorlás túrára! Vitorlás tudás nem szükséges!! Bavaria 42    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - HA ELSÕKÉZBÕL SZERETNÉL INFORMÁLÓDNI, AKKOR ITT A HELYED - LEGFRISEBB HÍREK, KÉPEK, CIKKEK!    *****    Karácsonyra szép AJÁNDÉK egy Személyre szóló asztrológiai elemzés! Kinyomtatva és bekötve örök emlék marad!    *****    ***MUNKALEHETÕSÉG!*** Új cég, új lehetõség, ingyenes regisztráció! Ugye tudod, mit jelent elsõk között lenni...?!    *****    A legfrissebb videojátékokról olvashatsz híreket! Elemezzük a Call of Duty sorozat legújabb részét World War II    *****    A RENDKÍVÜLI horoszkóp akciók Karácsonyig tartanak,most rendelj saját illetve szeretteid részére elemzéseket. Kattints