dufkacsalad
dufkacsalad
Tartalom
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Számláló
Indulás: 2005-01-12
 
Boldog névnapot

 

 
 
A betegség börtönében XVI. rész

A mentős azonnal megnyugtatta:

-Rögtön magához tér. Sérülései nem súlyosak, pár napon begyógyulnak.

-Már kétszer volt idegösszeomlása.

-Akkor kicsit nehezebben heveri ki ezt a sokkot!- jelentette ki az orvos hangosan, hogy a rendőrök is hallják.

Egyikük, a tömeg felé kezdett beszélni.

-Már hónapok óta keressük ezt a három jó madarat. Hisz rettegésben tartották a környék lányait. Ideje volt horogra kerülniük!

Viszont amikor a másik rendőrtiszt megkezdte volna a jegyzőkönyv felvételét, a tömeg igen gyorsan feloszlott, így alig akadt egy-két tanú, aki látta volna az esetet!

Egy órával ezután kezdhették csak meg bezárni a boltot. Klappai az óráját nézve megcsókolta Gyöngyikét:- Sajnos nincs már időm, hogy haza kísérjelek, éjfélre a laktanyában kell lennem.

Dafku ekkor ért oda!

-Holnaptól nem jössz ide ebbe a boltba dolgozni. Keresek annyit, hogy egy keresetből is vígan megélünk, ha mégse,- tette hozzá,- többet segítek Farkas Sanyinak!

-Ez csak hencegés. Különben meg nem érdekel, hamarosan férjhez megyek.

-Elég baja van Anyádnak, hogy most ezzel is foglalkozzon, inkább igyekezzünk, Pammer néni ránk vár.

-Majd reggel elszámolunk,- mondta a néni

-Azt hiszem, utoljára,- kiáltott Dafku.

A néni nem akadékoskodott, belátta, a férjnek igaza van. Máskülönben, az ő lába meggyógyult, s erről azért nem szólt nekik, mert úgy gondolta, szükségük van a pénzre.

Mikor lenyugodtak a kedélyek, Etának végre alkalma nyílt végig gondolnia az eseményeket, és elejétől elmesélni, hogyan is történt.

-Épp az első palettát akartam felhajtani, mikor megállt mögöttem az a három alak. Már előzőleg gyanúsak voltak, mert vagy fél órán át, figyeltek. „-Húsz deka drazsét kérünk”- mondta az egyik. Mire a másik: ”-Nem is tudom minek nekünk a cukorka, talán sokkal édesebb lehet a csókja?!” Ő letépte a kötényemet, én pedig bele rúgtam. Erre újra elkapta a karom, s hanyatt lökött az órás kirakatába. Úgy tettem, mint aki elájult. Ekkor estek neki szétverni a bódét, s akkora élvezettel tették, mintha díjaznák tettüket! Nem vették észre a közeledő rendőrkocsit, valószínű kikapcsoltba a motort. Ők hívhatták ki a mentőt. A többit Gyöngyike már láthatta. A karomon csak egy karcolás van, de a fejem, az rettenetesen fáj. Nem tudom, mi történik, ha nem jönnek a rendőrök.

-Nyugodj meg Anyukám, ez volt az első, s egyben az utolsó ilyen estéd!

-Ezt már mondtad, de miből fogunk élni, hiszen az a két-háromezer forint nagyon hiányzik majd a családi kasszából!

-Épp ma emelték a pénzem ötszáz forinttal, és azt ígérték, januárban újra emelnek. Beszélek a főnökkel, hogy helyezzen vissza állandó éjszakára. Feketézni is inkább akkor lehet jobban.

-Isten ments, akkor már inkább az asztalosnál dolgozz többet. Ne kelljen azon izgulni, jaj mikor kapnak el!

-Jó, jó ezt csak úgy mondtam.

-Na és mondjátok csak, mikor akartok végre aludni?- tette csípőre kezét Gyöngyike.

-Igazad van, tőlem mehetünk.

Mindenkit felkavart az eset, ezért nehezen aludtak el. Hajnal fél ötkor Eta automatikusan felébredt, s keltegetni kezdte Dafkut:- Ébredj, elkésel a munkából!

-Drága Anyukám, elfelejtetted, hogy ma vasárnap van?- s az öreg a másik oldalára fordult.

Ő, mármint Eta viszont, nem bírt visszaaludni. Hanyatt fekve újra csak visszatértek az este történései.

Gondolkozott, mihez kezdjen ezek után? Lényegében Jóskának igaza van, és ha nem inna, be tudna osztani egy keresetet is. De hát, sajnos csak ígéri, hogy kevesebbet iszik. Aztán hirtelen szeretkezni támadt kedve, s átölelte férjét, de a következő pillanatban Rózsika simogatni kezdte bekötözött homlokát.

-Mi történt Anyuval? Miért van bekötve a feje? Talán elesett?

-Nem egészen, Anyádat meg akarták verni.

-De hát meg is verték, mert nem lenne bekötve, ha csak akarják!

-Ez igaz, okos vagy,- s ha nem is mindent, de nagyjából elmesélte az este történteket.

-Úgy, szóval puszilkozni szerettek volna Anyuval, úgy, mint az Apu?

-Ezt meg honnan veszed?

-Hát, Ő mondta,- mutatott alvó bátyjára.

Ez a lány hazudik, mindenesetre igaz. Mint ahogy az is, Nagylakon szeretkezni is jobban lehetett, zavartalanabbul,- gondolta.

-Csak ne lennénk ilyen szegények!- fakadt ki belőle.

-Mit mondott Anyukám?

-Ja, semmit, úgy látszik, hangosan gondolkodtam.

-Na, ne rugdoss már Rózsi, - szólt húgára Jóska, aki most szintén felébredt.

-Nem is vagyok ott, álmodtál!

-Ne vitatkozzatok, még felébresztitek Aput!

-Már nem!- fordult meg Apjuk.

-Na tessék. Nem tudnak csendben lenni, amint kinyitják a csipájukat, máris veszekedéssel kezdik a napot.

-Fél nyolc, ilyenkor szokott Rózsika iskolába indulni.

-Reggelizünk, utána tanultok amíg én megfőzök… Apuval kimegyünk a piacra.

-Anyu, dehát nincs is iskola január tizenötig-

-Jól van, már megint elfelejtettem a karácsonyi szünetet.

Etáék jól felöltöztek a piachoz. Gyöngyike is kinyitotta szemét, mire Anyja rászólt!

-Gyújtsál be a kályhába is lányom, mert megfagyunk, amikor haza érünk.

-Rendben, addig a gyerekek jobb, ha ágyban maradnak. A reggelivel, megvárunk titeket is.

Gyorsan magára kapott pár meleg holmit, tüzelőt hozott, és begyújtotta a kályhát, meg a sparheltot. Sütött egy csomó rántottát, kényeztette, felöltöztette testvéreit és épp kitálalta a reggelit, mikor megjöttek Etáék. De mögöttük már ott topogott Pammer néni is.

-Csak egyenek nyugodtan, én ráérek.

-Reggelizett-e Pammer néni?- kérdezte Eta, pedig tudta, hogy azért jött pont most, hogy megkínálják.

-Nem azért jöttem,- szabadkozott azért.- Hiszen tudjátok, mi érdekelne inkább.

-Tudom. A bolt. Semmit nem vittek el, ablak viszont egy se maradt. Ott most árulni nem lehet, míg be nem üvegezik. Egy órán belül megfagyna az ember. Amelyik árú nincs csomagolva, azt ki lehet dobni, mivel tele van üvegszilánkkal.

-Nos lányom, én türelmesen végig hallgattalak, most ti hallgassatok meg engem. Először, ha a nyilvántartásod nem csal, még negyvenhárom kiló szaloncukor van az üzletben, amit feltétlen fontos lenne eladni, hisz ez alkalmi áru. Ha ez megmaradna, kétezer ötszáz forint kár érne. Másodszor, ilyen hidegben nem olvad meg, tehát igen könnyen szét lehet válogatni a szilánkoktól, s ez, újabb ötszáz forintot jelent. Harmadszor pedig, csak a barátságunk miatt nem ragaszkodom a szerződésünk betartásához, amúgy sem dolgozhatsz, legalább két hétig. Mondandóját nem fejezhette be, mert kopogtak.

-Jó napot, kedveseim,- viccelődött Farkas Sanyi,- nem érünk rá szomorkodni! Tudom, hogy már majdnem mindenki az ünnepre készül, de nekem ma még kellene egy kis segítség.

