dufkacsalad
dufkacsalad
Tartalom
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Számláló
Indulás: 2005-01-12
 
Boldog névnapot

 

 
 
Szabadulás után XIII.rész

-Jóskával elintézzük.

 Aztán irány az Árpád kocsma.

-Valóban ügyes kezed van, nálam is elkelne egy segítség.

-Bármikor, ha megfizetsz, és időm lesz rá.

-Nem így értettem, állandó munkásra van szükségem.

-Sajnos, nem megy. Reffes vagyok és egy évig nem vállalhatok máshol munkát, mint amit kijelöltek.

-Értem. Tehát most szabadultál, ezt még nem tudtam.

-Mióta vagytok itt?

-Körülbelül két hónapja. Ezt az asszony jobban tudja. Túl sok a munkám, ilyenre nem érek rá figyelni. Milyen munkát kaptál.

-Rakodó lettem a Fővárosi Szállítási Vállalatnál.

-Könnyebbet is adhattak volna.

-Nagyon kell a pénz. Nem szeretnék ebben a lakásban meghalni.

-Nem ismered a lakás árakat? Tisztességes munkával Pesten nem veszel lakást, Tanácsihoz pedig,- legalábbis gyorsan,- csak összeköttetés útján lehet jutni.

-Meglátjuk.

-Szép az önbizalmad, de itt kevés. Holnap ráérsz?

-Délután talán, öt után.

-Most mit szállítotok?

-Egy csepeli építkezésre sódert. Miért kérded?

-Csak úgy. Deszkát, faanyagot nem?

-De, szoktunk.

-Legközelebb mond a sofőrödnek, hogy van egy asztalos ismerősöd, aki jó üzletet ajánlana.

-Kicsit később, előbb meg kell ismernem jobban.

-Okos, nem csak ügyes, okos is vagy!

 

Gyöngyike szipogásra lett figyelmes, miközben leckéjét írta. Hiába nézett körül, melyik kistestvére lehet, nem látta. Felállt az asztalától s ekkor megmozdult a függöny. Láb új hegyen lépdelt az ablak felé.

-Nos, Józsikám, meséld csak el nővérkédnek mi bánt?

-Engem senki se tud megérteni.

-Látod, most én se tudom, mit akarsz ezzel mondani.

 

-Mit, mit, hát, hogy csak Anyu, Rózsika, meg te érted mit mondok. Apu, és az idegenek meg soha! Ezért csak titeket szeretlek.

Sajnos, ez volt az a pillanat, időpont, időszak mikor elméje képes lett megválogatni, ki-ki hogyan viszonyul hozzá,- állapotához! Egyszerűen idegesítette, zavarta Apja, iránta tapasztalt érdektelensége, jelenléte. Szégyellte magát az utcai sétákon, főként, ha újjal mutogattak felé, vagy füle hallatára sértegették. Így aztán egyre többször elérte, hogy ne vigyék ki. Ő ugyan akkor még nem tudta, milyen magas falat épít maga köré ezzel. Persze nem csupán ő, hanem előbb kisebb környezete, majd a társadalom emelt köré "börtönrácsot". Börtönét tudatosan, akaratlanul, ki tudja, mióta építgették, de húsz éves korára olyan magasra nőttek, hogy átmászni rajtuk lehetetlenné vált, kitörni kapuit képtelenség lett. Az isten, a sors, vagy ki tudja az élet mely éltetője, úgy elrejtegette előle kulcsait, hogy sose találjon rájuk.

 

-Ülj fel erre a hokedlire, mert rögtön jön a tanító néni.

Amúgy szófogadó gyerek volt, most is Anyja első szavára felült a székre.

-Először mutatkozzunk be egymásnak kisfiam. Engem Fehér Vilmosné Klári néninek hívnak, és téged.

-Dafku Jóskának.

-Nem helyes, bemutatkozásnál nem becenevet mondunk. Miért járnak a gyerekek iskolába?- hangzott második kérdése.

-Hogy számolni, írni tudjanak.

-Okosan válaszoltál, mégis helytelenül, ugyanis nem kezdünk "hoggyal" mondatot.

-Majd megtanulom. Számolni már tudok.

-Tényleg?- csodálkozott el Klári néni, s most már ő is leült Jóskával szemben.- Le is tudod írni?

-Azt még nem.- S vágott egy önkéntelen grimaszt.

A tanítónő elfordította fejét, hogy ne lássa. Ekkor Jóskában különös ideg kezdett dolgozni, s lábával sajnos megrúgta Klári nénit. Mire ő fájdalmas arccal csapott az asztalra:- Ülj nyugodtan, vagy pofon csaplak!

-Bocsánat, nem akartam!

-Erre nincs bocsánat, legközelebb eltöröd lábam.

Jóska ekkor lábait beakasztotta a szék lábába. Klári néni szemüveget és papírt vett elő, s felírta rá, első óra, Á, B, C, majd Jóska elé tette.- Próbáld lemásolni.

Reszkető kezéből rögtön elrepült a ceruza.

-Ilyen ügyetlen gyereket még láttam,- mondta türelmetlenül, majd felállt, visszaadta az íróeszközt. Nem játszani jöttem.

Jóska erősen markolta, s minden betűt fordítva, fejjel lefelé, valósággal rávéste a papírlapra, hogy az át is lyukadt.

-Ne te ostoba!- kelt ki magából, s kezére csapott.

Jóska felkiáltott:- ne bántson, nem tehetek róla,- s lába ismét elszabadult és most térden rúgta Klári nénit!

Ekkor a tanítónő kirohant a szobából.

-Tartsák meg a pénzüket, ide többé nem jövök.

Jóska sírt, mikor Anyja bement hozzá. No nem a kikapás miatt. A lelki sérelmet sokkal fájdalmasabbnak érezte.

-Mi történt kicsi fiam?

Mikor töviről hegyire elmesélt mindent, ahogy történt, anyja megsimogatta fejét:- én még seggbe is rúgtam volna, ha látom, mit tesz. Ez nem viselkedés egy tanítótól. Majd keresünk másikat.

Találtak, hasonlóképpen, mint Gyöngyike. Eta hűsért állt sorba, ahol a szomszéd házbeli cipész feleségével,- Szalai nénivel találkozott, és akit látásból már ismert, de még sohasem beszélgettek.

-A kis fiát nem hozta, hogy van.

-Lelki beteg szegény,- s pár szóban elmesélte a tanítónővel történteket.

-Szólok a lányomnak, Ilonka a Petőfi iskolában tanít, bár ne készpénznek, mert nagyon elfoglalt. A tanárképző főiskolára jár, pedig képzelje harminc éves lesz. Jöjjön át úgy öt óra körül.

A beszélgetésről otthon nem szólt. Délután indult volna a megbeszélt időre, mikor kopogtak.

-Édesanyám küldött, Szalai Ilona vagyok.

-Köszönöm, hogy átfáradt, éppen Önhöz igyekeztem.

-Van pár percem, gondoltam, nem fog haragudni, ha inkább én zavarom, de nálunk elég nehéz beszélgetni. Apám cipész s állandóan kalapál. Hol van a fia.

-Menjünk be hozzá.

Józsika mosolyogva fogadta a magas, vékony nőt, aki szemüveget viselt.

-Én leszek a tanító nénid,- s rögtön leült mellé a díványra.- Mond csak meg nekem szépen a neved.

-Dafku József,- de mire kimondta, már el is pirult.

-Józsikám, a néni nem fog bántani, ne légy ennyire ideges. Odaülsz-e velem az asztalhoz.

Válasz helyett most inkább bólintott. Anyja pedig ugrott volna, hogy odasegítse, de Ilonka már hóna alá is nyúlt, s maga vezette asztalhoz.

-Küldjük ki az Anyut?- kérdezte, de nem várta meg Jóska válaszát, hanem intett Etának, hagyja el a szobát.- Tudod mit, szólíts Ilonka néninek.

Mellé ült, s közben papírért kutatott tekintetével. A zsúfolt szobában elég közel voltak egymáshoz a bútorok, így csupán Józsika felett kellett átnyúlni a tükrös szekrényen levő füzetért.

-Mit szeretsz jobban, írni vagy számolni?

-Számolni, de azért írni is szeretnék tudni.

-Akkor azt fogunk, várj, előbb megmutatom,- s lerajzolta az első három számot.

Jóska úgy érezte, megjegyezte a számok formáját, s Ilonka figyelte arcát, majd rákérdezett.

-Megpróbálod?- kacsintott, és odanyújtotta a ceruzát.

Még a nyelvét is kidugta nagy igyekezetében, elsőre persze nem sikerült.

-Nem rossz, csak hát a hármas számot fordítva kell ám írni. Ez így egy írott "E" betűnek tűnik inkább. De semmi baj, add a kezed, majd én vezetem az újaid.

Nagyon tetszett Jóskának az ötlet, örömében, majd kiugrott a bőréből.

-Akarod egyedül csinálni?- s elengedte kezét.

Mikor sikerült a három szám, Ilonka kérdőn nézett szemébe,- Jó, most hasonlítsuk össze, nézd csak meg jobban a kettest, mintha másképp állna.

-Tényleg.

-A másik hibád mutasd meg magad!

-Az egyes is fordítva van.

-Igazad van. Még egy kérésem lenne, látod, majdnem átlyukadt a papír, mert annyira rányomod a ceruzát. Tudom, először nagyon nehéz, de ha sokat gyakorlod, menni fog. Holnapután jövök át újra, akkor az "ABC"-ét kezdjük tanulni. Rendben?

-Igen.

Jóska úgy érezte, megjegyezte a számok formáját, s Ilonka figyelte arcát, majd rákérdezett.

-Megpróbálod?- kacsintott, és odanyújtotta a ceruzát.

Még a nyelvét is kidugta nagy igyekezetében, elsőre persze nem sikerült.

-Nem rossz, csak hát a hármas számot fordítva kell ám írni. Ez így egy írott "E" betűnek tűnik inkább. De semmi baj, add a kezed, majd én vezetem az újaid.

Nagyon tetszett Jóskának az ötlet, örömében, majd kiugrott a bőréből.

-Akarod egyedül csinálni?- s elengedte kezét.

Mikor sikerült a három szám, Ilonka kérdőn nézett szemébe,- Jó, most hasonlítsuk össze, nézd csak meg jobban a kettest, mintha másképp állna.

-Tényleg.

-A másik hibád mutasd meg magad!

-Az egyes is fordítva van.

-Igazad van. Még egy kérésem lenne, látod, majdnem átlyukadt a papír, mert annyira rányomod a ceruzát. Tudom, először nagyon nehéz, de ha sokat gyakorlod, menni fog. Holnapután jövök át újra, akkor az "ABC"-ét kezdjük tanulni. Rendben?

-Igen.

Eta a konyhában várta Ilonkát.

-Megtanul egyáltalán írni a fiam?

-Nagyon buta kérdés, már elnézést a kifejezésért. Nem értem kedves Eta az aggodalmát, Józsika okos kisfiú, s szomorú, hogy ilyen történt vele. Még tanár is lehet belőle.

-Nekem már az is öröm lenne, ha valami szakmát végezne.

-Bízzon a fia képességében.

-Mennyit kér Ilonka, hogy foglalkozik vele?

-Napi három óra szükséges és legalább két alkalom egy héten.

-Nem lesz ez kicsit kevés?

-A pénzre gondol?

-Dehogy, csak ugye iskolába minden nap tanulnak.

-Igaz, viszont idejük felét játékkal töltik. Meg hát Józsinak nem lesz torna, kézimunka, ének, vagy rajzórája. Higgyen a tapasztalatomban, kétszer elég, ha jövök.

A tanítónő elment, Jóska pedig este hétig gyakorolta a betűket. Rengeteg papír került szemétbe, hisz maga is látta, ha valami nem stimmelt. S legalább ötször kellett faragni ceruzáját, mert vagy kitörte hegyét, vagy elírta.

Nagyon várta az új tanítási napot, hisz újat akart tudni.

-Na lássuk a munkád!

Ilonka maga elé tette füzetét, s egy pillantást vetett rá.

-A formával nincs már baj, de túl nagy számokat írsz. A számnak bele kell férni a kockába. Én hibáztam, mert erre nem hívtam fel a figyelmed. Mint mondtam, ma a betűket tanuljuk, méghozzá öt betűt az ABC-ből. Először a nyomtatott nagybetűket vesszük.

Ilonka néni rajzolt egy sátort, s keresztbe, pont a közepén áthúzta, azt mondta rá Jóskának:- Ez a nagy "A" betű. A b-nél pedig húzunk egy függőleges vonalat, s rárajzolunk két fél karikát, ami jobbra néz. Figyeled, ugye mit mondok? A harmadik betű a "C", ez is egy félkör, melynek a jobb fele nem látszik. A következőt most kihagyjuk, mert ez összetett betű. Erre a jövő héten visszatérünk. Ami pedig jön, a nagy hasú "D". Ez szintén jobbra néz! Mi jön most Józsikám?

-Az ötödik betű!

-Helyes, mégpedig az "E". Ez egy függőleges, rajta három, rövidebb vonallal. Látod, hogy írtam őket?

-Igen.

-Akkor, tessék a ceruza, csak figyelj, mint számoknál, itt sem szabad kimenni a vonalon.

Hagyta dolgozni. Betűi ugyan alig lett olvasható, igyekezetét mégis megdicsérte. Aztán jött a magyarázat, melyik betű, miért hibás.

Eta mindent hallott, s nagyon tetszett neki, a módszer.

-Jó, csak az "A" betű lábait nyisd nagyobbra. A másik is jó lenne, csupán a kis hasak balra fordultak. Emlékszel-e, mit mondtam a "B"-re?

-Igen, azt, hogy jobbra …,- nem fejezte be, hisz látta, eltévesztette. Elpirult, és furcsa grimaszokat vágott. Ilonka észre se vette,- így tett legalábbis.

-Semmi baj, együtt kijavítsuk.

Szegény Ilonkának komoly erőkifejtést kellett gyakorolni Jóska görcsös kezére, hogy vezetni tudja a papíron, azt így se érte el, hogy ne vésse a betűket.

 

Hathét után, mikor Ilonka úgy érezte, Jóska minden betűt le tud írni, rátért a kettős betűk formálására, majd olvasására. Az olvasás természetesen sokkal könnyebbe, gyorsabban ment, mint az írás. De hamarosan rájött arra is, Jóska számolni jobban szeret és tud az írás, olvasásnál.

 

Apja Jóska, már másnap elintézte munkahelyét. Szeptemberben kezd dolgozni, háromezerkettőszáz forintot fog kapni.

Gépvezetője Kovács Béla, miután túl adtak árujukon, leállt az Ecseri úti Használtcikk piacnál,- közismertebb nevén a "Tangó"- nál.

-Gyere, szétnézünk, szeretnél venni kútcsövet, itt fillérekért megkapom.

Jóska se jött ki üres kézzel. Egy százasért vett egy alig használtnak mondott világvevős rádiót, ha már meg van a rádióasztal, rádió is kell rá.

-Haza vigyelek?- kérdezte Béla kifelé.

-Köszönöm, talán felférek erre a villamosra. 

A gyerekek kitörő örömmel fogadták Apjukat, vagy inkább, amit hozott.

Rögtön bedugta, az persze mindent csinált,- recsegett, ropogott,- de megszólalni sehogy se akart. Leült mellé, mint valami szakértő. Leszerelte hátulját, "- a lámpák világítanak"- mondta magának, nagy baj nem lehet.

-Sejtettem. Mikor szálltam le a villamosról, kiütötték a kezemből. Leszakadt a hangszóró egyik vezetéke.

-Most mi lesz, szerelőhöz kell vinni?

-Nem Anyukám, ha van forrasztópáka.

-Nekünk,- csodálkozott rá Eta,- ugyan minek lenne? Menj, és kérdezd meg a szomszéd nénit. Neki mindenféle kacata van.

-Én? Még nem is ismerem.

-Ideje lenne megismerkedned vele, rendkívül jó szívű asszony.

Eta egy kulcskarikával tért vissza.- Gyere Apukám, keresgélj, amire szükséged van. Fizetségül megjavítod a villanyvasalóját

-Örülök neki!

-Ez van, valamit, valamiért.

Kinyitották a sufnit,- ami ötszörte nagyobb, mint az övéké.

-Te jó ég, még ennyi vacakot! Mivel foglalkozik ez a Pammer néni? Milyen üstök ezek? Mi lehetett ekkora üvegtégelyekben,- még ennyi edényt és furcsa szerszámot!- csodálkozott Dafku.- Nézd csak, meg is találtam!

-Mi ez a vasdarab?

-Majd odabent meglátod. Remélem ég a tűz?

-Amíg el nem készül az ebéd, addig biztosan.

-Tíz perc, és hallgathatod a rádiót.

Kicsit megpiszkálta a parazsat, s közé dugta a vasdarabot,- azaz a forrasztópákát. Megsavazta a drótokat, és pár perc múlva cint tartott közéjük. Pár percen belül szólt is a rádió

-Jé, tényleg ez beszél?- tátotta el száját fia, aki végig leste Apja munkáját.

-Amihez Apád hozzá fog,- nagymellűsködött az öreg.

-Tekerni is lehet?

-Ahova akarod! Én meg visszaviszem a kulcsokat.

Azonban ez nem volt olyan egyszerű, mint gondolta. Ugyanis az történt, hogy a néni kutyája sunyi módon egészen az ajtóig engedte, majd sarokba szorította. Dafku moccanni se mert. Nagy nehezen elő jött a néni, aki képes volt napközben, ülve is elaludni. A kutya persze azonnal visszavonult, amint gazdáját meglátta.

-Nahát az asszony nem mondta, hogy itt ekkora fenevadat tartanak.

-Jöjjön, jöjjön csak Józsi, már vártam.

Hellyel kínálta, s rögtön rámutatott a vasalóra,- Nincs ennek semmi baja, csupán Magával, illetve ha megengeded, Veled szeretnék beszélgetni.- Leült vele szemben, egy majdnem földig süppedő fotelbe, közöttük egy alacsonyabb kerek asztal. Az ágy felől rettenetes húgyszag csapta meg Jóska orrát.

-Ne csodálkozz fiam, ott megy el belőlem a vizelet, ahol éppen vagyok. Vese betegség, köszvényes lábak, és most már úgy érzem nem soká meg is vakulok. Benned van minden reményem.

-Bennem, ugyan miért?

-Mindenem el kell adnom, hisz nem soká bírok kijárni árusítani. Ha csak…, nem beszélsz a feleségeddel, hogy vállalja el. Nemrég öt százalék jutalékot ígértem neki, most már felemelném tízre.

-Tizenöt szebben hangzik.

-A fene a jó dolgodat, még azt se tudod, miről van szó, de te máris alkudozol. Úgy hallottam taníttatnotok kell a fiad?

-Igen.

-Rá való tekintettel megadom amennyit kérsz, feltéve, hogy egy héten belül átveszi a boltot.- Kedvező válaszát sejtve, poharakat, s egy üveg konyakot vett elő.- Erre áldomást iszunk.

-Rendben, amit lehet, megteszek.

Vendégek voltak náluk, mire visszaérkezett otthonukba. Lovasék jöttek megnézni, mi lehet megint Etával. Épphogy közölte, mikor betoppant Jóska.

-Gyovai nem szólt senkinek? Őt kapcsolták a művezetők közül.

-Nem, pedig az a legrendesebb köztük, de nem csoda, ha elfelejtette, tegnap ugyanis újra kigyulladt az előfonó. Persze megint az a rohadt bagó okozta a tüzet. A csapóajtón át a léghuzat  felkapott egy „eltaposott” csikket. Igaz amikorra a városi tűzoltók kiértek, az önkéntesek eloltották, a kár így is százezer forint. Az idén ez a tizennegyedik tűzeset volt,- hadarta el Lovasné Rózsika.

-Ennyire számon tartjátok?

-Igen, hisz Karcsi is önkéntes,- mosolygott

-Egyébként mi a munkája? -férjére nézve.

-MEÓS a fonodában.

-Gyerünk, menjünk már, még lekéssük a híradót,- türelmetlenkedett Karcsi.

-Moziba mentek? Melyikbe?

-Ide a Hunyadi Kertbe.

-De hisz akkor rengeteg időtök van, azt hittem a Kölcseybe. Kinn csak félkilenckor kezdik a vetítést.

-Vasárnap nincs kedvetek egyet csatangolni, mondjuk a Hűvösvölgybe?- vetette fel hirtelen Lovasné.

-Éppen lenne.

Anyu,- szólalt meg Gyöngyike,- a vasárnap nem jó nektek, hisz akkor jön a tanító néni.

-Igaz, erről megfeledkeztem. Mikor indultok?- fordult barátnőjéhez.

-Úgy kilenc körül érünk ide. Előtte sütök egy kis rántott húst.

-Nézzetek be akkor, addigra lehet, hogy már el is megy.

Vasárnap Eta kiment kora hajnalban a Kossuth-téri piacra, vett egy csirkét, s szintén kirántotta. Ha nem kirándulhatnak, akkor jó lesz ebédre.

Szerencsére Ilonka, nem húzta az időt,- Eta kérésére!

A kirándulás mindig lázba hozza a gyerekeket. Apja úgy döntött, nem viszik a gyerekkocsit, hanem karján viszi fiát.

-Mintha ma mindenki odaigyekezne- mérgelődött Eta a villamoson, mivel senki nem adta át az ülőhelyet férjének.

A Moszkva téren aztán Lovas megunta, s felállított két suhancot, amit többen is helyeseltek, majd melléjük állt, és meg kérdezte:

-Tudsz „darlizni”?

-Az meg mi a csuda?

-Kártyajáték, magyar kártyával játsszák.

-Én csak snapszert, ultit, ferblit ismerem.

-No az ulti valóban szép játék, de nem az asszonyokkal.

Beszélgetésüknek a kalauz hangos bejelentése vetett végett: „Hűvösvölgy, végállomás következik.”

Volt mikor Apja, volt, hogy Karcsi vitte Józsikát, persze néha engedték sétálni is, két kezét fogva.

Egy forgóhinta közelében, egy kisebb tisztáson táboroztak le, vagy három kilométerre a villamostól.

Mikor tizenegy óra körül leterítették a pokrócokat, mindenki éhes lett. Hiába, ezt teszi a tiszta, friss levegő. Perceken belül felére fogyott Gyöngyike hátizsákjának tartalma.

-Legszívesebben most sört innék,- jelentette ki Lovasné.

-Itt ugyan vizet se igen találsz, nem hogy sört. Rossz helyen „parkoltunk”!

-Elmegyünk a másik tisztásra, ott van nyitva söröző?

-Nekünk is hozzatok valamit, mert a vizet sajnos otthon hagytuk,- szólt utánuk Gyöngyike, majd elindult a két kisebbel a hintához.

-Milyen állatok vannak ebben az erdőben Gyöngyike?

-Mi az, húgocskám, csak nem félsz?

-Áh, dehogy, én ugyan nem, viszont az óvó néni azt mondtam, minden erdőben vannak állatok.

-Igaz, azonban nem mindegyikben vadállatok. Itt legfeljebb sün, mókus, esetleg őzike akad.

Néhány pillanatra most mégis hirtelen leállította a forgót. Ágak ropogásának hangja hallgattatta el a madarak csicsergését is. Egy kisebb csoport közeledett, ő pedig újra felpörgette a négyüléses kis forgót. Később, mikor melléjük ért a kiránduló csapat, egyikük nagyon ismerősnek tűnt Gyöngyikének. A három felnőtt, két pici gyerekkel melléjük táborozott le.

-Csókolom Feri bácsi,- köszönt oda, mikor tényleg felismerte.

-A hangod ismerősnek tűnik kislányom, de…,- majd elő vette szemüvegét,- Te Dafku Jóska lánya lennél? Ki gondolta volna, nagyot nőttél, mióta nem találkoztunk, nem soká férjhez mégy. Fiam, bemutatom nektek,- fordult családjához Bodor,- a Dafku család fiatal tagjait. Ő pedig Gyuri fiam és családja. A kicsik nem igen emlékeznek Feri bácsira?

-Bodor Feri bácsi, dehogynem. Tavaly egyszer meglátogatta a kórházban,- cáfolt rá Jóska!

-Ez igen, te tényleg okos fiú lettél. Biztos iskolába is jársz?

-Még nem, de most…,- Gyöngyike, aki átvette a szót, nem fejezte be, mert szülei visszaérkeztek.

-Ez nem lehet igaz, hogy épp itt találkozunk,- ugrott nyakába Eta.- Öregszel Ferikém, hisz amin látom, ők már az unokáid.

-Akinek így nő a lánya, jobb, ha csendben marad.

A két kis társaság bemutatkozás után, hamar összebarátkozott. Újabb játékok kerültek elő, labda, tollaslabda, társasjátékok a kicsiknél. Dafku örömére pedig összeállt egy férfi csapat az ulti partihoz, s így megúszta a „Darli” tanulását is. A hölgyek, Kati s Gyöngyike, Rózsi néni és Eta párokat alkotva tollasoztak, ilyenkor Rózsika lett a dada. Jóska a kártyázókat leste. Igaz, nem értett semmit belőle, mégis nagyon érdekelte. Úgy hat óra lehetett, mikor a legkisebb csemete nyafogni kezdett, majd pár perccel ezután, a három éves bátyja is álmos lett hirtelen.

Elérkezettnek látták az időt a haza indulásra.

A három család egy ideig együtt utazott. Bodor Feri a belvárosban, így a Lenin körútnál ők átszálltak. Persze megbeszélték, ezen túl, minden héten összejönnek egy kártyapartira. Lovasék Pestlőrincen laktak a Fórum mozi mellett, tehát együtt maradtak Etáékkal.

-Rózsi néni hány éves tetszik lenni?- kérdezte az ölében ülő Rózsika.

-Harmincöt vagyok, miért kérded?

-Akkor miért nincs gyereke?

Érdekes,- gondolta Eta,- ez benne, még fel se merült, hogy megkérdezze. Rózsi néni zavarba is jött.

-Tudod Rózsikám, nem mindenkinek lehet gyereke,- válaszolta elpirulva.

-De te szereted a gyerekeket, vagy nem.

-De, nagyon!

-Ugyan Rózsikám, ne faggasd már Rózsika nénit!- szólt rá Eta, mégis kérdőn nézett barátnőjére.

-Meddő vagyok!

-Menj oda Gyöngyikéhez, Rózsikám,- szólt kislányára anyja.

Bővebb választ remélt barátnőjétől, de az ennyit mondott:- Le kell szállnotok, holnap találkozunk.

Apja nyakába ültette fiát, s úgy szaladt át vele az úttesten. Egy kocsi rájuk is dudált.

-Elment az eszed, nincs elég baja a fiadnak?

-Ne haragudj, de nagyon kell brunyálnom!

-Ittál volna kevesebb sört.

-Nem a sörtől van ez, hanem felfáztam a börtönben.

A témát a gyerekek nyafogása félbe szakította:- Éhesek vagyunk, mikor eszünk már?

-Hála istennek, legalább elfogy, amit készítettem az útra,- nevetett most már Eta.

Asztalhoz ültek, s máris kopogtak.

-Apukám, nem zártad be a kaput?

-De igen, hisz láthattad.

Közben Gyöngyike ajtót nyitott.

 
Kedvenc linkjeim
 
Dátum
 
2005
2024. Március
HKSCPSV
26
27
28
29
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
<<   >>
 
Barátok, ismerősők
 
Itt beszéld el
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Tartalom

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre