Mátyás király katonája

Máttyás királlnak az idejibe történt a dolog. Kinn táboroztak. Máttyás királl ű meg álruhát vivött magával, aztán körüljárt a táborba, kiváncsi vót, hogy hogyan bánnak a tiszturak a legénységgel. Hát aztán egy legény nagyon szomorkodott ott a többség között a táborba. Aztán Máttyás király odamönt, megkérdözte, hogy mi a bajja a legénnek.

Akkor aztán azt mondta a legény, hogy az ű sorsát nem akargya tudatni senkivel, mert az ű sorsa nagyon titkos, az ű bánatos sorsa.

Akkor aztán Máttyás király összecsapott vele, hordotta a bort, elkezdtek poharazni. Má a legénynek a zsebgye kiürűt, előbb, mind a Máttyás királlé. De aközben el is meséte az ű sorsát, hogy mi az ű bánatja, mér bánkódik annyira. Azt meséte el nekije, hogy az ű legkedvesebbik barátja halálra van ítélve, mer a föllebbvalójjának ellenszegűt, aztán hát másnap lösz a kivégzése; hát aztán azér busút.

Akkor Máttyás királl anná bővebben hordatta a bort, de a legénnek nem vót pénze akkor má, de ű se akarta magát hanni. Van neki egy fakardja, aztán a kardját itt szokta hanni álogba, a fakardot töszi helibe, amíg le nem füzetheti az adósságot.

Akkor másnap röggel, amikor a kivégzésnek meg kellött történni, hát nincs hóhér, aki a legént kivégezze.

Még a borozás közbe azt mondta Máttyás királl a legénnek, hogy ne bánkódjon, maj ű is ott lösz a kivégzésönn.

Akkor megsarkantyúzta a lovát, mer nevetni köllött, hogy nincs hóhér. Azutánn visszamönt, és ezt a legényt nevezte ki hóhérnak, akivel ivott. Azután meginn elvágtatott, és azt mondta, hogy mire visszagyün, a kivégzés megtörténödjék.

Aztán újra visszatért, még mindig nem történt semmi. Akkor azt mondta, amikor visszaér, még mindig nem történik semmi, akkor annak a fejit veszi le, akit kinevezött hóhérnak.

Akkor a legény aztán hát elégyütt, odaát a barátja fölé, aztán aszonta:

Mivel az emböri szívbe nincs kegyelöm,
Tehozzád fordulok, én Istenöm!
Ne engedd, hogy hóhérgya legyek barátomnak,
Változtasd át vasát fává a kardomnak!

Akkor kirántotta a kardját, hát csakugyan fa. Mindannyian elcsodálkoztak, hogy csakugyan fa a kard. Szaladtak Máttyás királlho, az má nagyon nevetött, mer tudta, hogy a kard fává fog változni. Aztán akkor odahívatta a legént, a hóhért:

- Menj, fiam, váltsd ki a kardodat! Máskor, ha van pénzöd, igyá, ha nincs pénzöd, ne igyá, mer fakardos vitézöket nem használhatok.

A másiknak meg aszonta:

- Te is möhetsz szabadon, de máskor ne szegülj ellen a föllebbvalóidnak!