Pammer néni készült elmenni, azért még Gyöngyikének fülébe súgta:- nekem úgy szintén elkelne az egy-két órás segítség.- Ő nem kérdezte mit, vele ment.

Mikor hárman maradtak, Eta a gyerekekhez fordult:- Ti pedig nekem fogtok besegíteni a krumpli pucolásban.

-Nem sokáig, elfelejtetted, hogy vár minket a Mama és megyünk a templomba,- válaszolta komoly arccal Rózsika.

-Ez valóban kiment a fejemből. Na, akkor gyorsan öltözzetek, mert féltíz és nem értek oda a misére.- S ők, most az egyszer, igen szófogadónak mutatkoztak.

A templom, a Dafku csemeték számára, sajnos nem az istentiszteletet jelentette. Valami ugyan ragadt rájuk belőle, legalább a „Mi Atyánkot” megtanulták. Nekik sokkal inkább az volt a fontos, hogy kicsit találkozhassanak Mamájukkal. Szerették őt, és nagyon sajnálták, mikor elment tőlük. Nem albérletbe költözött, hanem élettársi kapcsolatba lépett egy süket-néma emberrel, aki nem nagyon szerette a gyerekeket! Ezért Nagyanyjukkal csupán titokban tudtak találkozni.

Eta így magára maradt, feltette főni, s átment megnézni mit dolgozik férje. Most az egyszer épp dolgozott. Egy tölgyfa asztal lapját készítette elő intarziázásra.

-Kész az ebéd?

-Dehogy, csak kíváncsiskodni jöttem, min ügyködtök.

-A pártbizottság egyik titkárának karácsonyi ajándékán dolgozunk.

-A fene vigye el őket, hát már itt is a protekciójukat élvezik!

-Nem vagyok hülye visszautasítani,- horkant fel Sanyi bácsi,- kétszeres árat fizet, ha az ünnep előtt leszállítom.

-Tényleg nem vagy hülye. Persze, ha pénze van, nem számít, kicsoda.

Eta csodálattal nézte munkájukat:- ilyet talán én képes lennék készíteni, de most más dolgom van,- mondta nevetve.

-Nem nőnek való ez a munka!

-Igazán? Ha a feleséged képes rá, én is.

-Egyszer megpróbálhatod.

-E pillanatban nekem is más dolgom van.- Még időben hagyta ott őket, majdnem leégett a csirkepaprikás. Gyorsan vizet öntött alá, s készítet egy csomó nokedlit. Mire elkészült, megérkeztek Mamáék. A csomaghalmazból kikereste Anyósa karácsonyi ajándékát, s Rózsika kezébe nyomta,- pedig talán, jobb, ha Józsikának adja, őt jobban szerette Mama.

-Boldog Karácsonyt, csak egy asztalterítő, amit Anyu horgolt.

-Jaj, de lefety szájú vagy kislányom, nem szokták, elárulni mi van a csomagban!

Mama azért szépen megköszönte az ajándékot, s indult, mikor egy rettentő fékcsikorgás hallatszott az utcáról. Rózsika azonnal rohant a kapuhoz. Soha máskor nem tett ilyet, hisz naponta több hasonló zajt lehet hallani. Most valahogy úgy érezte, neki ott kell lenni! Egy nénit ütött el az autóbusz, aki rögtön meghalt. Kezéből messzi repült egy kis kosár, melyben keservesen nyüszített egy aranyos kiskutya. Mielőtt bárki észre vette volna, gyorsan felkapta, s szaladt vissza. Három hónapos talán a vakarcs korcs, valami puli és komondor keverék lehetett.

-Ugye megtartjuk?- kérdezte Anyjától könyörgő szemmel.

-Ha Apád készít neki egy ólat, nem bánom!

-A jövő héten, rendben? Addig is, kinn a helye,- válaszolta Apjuk.

S hiába kaptak szebbnél szebb ajándékokat szüleiktől, a gyerekeknek ez lett a legnagyobb ajándék.

Ünnep után, újra visszatérő téma lett Gyöngyike házassága. Szülei képtelenek voltak erről a korai frigyről lebeszélni. Egyetlen kérésük lett csupán, hogy ne Gyöngyike születésnapján,- május 18-án,- hanem egy hónappal később tartsák, mivel akkor már valószínű jobb idő van arra, hogy szabad ég alatt legyen a lakodalom. Ez ellen, sem neki, sem Klappainak nem volt ugyan kifogása, de mivel a Honvédségnél fél évvel előbb kellett bejelenteni a házassági szándékot, így nem térhettek el a kitűzött időponttól.

1955január közepén a „gyerekeknek” iskolában a helyük.

Etának, viszont kezdett idegeire menni a semmittevés. A háztartási munkát, a főzést, fél nap se kellett, s elvégezte. Mikor ráunt, átment Sanyiékhoz a műhelybe!

-Anyád hol van?- kérdezte Apja Jóskát, mikor megjött a kocsmából.

-Átment Sanyi bácsihoz.

-Nem tudod minek?

-Azt hiszem, valamit dolgozik.

-Akkor menj, és hívd nekem haza, de azonnal.

-Csúszik az út.

-Na és, ilyen rövid úton, tán csak nem esel el?!

-Akkor se merek.

Apja kinyitotta előtte az ajtót, s erélyes hangon rászólt:

-Nem érdekel, gyerünk, mozogj!

Jóska ekkor már nem mert ellenkezni, félt a pofontól. Elindult, azonban a verandán mégis megtorpant. Nézte a síkos utat, mely az ónos esőtől tükör sima volt. Szerencséjére Gyöngyike épp haza ért, s már a kaputól rákiáltott.

-Nehogy ki gyere! Hova indultál Öcskös?

-Én, én sehova, de az Anyu nincs itthon, és az Apu rám parancsolt, hogy…

-Aha, szóval az Apu mondta, maradj itt Józsikám, majd én hívom az Anyut.

Egymásba kapaszkodva, aprókat lépkedve mertek jönni.

-Mi van, elment az eszed?! Mi az a sürgős dolog, amiért képes lettél volna kizavarni a gyereket, hogy összetörje magát?

-Ma korábban megyek dolgozni, és nincs vasalt ingem.

-Miért nem reggel mondtad?

-Mert elfelejtettem.

-Azért, mert megint többet ittál!

-Tévedsz, álmos voltam.

-Nem vitatkozom ezen. Mire eszel, kivasalom.

-Elfogyott a zsebpénzem, adhatnál egy ötvenest.

-Tegnap még százhúsz forintod volt, hova lett?

-Honnan tudod?

-Megigazítottam a nadrágod, és kiszóródott.

-Nem igaz, kutattál a zsebemben!

-Jaj, hagyjátok már abba, bele fájdul a fejem,- szólt rájuk Gyöngyike.- Így nem lehet tanulni!

-Fizetés előtt ne is kérjen!

-Legalább egy húszast adj, cigire sincs pénzem.

-Na jó, egy húszast még adhatok, de oszd be két napra.

-Ni csak, de jó, hogy jön Anyám. Van ugye egy ötvenese?

-Nincs én nekem, de várj csak. Tegnap takarítás közben találtam egy tízest. Ha itt van köpenyembe, odaadhatom,- kicsit kotort zsebében,- szerencséd, tessék.

-Holnapután visszaadom.

-Dehogy adod, nem is kell!- és az unokáihoz fordult:- vasárnap nem megyünk templomba, mert Elek Józsi bácsival Vecsésre kell mennünk. Ezért jöttem, megyek máris, kezdődik a műszakom.

-Köszönjük, hogy szólt.

Mama elviharzott, Apu úgy szintén.

-A tanító néni,- kezdte Rózsika mikor haza jött a suliból, azt mondta, töltsön ki mindenki egy lottószelvényt. Van ugye 3 Ft 30-ad?

-Nincs most ilyesmire pénzünk. Apád csak holnapután kap fizetést.

-Jó, még csütörtökön reggel is jó lesz.

-Feltéve, hogy addigra haza ér.

Ezzel lezártnak tekintették az ügyet.

Apja nem ért haza csütörtökön, így elmaradt a lottó vétel.

Péntek délelőtt tíz órakor,- mert hogy abban az időben akkor volt a húzás időpontja,- az osztály együtt hallgatta számtan órán a lottóhúzást.

Rózsika az öttagú családunk születési éveinek számait jelölte be szelvényén.

Pár gyerek szelvényét megnézte a tanító néni is. Örömmel mutatta fel az ő lottóját, Rózsika viszont rögtön sírva fakadt.

No persze otthon ugyanúgy sírtak.

-Még egyszer nem lesz ilyen szerencsénk.

Ebben tévedtek, de ez már egy másik történet.

Dafku a szomorkás hangulat ellenére megrendezte a szokásos hétvégi ultipartiját. A parti kora délután kezdődött, és Dafku kezdettől fogva folyamatosan veszített. Ahogy ők mondták, azért, mert minden „szarba” belenyúlt. A gyerekek türelmesen vártak a mozi pénzre, melyet a játék kezdete előtt megígért nekik. Egymást noszogatták, melyikük szóljon.

-Apu, tessék odaadni a mozira valót,- vette a bátorságot Józsika.

Ő pedig szó nélkül felállt, s akkora pofont adott neki, hogy neki esett a falnak. Eta odaugrott, és rögtön visszaadta.

-Mit képzelsz, eltűröm, hogy a kártya miatt tönkre tedd a gyerek egészégét?

Dafku szintén kezét emelte, de partnerei lefogták.

-Ülj le, vagy elmegyünk,- parancsolt Feri bácsi.- Mi a játék kedvéért jövünk, nem pedig nyerni. Játssz megfontoltabban, és akkor nem veszítesz annyit.- Ránézett Józsikára,- gyere, itt egy húszas, s menjetek szépen.

Négy héten át nem jöttek játszani, hiába várta őket.

-A kis hülye miatt nem jönnek, vádolta fiát!

 

-Megtanultál már játszani,- cukkolták, mikor meglepetésére, névnapjára ismét eljöttek. S nem csak Lovas és Bodor, hanem a vő jelölt, János is.

-Ez igen, végre van ultiparti. Ha lehet, játsszuk kopogásra!

 Gyöngyikének nem tetszett, de nem szólt, hisz úgy se lesz sokáig alkalma ilyen játékra,- esküvő után ugyanis nem maradnak Pesten. Szolgálati lakást kap Börgönd-Tapolcán. A laktanyába másnap délelőtt kellett visszatérnie. Hajnalig játszottak, s ha nem fogy el a sör, tovább maradnak Bodorék.

János náluk aludt pár órát, és délelőtt az esküvőt, a lagzit beszélték meg.

A két hónap, csupán neki és Gyöngyikéének telt nagyon lassan, pedig hamar elszállt.

Egy héttel a szakmunkásvizsga után,- ami jelesre sikerült,- a Lenin-téren gyülekezett a lakodalmas társaság.

Gyöngyike 1955május 18-án, tizenhét évesen mondta ki a boldogító „IGEN”-!

A lakásból természetesen mindent,- kivéve a hajtogatós ruhásszekrényt,- kihordtak az udvarra, ha netalán eső lenne, legyen hol tálalni a vendégeknek.

Farkasné, Pammer néni, Mama, Anyánk, és Szalai Ica néni két napig készítették a finom ételeket, süteményeket.

Az esküvő ötkor, a vacsora hétkor volt.

A meghívottak fele el sem jött a rokonságból a nagy távolság miatt. Így a vendégség nagy része barátokból, szomszédokból került ki.

Háromtagú zenekart szereztek,- dobos, harmonikás, és egy hegedűsből állt,- akik általában csárdást, magyar nótát adtak elő, s csak külön kérésre játszottak tánczenét.

Pár perccel éjfél előtt elcsendesült a társaság, mindenki pihent. Pammer néni megkereste a legnagyobb rostáját, s átadta a vőfénynek. Ő pedig tudta kötelességét! Pontosan éjfélkor elkiáltotta magát:

-Eladó a menyasszony!

A nagy rostában rövid idő alatt majdnem tizennyolcezer forint gyűlt össze, melyet bedobáltak a szekrény egyik polcára.

Mintahogyan az lenni szokott az ilyen mulatozásokon, nem táncol mindenki egyszerre, hanem eszegetnek, iszogatnak, vagy éppen beszélgetnek.

-Vigyázhattatok volna kicsit jobban,- mérgelődött Mancika, mikor az egyik táncoló pár véletlenül meglökte az asztalt, és a felborult sör az ölébe folyt.

-Várj! Rögtön hozok egy tiszta konyharuhát.

Kinyitva a szekrény ajtaját azonnal láthatta, eltűnt a pénz! Hirtelen minden mást elfelejtett.

Újdonsült vejének, s férjének szólt csupán.

-A rokonságot kizárhatjuk, talán a barátokat is, de ki az a szőke koma? Ki hívta?

-Ismerni, ismerem, de nem hívtuk. Ladics Jancsi.

-Gyanúsan gyorsan távozott előbb a konyhából, vajon miért, nézzünk utána!

A kapu alatt érték el, távozni szeretett volna, szerencsére zárt ajtóba ütközött.

-Hova, hova, ilyen sietősen?

-Én csak, én csak,- dadogta,- fontos dolgom van.

-Rendben, távozhatsz, miután megnéztük a zsebeid!

Ladics azonnal boxállást vett fel, de Dafku keze már le is sújtott. Olynyira, hogy saját kezefeje bánta,- erről persze csak később vett tudomást, mikor dagadni kezdett. Viszont Ladicsnak is kiesett két foga!

-Adjuk át a rendőrségnek!

-Felesleges, megkapta már a magáét! Lökjétek ki az utcára!

A dáridó folyt tovább, de az előbbi jó kedv nem tért vissza, így hajnali ötkor befejezték a mulatozást.

Dafku hathétig nem dolgozhatott a törött kezével, még Sanyi bácsinak sem. A pénzre pedig nagy szükség lett volna, hisz kölcsönökből fedezték a lakodalom költségeit. Sajnos, unalmában rákapott újra az italra, s minden nap civakodtak emiatt.

Ha jól emlékszem, alig pár nappal az iskola befejezése után, Anyánk elintézte a vidéki rokonoknál, hogy náluk nyaraljunk, mégpedig Dombiratoson.

Augusztus közepétől véget ért a vidéki élet, a vakáció. 

Egyik héten Apjuk nappalra kérte magát, s minden nap elvitte a gyerekeket kocsikázni. Pest környéki településekre kapott fuvart; Vecsés, Gödöllő, Érd, Ráckeve. Részükre az ment inkább élményszámba, hogy Apjukkal autókázhattak. Igaz Rózsikát valóban az út, a táj szépsége kötötte le, míg Józsikát maga az autóvezetés érdekelte. Figyelte a műszerfalat, s azt, Apja mikor mihez nyúl, mennyit, és milyen gyorsan haladnak. Kevesebbet kérdezett, mégis jobban tudta, mikor hol vannak.

Rózsika mindig az ajtónál, Jóska pedig Apja mellett ült, mégis ha kérdezett valamit, neki ritkábban válaszolt, mint Rózsinak. Ezt annyira sérelmesnek találta, hogy utolsó nap otthon maradt. Rózsi egyedül ment.

 

-Na, és mit kellene csinálnom, Baba? Milyen munka az, amiért ilyen jól fizetnek?- emelte meg Eta, régi barátnője,- aki egyébként Ladics húga,- nyakában lógó vastag aranyláncot.

-Hát, nem is tudom,- méregette a fiatal nő Eta alakját,- inkább a korod miatt aggódom. Kezdesz ráncosodni az arcodon!

-Ezt eddig észre se vettem.

-A férfiak viszont igen hamar meglátják, bár, egy-két évig segíthetünk még ezen!

-Miféle férfiakról beszélsz?

-Barátokról,… és nem akarnak mást, mint a férjed!

-Mégis mit?- pirult el most már Eta.

-Nem hiszem, hogy ennyire naiv lennél. Vagy valóban nem érted?- nem várta meg Eta válaszát,- nem kell mást, mint a férjeddel teszel minden éjjel ingyen! Busásan megfizetik!

-Aha, értem már, az a szemét bátyád küldött. Igaz? Persze, hogy Ő! Azért, mert egyszer véletlenül lefeküdtem vele, nem vagyok kurva, mint a húga! Azt üzenem annak a csirkefogónak, ne kerüljön a szemem elé, mert kikaparom a szemeit, és Te is szégyelld magad, hogy képzelhettél ilyet rólam?- Baba már a kilincset fogta, de Eta még folytatta,- Mondd meg neki ne is próbálkozzon többé, különben szólok Jóskának.

-Isten őrizz, a múltkor is kétezer forintért csinálták a fogait,- s becsapta maga után az ajtót.

-Anyu, mit jelent az, hogy „kurva”?- érdekelte volna Józsikát.

-Az egy rossz néni! De maradj csendben, nem tudom, mi a fenét akarhat megint ez a Pammer néni,- mutatott az ajtóra,- hisz minden nap jön valamiért.

-Nem zavarok soká,- kezdte szokásosan.

-Üljön csak le nyugodtan,- udvariaskodott mégis Eta.

-Képzeld, tegnap egész délután figyeltek engem.

-Kicsoda?

-Egy rendőr.

-Vajon mit akarhatott a nénitől?

-Először én se tudtam, de később odajött, s közölte, megbüntet, mert szemetes a bódé környéke, és a bódé zavarja a kilátást a kanyarodó járművek előtt.

-Szerintem csaló, vagy csupán zsarolni szeretné.

-Pedig rendesnek látszott messziről. Hasonlít a volt férjemre. De, mit is mondtál, meg akar zsarolni?

-Nem tudom, csak így gondolom. Mivel ha valóban fel akarná jelenteni, akkor jegyzőkönyvet ír.

-Lehet, hogy igazad van.

Másnap mosolyogva közölte:

-Este szintén odajött. Pénzt kért kölcsön. A menyasszonyát vitte moziba. A társa későn váltotta le, s ezért nem maradt ideje, hogy haza menjen átöltözni.

-S maga elhitte?

-Igen, miért ne?

-Mert szolgálat után jelentkeznie kell a kapitányságon.

-Akkor ez tényleg „Palira” vett!

-Vigyázzon azzal az emberrel, legközelebb többet fog kérni.

 

Az „Alkotmány” tiszteletére jutalmakat osztottak Dafku munkahelyén. Az egyik legtöbb kilométert vezette, úgy, hogy a legkevesebb üzemanyagot használta fel, az elmúlt egy év alatt.

Pár nap minden jó volt, elfogyott a plusz pénz s kezdődtek a veszekedések.

Etát epekővel kórházba szállították,- műtétre.

A gyerekek szempontjából az lett volna jó, ha Mama pár napra hozzájuk költözik, hisz nincs aki főzzön rájuk. Apjuk ugyanis reggel félötkor elment dolgozni, s este kilenc-tízkor jött haza,- általában részegen.

Így aztán hideg koszton éltek, étrendjük sablonos.

Harmadnap Józsika átment Szalai Ica nénihez, hogy éhes. A tanító néni ekkor döbbent csak rá, hogy napok óta nem látta Etát.

-Pénzetek van-e?

 

-Van még pár százasunk,- válaszolta Rózsika.

Másnap sírva szaladt át ő is Ica nénihez, hogy eltűnt a pénz,- biztos az Apu elvette italra.

Így is volt, hisz naponta húsz forintot találtak a konyhaasztalon.

-Apu, te mit szoktál enni?- érdeklődött egy alkalommal Rózsika.

-Mikor mit, bablevest, buktával, vagy pörköltet nokedlivel.

A két gyerek összenézett, s összefutott szájukban a nyál. Ezért tovább kérdezte Apját.

-Nekünk miért nem hozol?

-Mit képzelsz, nem érek én rá ilyesmire! Talán éhes vagy, nem adok talán elég pénzt? Beszéljetek Pammer nénivel, hogy főzzön nektek.

Megtették, de sajnos el is ment az étvágyuk, hisz bogarat, és hajszálat találtak az ételben.

-Apu, nem is tudod, milyen piszkosan főz!

-Ha válogatsz, éhen maradsz kislányom!

Szervezetük nagyon legyengült.

Csak úgy szeretetből egyik reggel Jóska megsimogatta Rózsika arcát:- nagyon meleg vagy kishúgom.

-Fáj a torkom

- Szólok Ica néninek, addig maradj ágyban.

-Jó, csak kimegyek pisilni.

 

 
Kedvenc linkjeim
 
Dátum
 
2005
2024. Március
HKSCPSV
26
27
28
29
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
<<   >>
 
Barátok, ismerősők
 
Itt beszéld el
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Tartalom

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre