dufkacsalad
dufkacsalad
Dufkáék
 
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Számláló
Indulás: 2005-01-12
 

 

 
 
Betegségem börtönében XX.rész

-Ez felesleges volt,- szólt Dafkura Pammer néni,- sem én, sem Diwald nem vagyunk besúgók.

-Maga talán nem, de Gyurkáért nem tenném tűzbe a kezem,- vágta rá Kati

-Úgy, szóval Ti azt hiszitek, hogy …?

-Magát félre vezetheti, azonban engem nem!

-Ostoba tyúk!- ordította, felkapta botját, és kirohant.

Sanyi bácsi szólalt meg ezután elsőnek.

-Meglehet, valóban ostobák volnánk, és alaptalanul vádoljuk barátunkat.

-Miből gondolod?

-Nem tudom, megérzés.

-Hagyjátok a fenébe! Különben se erről akartam beszélni. Beszéltem a fiammal.

Meglepetésünkre, Magdi néni helyett igazgatónk nyitotta ki tantermünket.

-Tanító nénitek egy órával később jön, addig ez a rendőr bácsi tart előadást a közlekedésről.

Miután ismertetett néhány iskolásokra vonatkozó kresz-szabályt, kérdéseket várt az osztálytól. Igen ám, de igazgatónk jelenlétében senki sem mert jelentkezni. Mindkettő zavarba jött. Szerencsére végszóra megérkezett Magdi néni, s mire bemutatkoztak egymásnak, vége is lett az órának.

-Ti  maradjatok,- szólt ránk,- mi baja Anyukátoknak?

-Kórházba vitték, kiveszik az epekövét.

-S addig ki fog főzni rátok?

-Senki, mi magunk, ami sikerül,- válaszolta komolyan Rózsika.

Ránk mosolygott, s ennyit mondott:- ha lesz felesleges ebédjegy, megkapjátok. Maradjatok, mindjárt vége a szünetnek.

Az énekóra, ami ezután következett, gyorsan elszállt.

A második szünet nem tíz, húsz perces volt, hisz ez a tízórai ideje,- s ilyenkor a teremben maradt mindenki.

Nagy Ica, olyan érdekesen ismertetett egy családi történetet, hogy a csengetésre se figyelt senki, csak Magdi néni tapsolása ugrasztotta szét az osztályt.

-Tessék,- nyújtott két ebédjegyet Rózsinak,- ezt ingyen adom, de ha hoztok hat-hat forintot, minden nap itt ebédelhettek, a jövőben pedig  heti tizenöt forintért. Most pedig,- fordult a többiekhez,- tegyétek az asztalra, amivel Télapóra készültettek.

-Te mit készítesz?- kérdezte Rózsika.

-Látod, vagy nem?- tettem elé egy rongy figurát.

-Ha ezt adnád Ancsának, többé hozzád se fog szólni! Vegyél inkább csomagot.

-Miből, nincs nekem erre pénzem!

-Gyere, adok én. Ki spóroltam a koszt pénzből, igaz Anyu neve napjára gyűjtöttem, de addig gyűjtök másikat.

Kitette mindenki csomagját. Legtöbben saját készítésű ajándékkal igyekezett meglepni társát,- szaloncukorral díszítve.

Mi, húgommal viszont, „rendes” Mikulás csomagot vittünk csupán. Nagy Ica, Rózsi barátnője nagyon örült is neki, hisz nálunk szegényebb családból való, és öccsével osztozhat legalább.

Szakál Ancsa valami kis kabala figurával,- talán egy mackó volt,- próbált kedveskedni nekem. Nekem tőle persze egy kedves pillantás, egy biztató szó jobban esett volna…  

Hiába jártunk immár négy hónapja ide ebbe az iskolába, s osztálytársaim előtt még csak-csak elfogyasztottam tízóraimat, de annyi „idegen” gyerek és tanár, amennyi az ebédlőben volt található, nem tudtam ebédelni.

Mikor első alkalommal beléptünk az ebédlőbe, minden szem ránk meredt, helyesebben rám. S ez annyira idegesített, hogy Rózsika hiába hozta ki az ennivalót, egyetlen falatot sem ettem!

-Buta vagy, ne törődj velük!- de mondhatott bármit, csak lesütöttem szemem, s éhesen távoztam.

Magdi néni másnap,- mivel értesült az esetről,- velünk együtt jött ebédelni. De minden megismétlődött, avval a különbséggel, hogy a tanárok, már nem „bámultak” olyan feltűnően. Én azonban ekkor is hideget ettem. S ez addig tartott, míg Anyám haza nem jött!

Persze, nem lett fenékig tejföl azzal se, mikor kiengedték a kórházból. Hisz Ő azért jobban számon kérte a leckét, esetleg felmondatta velünk a verset.

Mivel egyelőre nem kelhetett fel az ágyból, ezért mindent nekünk kellett csinálni,- az egész napos tedd ide, tedd oda már kezdett az idegeimre menni. De egy hét után vége lett szerencsére.

 

December közepe nálunk majdhogy nem „nemzeti ünnepnek” számított. Apánk kivételével családunk minden tagja ünnepelt valamit. Anyám és nővérem,- akinek csupán a második neve volt Gyöngyike,- 16-án Etelka napot tartott. Húgomnak 15-én, nekem 16-án volt a szüli napom.

-Apátok úgyis minden nap ünnepel valamit a kocsmában,- hangoztatta ilyenkor.

A legnagyobb öröm számunkra most mégis az lett, hogy nővéremék visszaköltöztek Pestre, mivel Jani sógor ott hagyta a honvédséget. Nem akart a tiszttársak nyomdokaiba lépni, s nem lett az MSZMP tagja.

Nálunk egy hétig laktak, majd szereztek egy házfelügyelői lakást, és állást szerzett Gyöngyike.  

Rózsika nem szeretett leckét írni, s mikor Eta este megkérdezte tőle, kész-e a lecke?

-Persze Anyu, nem akarok én kikapni!

Reggel pedig rólam másolta a matek házit!

Csakhogy, addig jár a korsó…

-Dafku Rozália jöjjön ki a táblához, s itt oldja meg a házi feladatot!

Elkezdte, viszo9nt képtelen volt befejezni.

-Nos Rózsika, kész a leckéd?

-Tanító néni, otthon még tudtam.

-Igazán?- húzta fel szemöldökét, s odalépett a padomhoz, bele pislantott a füzetembe.- Ha nem mondjátok meg, ki, kiről másolta, mindketten egyest kaptok!

Az osztály felnevetett, s én meg csak zavartan bámultam a semmibe. Egyest és az intőt is beírta. S mivel kinevettek, végig nézett minden füzetet. Természetesen tisztában volt azzal is, ki volt képes megoldani a feladatot. Két, három diákjáról feltételezte, a többiről tudta, hogy valakiről másolták. De kiről?

Garabuczit, Szakált képesnek gondolta rá. Talán még engem is.

-Mindenki beírást érdemel. Csak, mert át akartátok verni Magdi nénit! Mondjátok meg inkább, hogy nem értettek valamit!

 Azután, a következő hónapban megszűnt a jó világ.

Eta újra elment dolgozni.

A munkát Bodor szerezte neki, a Fővárosi Csatornázási Műveknél lett illemhelykezelő,- azaz WC-kezelőnéni. Igaz, a havi fizetése csak 850 Ft volt. De ha forgalmas helyre osztották, háromszor annyi jövedelemre tett szert. Hisz a nyilvános WC-k használati díja 70 fillér,- s általában minden „vendég” egy forintot adott.

A hely jellegéből adódott az emberek sokrétűsége, itt mindenféle ember megfordult;- magas rangú politikus, színész, csavargó, örömlány és homokos egyaránt. A munkakört nyugdíjasok részére hozták létre, ezért aztán Etát,- a maga harminckilenc évével,- többször is vendégnek nézték. Sőt akadt olyan kuncsaft, aki másféle ajánlatot is tett.

Mi, gyerekek jól jártunk ezzel, hisz minden reggel hat-hat forintot kaptunk kajára. Mikor pedig éjszakára osztották be, dupla hasznunk volt mivel ilyenkor haza hozta a bevételt,- számolatlanul. Pár forintot mindig kicsentünk tőle. Észre se vette.

Na persze kárunk is származott azért, főleg inkább csak nekem, hisz sajnos beíratott napközisnek. Így újra az iskolában kellett ebédelni

-Most mi lesz veled?- kérdi húgom.

-Fogalmam sincs!

De azért lett, hisz kiokoskodtam, ha két óra után megyek enni, egy magam ehetek, s nem lesz, aki gúnyoljon.

A két nemzeti ünnepünk előtt Magdi néni nagyon szomorúan lépett a termünkbe. S nem csak azért mert túl jutott a félidején ,- s „terhe” már nagyon fárasztotta,- hanem mivel igazgatónk a legtöbb ünnepi műsor számot osztályunktól várta.

-Alig van kéthetünk megtanulni a négy indulót, meg a négy verset. Tegyétek könnyebbé a munkám, s jelentkezzetek önként.

-Mikorra kell?

-Ha nem beszélnél bele Béla, nem te Olaj, hanem Falussy, most ez következik. A jövő hétre, a főpróbára.

-Még az is lesz, túl rövid az idő.

-Nagyon fontos lenne, mivel egy orosz tiszt is itt lenne.- Kis szünetet tartott:- ráadásul pótolnunk illene a novemberi kényszer kihagyásunkat. Nos ki lesz a négy önkéntes?

Néhány pillanat alatt meglett a négy jelentkező

-A következő órán el is kezdjük tanulni a verseket!

-Rajz órán, Tanító néni?

-Tudom gyerekek, de szorít az idő, nem tehetünk mást!

A Himnusz első versszakát természetesen mindenki tudta, a többit meg kellett tanulni. Meg két orosz dalt és az Internacionálét. Magdi néni egy halom papírt osztott szét a szövegekkel.

-Egyet itt, a többit otthon fogjátok megtanulni.

-De ez nagyon sok.

-Megígérem, addig az felel csak, aki akar,- mondta mosolyogva.

Három héten át nem volt egy jelentkező sem.

Mikor pedig három nap múlva, az első dal dallamát gyakoroltuk, tőlünk visszhangzott a folyosó. A másik héten meg már fújtuk az összest.

Nagy készülődés előzte meg tehát a „Felszabadulás” ünnepét, április 4-ét, melyet 3-án rendeztek iskolánk tornatermében. Kiaggatták a sarlós kalapácsos „magyar” zászlót, s csak amúgy „díszletként” Lenin és Hruscsov, valamint Kádár fényképét.

Három orosz katona, a Tanácselnök és a kerületi Párttitkár volt jelen az ünnepségen.

Szereplésünk nem lett Nobel-díjas. A négy versmondó közül kettő elakadt, de énekkarunk se tündökölt.

-Nem baj gyermekeim, így is a mi osztályunk volt a legjobb. Május elsején jobban kiteszünk magunkért, feltéve, hogy hamarabb megkapjuk hozzá az anyagot.

-Magdi néni, a Húsvéti szünet mikor lesz?

-De jó, hogy említed Katikám, épp itt a felhívás. Tíz nap helyett csupán négyet kapunk,- a forradalom miatt.- Azután elmosolyogta magát,- irodalomból és énekből mindenki beírhat egy ötöst, óra végén aláírom.

 Hárman megbeszéltük, hogy Húsvétkor együtt megyünk locsolkodni.

Papírt ceruzát vettem, s kezdtem összeírni, hány helyre vihetem barátaim. Nyolcat tudtam összeszámolni, hát ez nem valami sok, de talán nekik is vannak ismerőseik, s úgy már nem is olyan kevés.

Csütörtökön eszembe jutott, hogy még nincs kölnim, de még rávaló sem, így hát odaálltam apám elé:- Apu tessék nekem pénzt kölnire!

-Én,- csodálkozott,- honnan a fenéből, mikor nekem sincs. Kérj anyádtól, vagy mamától.

-Na de apukám, ezt ugye nem komolyan gondolja. Nem kérhetek tőlük pénzt, hisz őket fogom locsolni.

-Igaz, várj csak fiam, este, mikor haza jön anyád, szerzek én tőle.

-Úgy nem jó, megtudja, mire kell.

-Ne félj, ezt nem tudja meg.

Eta későn és fáradtan jött meg. Én már aludtam, de a pénzcsörgésre felébredtem. Ugyanis Dafku megvárta, míg Ő elalszik, s ekkor osont ki a konyhába. Valószínű nagyon bele markolt tárcájába, mert reggel tizenkét forintot találtam a zsebembe, s bizonyára magának megtartott valamennyit.

Lelkiismeret furdalást éreztem!

Azért iskolába menet megvettem három deka ibolya illatú kölnit, s maradt négy forintom.

-Érzem a Húsvét illatát, már itt van a teremben,- kezdte Magdi néni, majd így folytatta,- tudom a fiúkat, most ez érdekli leginkább. Viszont közeleg Anyák-napja. Kérem az osztályt, gyűjtsetek az alkalomhoz illő verseket.

Nekünk ez a korainak tűnő bejelentés úgy tetszett, mintha csak az anyasági ösztöne késztetné erre. Nem is jegyezték meg sokan, csupán egy-két lány. Nem mondom, ki is kelt magából az ünnepek után.

Szépen indult minden.

Anyánkat, nehezen bár, de végül is elengedték szabadságra. Legalább ezen a szép ünnepen együtt lehet a család, mely elég furán kezdődött.

Öt óra körül hirtelen betoppant Mama:

-Gyertek gyerekek, siessünk, el ne késsünk a Körmenetről, meg a feltámadásról.

-Milyen feltámadásról,- lepődtünk meg Rózsival.

-Jézuséról. Ha járnátok Hittanra, nem kérdeznétek ilyen ostobaságot.

-Tavaly még volt a másik iskolába, de én oda se jártam. Év elején itt is elkezdték, de a kis részvétel miatt megszüntették!

-Ez a szocializmusi szemlélet, vagy mi? Vinné el őket az ördög.

-Menjünk már Mama, még tényleg lekéssük a menetet.

-Körmenetet mondtam,- aztán magában valami ilyesmit motyogott:- „Istenem, büntesd meg azokat, akik betiltják a Hittant!”

A Templom utcára befordulva messziről hallottuk a harangszót.

Mire odaértünk, vége lett a körmenetnek. Mama mérgesen nézett ránk, hisz miattunk késte le, mégse szólt, hanem befurakodott pár percre a templomba. Mi pedig kinn megvártuk.

-Szégyelljétek magatok, ezért kár volt elhúzni titeket, hintázni máskor is tudtok.- Morgolódott kicsit velünk, majd megkérdezte:- Holnap mikor jössz?

-Hova, Mama?

-Locsolkodni, te buta,- súgta Rózsika.

-Reggel kilenc körül.

Az izgalomtól fél hatkor már nem tudtam aludni.

-De be vagy sózva fiam, pedig nyolc előtt nem illik sehol zavarni.

-Mi pedig hétre beszéltük meg.

Anyám még visszaaludt.

Felöltöztem, s Rózsinál megkezdtem a „hadjáratot”, majd Anyámmal folytattam. Rózsitól egy cuppanós puszit kaptam.

-Hozd ide a pénztárcám kisfiam!

Ötven forint nagyon sok pénz volt 1959-ben, de ennyit kaptam tőle.

A randi hétre volt megbeszélve a fiúkkal, én fél hétkor már kiálltam a kapuba. Mivel órám akkor még nem volt, így ötpercenként visszamentem a lakásba, vagy a járó-kelőktől kérdeztem meg, hány óra? Nyolckor még reménykedtem, hátha csak elaludtak barátaim, félkilenckor aztán végleg feladtam a várakozást, s szomorúan indultam ismerőseimhez.

A locsolási „bevétel” alig haladta meg a negyven forintot.

Nagyanyámhoz indultam.

Útközben jött az ötlet:- „Miért ne mehetnék máshova is?”

Mentem.

Először Szakál Anikóhoz.

Kár volt!

Rettenetes csalódás ért, hisz ott találtam barátaimat.

Az egész brancs kinevetett.

Megfogadtam, többet nem szólok hozzájuk.

Nagy Icához, Rózsi barátnőjéhez, mely kicsit kiesett eredeti útvonalamtól, de ez mégis megérte. Kedvesen fogadtak, mivel én voltam a második locsoló vendégük. Kitettek magukért, pedig igen szegények voltak. Sütemény mellé még tojást, és tíz forintot kaptam.

Szerdahelyi Balázsék a Derkovits Gyula; és Bocskai utca sarkán laktak, talán száz méterre Mamától. „-Ide még be kell néznem-„- gondoltam, hisz azt hallottam, van egy szép nővére. Be se engedtek.

Szomorúan fejeztem be Mamánál a napom. Hisz pár napja még azt képzeltem, hogy végre befogadtak osztálytársaim.

Miattam, vagy ki tudja, hozzánk senki sem jött locsolkodni. Ezért Rózsika,- szolidaritás nélkül is,- szintén kirekesztettnek érezhette magát. Ugyanis barátnőjétől megtudta, a többi lányt, mindegyik fiú elment ünnepet köszönteni.

Zárkózottabb lettem, mint előtte, s ezt Magdi néni észre is vette. Bizonyos szempontból jól jártam, hetekig nem feleltetett.

Az évzáró ünnepségen, Rózsika is szerepet harcolt ki magának, hisz verselni azt nagyon szépen tudott. A tanító néni, három-négyfős csoportokra osztotta az osztályt,- azzal a nem titkolt céllal, hogy a kis csoportok otthon is gyakoroljanak, s ez által könnyebben összeszokhatnak a gyerekek. Ennek köszönhetjük későbbi barátainkat, mely valóban évekre szólt.

 Szüleink közt egyre inkább elmérgesedett a helyzet,- mióta Anyánk újra dolgozik. Alig találkoztak, volt hónap, mikor csupán kétszer.

Ezért is vésődött örök emlékezetünkbe, amikor hosszú idő után, hiánytalan létszámban ült le családunk Apánk születés napján, június 27én. Igaz persze, hogy más tény tette emlékezetessé.

Eta ült legközelebb az ajtóhoz, így a csengetésre ő ugrott fel, hogy kaput nyisson. Még Apánk számára is idegen volt az a nő, akivel beléptek, hát nekünk gyerekeknek.

-Engedjétek meg, hogy bemutassam rég elfelejtett sógornőmet!

Dafku nagyot nézett, mivel neki, Anyján kívül nincs más rokona Magyarországon, s eddig úgy hitte, Eta összes rokonát ismeri.

Később, súgva kérdezte:- kit is mutattál be. Ő pedig hangosan válaszolt:- Grétit, azaz Joó Margitot, Gyöngyike nagynénjét, az Édesapjának a húgát.

-Sikerült meglepned bennünket,- tegezte le Apánk, s rá vigyorgott.

-Csupa véletlen,- mosolygott vissza,- három éve tudtam meg hol laktok, s most ideköltöztem a Garam utcába.

Kicsit sántított állítása, hiszen egy nagy bőrönddel érkezett, ki tudja honnan?

-Ja, igen épen most változtatok lakást.

Rá kellett nézni, s kiderült az igazság. Haja kócos, ruhája gyűrött, nem tudni hol aludhatott az elmúlt éjjel.

-Pár napig itt is ellakhatsz nálunk,- ajánlotta fel Eta.

Szeme felcsillant,- óh, nagyon köszönöm,- hálálkodott, meghúzom én magam, a legkisebb sarokban is. Nem velem bajotok, ígérem!

Különleges szépségű nő volt, s miután Eta szívességből a haját is megmosta, még szebbnek tűnt. Haja félhosszú, szőkés barna volt. Japán ívelésű kék szeme kiemelte a kisé sovány arcéleit. Tíz évvel lehetett fiatalabb, mint Anyánk,- mely elég ahhoz, hogy elbolondítsa Apánkat. Bár ez senkinek se volt túl nagy művészet.

Másnap, beosztás szerint Eta délutános lett volna, de üzenetet hoztak, hogy betegség miatt, más területre, éjszakára osztották be, s ment dolgozni.

Apám, és Gréti azonnal kihasználták az alkalmat. Moziba mentek, de a film után rögtön haza jöttek.

Mi, Rózsikával nem tudtunk, vagy inkább nem is akartunk elaludni, mivel gyötört bennünket a kíváncsiság. Persze mikor Apánk belépett hozzánk ellenőrzésre, „erősen” aludtunk.

-Nyugodtak lehetünk, alszanak,- mondta jó hangosan Grétinek.

Ekkor Rózsika lábúján pipiskedve odaosont az ajtóig, s közvetített nekem, mi történik a konyhába.

Így kezdte:

„-Képzeld, nagyon melegük lehet, mert meztelenre vetkőztek mind a ketten.  Gréti néni Apu kukiját simogatja, jé most meg szájába veszi,- hirtelen integetni kezdett,- gyere gyorsan, mert most nem tudom megmondani, mit tesznek.”

Amit akkor az ábra mutatott, még a nyolcadik osztály szexuális felvilágosítás tananyagát is túl haladta, nemhogy a mi tudásunkat. Egyet azonban ösztönösen éreztünk, bűnt követtek el, amiről a mi buta eszünkkel azt képzeltük, beszélni is bűn róla. Csak sokkal később értettük meg, nem vétkeztünk volna, ha felfedjük Anyánknak, mi történt, akkor este.

A férfi és nő ilyes fajta kapcsolatának gyakorlati szemléltetése,- igaz ők nem tudtak róla,- rossz hatást eredményezhetett volna húgomra, hisz serdülőkorban volt már. Szerencsére nem így történt.

Eta eddigi nevelési módszerének kudarcát jelentette, hisz arra is kényes volt, ki, mikor, s ki előtt mosakodhat ruhátlanul,- már legalább egy éve.

Mivel a napközis tábor július közepén kezdődött, Anyánk Gréti nénit kérte meg, felügyeljen ránk.

-Te feküdj le nyugodtan, mire felkelsz, megfőzök.

Legtöbb esetben saját pénzén vásárolt a napi főzéshez. Sőt, Etáék, s a maga cigarettája mellé, két üveg sört is vett naponta.

-Mennyivel tartozom,- kérdezte meg egyetlen egyszer Eta.

-Ugyan, a szálloda sokkal többe kerülne.

Az, hogy honnan van pénze,- hiszen nem dolgozik,- nem kérdezte.

Ahogy megfőzött, ment hamar napozni az udvarra. Ide benn felvette ugyan a két részes fürdőruháját, de mikor kifeküdt, ledobta melltartóját. Diwald abban a pillanatban kiszúrta, s nem telt egy óra, máris elvonultak.

Ezzel rájött, Gréti mivel keresi kenyerét, s kitiltotta saját körzetéből.

Természetesen ez már nem maradhatott titok Eta előtt, ahogy Apánkkal eltöltött éjszakái sem. 

Az eset még se zárult le olyan simán.

A két élvhajhász, mármint Apám és Diwald fél évig állandó kezelést kapott a nemi beteg gondozóban.

 Mára a kispesti Úttörőtábort lerombolták, pedig nekünk akkoriban második otthonunkat jelentette.

Mint szervezet, a Kisdobosok, az Úttörők, az MSZMP hozta létre, a nagy párt „gyermekszervezete”. Mivelhogy korán kell kezdeni a szocializmust építeni! Benne éltünk, tehát muszáj volt elfogadni.

Első nap megszeppenten érkeztünk iskolánk elé a gyülekezőre, ahonnan csoportokra osztva indultak a helyszínre.

A tábor Kispest és Kőbánya határán elterülő „Kis” erdő területén lett kialakítva. A harminchektáros, négy kilométer hosszú, helyenként négyszáz méter széles Kiserdőből,- mely a Vak Bottyán utcától a Határútig húzódott,- magas drótkerítéssel védték a tábort.

Az iskolánktól több mint egy órát vett igénybe, hogy odaérjünk.

Soha nem jártunk még arra,- csak hallomásból tudtunk létezéséről,- és azt hittem sose érkezünk meg.

Idegen volt a környezet, sok idegen arccal. Hisz Kispest összes iskolája „jelen” volt.

Egész délelőtt a havi és napi program, valamint a szabályzat ismertetésével telt el.

 
Kedvenc linkjeim
 
Tiltó
 
Dátum
 
2005
2017. December
HKSCPSV
27
28
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
<<   >>
 
Barátok, ismerősők
 
Itt beszéld el
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 

Alicia Vikander - A legbiztosabb magyar forrásod az Oscar-díjas színésznõrõl! Képek, cikkek, hírek, minden egy helyen!    *****    -----Portálépítés és portáldíszítés kezdõknek és haladóknak! Rengetek leírás, JavaScriptek , CSS ,HTML kódok,Design!----    *****    Nem lehet saját lovad? Nevelj virtuálisan ITT! Nevelj, versenyezz, licitálj szebbnél szebb lovakra!    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG -A LEGINFORMÁLTABB ÉS LEGTARTALMASABB MAGYAR HONLAP AZ ÉNEKESNÕRÕL - SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG    *****    Ho-ho-hó! A Mikulás útra kész! Azaz... Hol a sapkája??? Ó jaj! Most mi lesz? Gyorsan gyertek a Mesetárba!    *****    Ha te is szereted az Arrow sikersorozat elbûvölõ házaspárját látogass el az ország egyetlen Olicity rajongói oldalára!    *****    Barbie - My Little Pony - Barbie - My Little Pony - Barbie - My Little Pony - Barbie - My Little Pony    *****    VIDEOJÁTÉK HONLAP! Retro játékoktól, a legújabbakig! Friss újdonság: Call of Duty: WWII és WoW: Battle for Azeroth!    *****    Kapható a VÖRÖS HÓ címû regény. Kaland és rejtély az örök fagy birodalmában. VÖRÖS HÓ. Részletek a weboldalon!    *****    Ho-ho-hó! A Mikulás útra kész! De hova lett a sapkája??? Ó jaj! Elmarad a Mikulás-nap??? Gyorsan gyertek a Mesetárba!    *****    Legfrissebb videojátékok, fõleg Warcraft és FPS játék hírek! Blog, Airsoft, Tech! Kattints ide!    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Hová bújnak a virágmanók, ha elered az õszi esõ? Nem találjátok ki? Nyuszi mama majd elárulja! Gyertek a Mesetárba!    *****    Nálam nincsenek AKCIÓK, minden elemzés BECSÜLET KASSZÁS, az oktatás pedig INGYENES! Keress oldalamon!    *****    Bavaria 42 2018ban is várunk szeretettel mindenkit egy felejthetetlen tengeri vitorlás túrára! Vitorlás tudás nem szükséges!! Bavaria 42    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - HA ELSÕKÉZBÕL SZERETNÉL INFORMÁLÓDNI, AKKOR ITT A HELYED - LEGFRISEBB HÍREK, KÉPEK, CIKKEK!    *****    Karácsonyra szép AJÁNDÉK egy Személyre szóló asztrológiai elemzés! Kinyomtatva és bekötve örök emlék marad!    *****    ***MUNKALEHETÕSÉG!*** Új cég, új lehetõség, ingyenes regisztráció! Ugye tudod, mit jelent elsõk között lenni...?!    *****    A legfrissebb videojátékokról olvashatsz híreket! Elemezzük a Call of Duty sorozat legújabb részét World War II    *****    A RENDKÍVÜLI horoszkóp akciók Karácsonyig tartanak,most rendelj saját illetve szeretteid részére elemzéseket. Kattints