dufkacsalad
dufkacsalad
Tartalom
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Számláló
Indulás: 2005-01-12
 
Boldog névnapot

 

 
 

Az átiratok másolatait rendesebben kellene a jövőben megírni.

-Köszönöm, majd jobban figyelek erre. De erről nehogy szóljon a nagyfőnöknek. Ráér-e munka után?

-Nem akartam szólni, viszont azt se szeretném, ha hülyének néznének, mert nem veszek észre ilyen hibákat. Egyébként ráérek, mit szeretne kérni?

-Semmit. Megihatnánk együtt valamit.

-Szívesen, benne vagyok.- S ott hagyta, ment a következő munkáért.
Még csak nem is konyított a gazdasági ügyekhez, azokat a papírokat ugyanúgy vinnie kellett. Elindult velük, de Ilona megállította.

-Ne menjen sehova, dolgozhat itt is nyugodtan. Nem fogom zavarni,- s Horváth Ilonka leült a párnás fogadószékre, keresztbe helyezte lábait, úgy, hogy szoknyája félcombig csúszott.
Na itt se mehetnek rendben a dolgok,- gondolta,- és újra kifelé vette volna lépteit.

-Jóska talán nem hallotta? Arra kértem, maradjon!- hangjában érezhető lett a könyörgés.

-Ha ilyen szépen kér, nem mondhatok nemet,- és mosolyogva ült az íróasztal mögé.

-Nem olyan sürgős az a munka, meg nem is túl sok. Jöjjön ez a szék sokkal kényelmesebb, s ha akar, még rá is gyújthat.- Addig izgett-mozgott, míg feljebb nem csúszott még jobban szoknyája.

-Mondja Ilonka, mi a baj?

-Nincs semmi.

-Na, mégis, mi titkolnivalója van?

-Ugyan, semmiség. Tudja, sokszor nincs időm könyvelni. Ilyenkor persze kapkod az ember és hibát, hibára halmoz. Többször kényszerül javításhoz nyúlni.- Újra intett, jöjjön közelebb mellé.- Ugye Józsi, maga nőtlen?

-Nem, nős. Csak a feleségem elhagyott, míg a fronton voltam. Egyedül élek, ha erre kíváncsi.

-Munka után nem akar megvárni?

-Nem is tudom,- most feladták a leckét, hisz rettenetesen csinos nő, csakhogy férje van.- Mikor dolgozik a férje?

-Délutános, kilencig az Öné vagyok.

-Milyen hibákat vétett Ilonka?- kérdezte nagyon határozottan.

-Tavasszal, amikor idejöttünk, se pénzünk, se lakásunk nem volt. Magas kamattal kaptunk kölcsönt. Tudja-e kitől? Nem, hát Solti Tamástól, s ebből vettünk egy szép kis házat. Augusztusban aztán,- "hirtelen",- kellett neki a pénz. Azt mondta, nem érdekli honnan, de teremtsem elő, vagy elárverezteti házunkat. Megijedtem, és a hivatal kaszájából kivettem kétezer pengőt. Ezt közöltem vele is. S tudja mit, nem lepődött meg, sőt felajánlotta, ha segítek neki, ő segít visszatenni a pénzt.

-Szinte hihetetlen, mibe csöppentem.

-Várjon, nincs még vége! Már a következő héten, hozott egy építési engedélyt. Azt "kérte", úgy írjam az ötöst, hogy az könnyen javítható legyen kettesre, vagy legalább hármasra. Ráálltam, s így visszatehettem a pénzt. Hittem, hogy ezzel vége a csalásnak, de nem, másik papírt hozott. Megfenyegetett, vagy megteszem, vagy elmondja nagybátyámnak. Félek, hisz azóta, minden héten hoz  egyet.

-Maga ezért képes lenne lefeküdni nekem?

-Mindenre hajlandó lennék, csak férjem ne tudja meg milyen ostoba felesége van.

-Mit tegyek,- törte fejét Jóska,- számot kell adnom a munkámról. Szerencsére van egy hetünk, addig kitalálhatunk valamit.

-Most mi lesz?

-Semmi, vége a munkaidőnek, megyünk haza.

-Köszönöm, Akkor mehetünk.

-Viszlát!- S oly gyorsan távozott, hogy Ilonkának válaszra se maradt ideje.
Igaz Bognárnak megígérte a találkozót, most mégis úgy határozott, nem lesz senkinek elkötelezettje. Kezdett az éhségtől szédelegni, mivel ma még semmit se evett. Pénzt kell szereznie, különben éhen hal. Kálmántól kért és kapott tőle. Viszont megjegyezte, jobb, ha fizetési előleget vesz, azt vissza se kell adnia. Bement abba a csárdába ahol főztek is. Választék ugyan nincs, de kit érdekel, ha egyszer pont a kedvence, bírkapörkőlt volt. Vacsora s haza. Utál unatkozni, így rögtön átment Feriékhez.

-Feri nincs még itthon,- fogadta Judit ijedten.

-Nem zavarok sokáig. De te félsz!?

-Igen, hallottam, mi történt tegnap este.

-Telefonáltam délelőtt a határőrségre, megígérték, jobban fogják ellenőrizni az idegeneket.

-Hála isten, hogy Etának nem történt baja.

-Őszintén szólva én is nagyon megijedtem.

-De jó, hogy itt vagy,- lépett be örömmel Feri.

-Ilyen soká kell haza jönni,- támadta le mosolyogva Judit.

-Ne nősülj meg még egyszer Józsikám. Látod, öt percet késik az ember, s máris kitör a háború,- kacsintott barátjára.

-Öt perc?- kelt ki Judit,- hisz majdnem egy óra.

-Ennyire elszaladt az idő? Pista bácsival beszélgettünk pár percet, utána bementem egy sörre.

-Nekem nem hoztál?

-Alig tudtam összekaparni ezt is,- válaszolt Juditnak, majd Jóskához fordult.- Mi újság, hallom verekedtél?

-Ti mindenről tudtok?

-Reméljük, többé nem fordul elő hasonló támadás. De nem tehetünk ellene.

-Nem is kell, rábíztam a határőrökre. Rendőrségre lenne szükség, de egy ilyen kis falunak nemigen létesítenek. Ezért javasolni fogom a határőr parancsnoknak bővítsék ki az őrök hatáskörét.

-Mi lesz, ha visszaélnek vele?

-Ez se állapot, hogy az emberek ne merjenek este kimenni!

-Na és az új feladat, hogy tetszik "Jegyző Úr"?- viccelődött Feri.

-Egy nap után nem sokat lehet megállapítani, de ez a Dávodi elég nagy űrt hagyott maga után. Egyébként meg, nem vagyok jegyző, s remélem nem is leszek.

-Ne reménykedj Józsikám. A mai ünnepségen Telkes bejelentette, hogy megtalálta Dávodi utódját.

-Az istenit ennek a bolond Kálmánnak,- aztán mégis visszafogta magát,- miféle ünnepségről beszélsz?

-Nem tudod? Holnap november 7-e, az Orosz Forradalom ünnepe.

-Na és, mi közünk hozzá. Vinné el őket az ördög.

-Pedig munkaszüneti nappá nyilvánították, meg április 4-et is.

-Április 4? Az meg milyen ünnep lesz?

-A felszabadulásunk ünnepe, így mondták.

-Még jó, hogy Lenin halálát nem kell.- Aztán visszatért saját gondjaihoz.- Nem akarok jegyző lenni. Írnoknak vett fel, ezt ígérte, ha meg jegyzőnek akar, miért nem velem közli?

-Ez tényleg elég furcsa, talán nem mennek tisztán a dolgok.

-Ferikém, te mindig rátapintasz a lényegre. A beosztottakkal elég sok a baj,- szólta el magát Jóska.

-Miféle "baj"?

-Áh, semmi,- s hirtelen felugrott,- hány óra?

-Kilenc múlt. Talán randevú?

-Etával.

-Szemrevaló teremtés.

-Úgy nem csak én szeretem őt, hanem ő is engem. Talán?

-Biztos lehetsz benne,- csatlakozott most Judit.

-Rendes tőled, hogy végre vissza "tegeztél".

-Jaj, én nem akartam,- mosolygott kissé zavartan.

-Komolyan örülök neki, hisz nem találod furcsának, Feri az idősebb, s én vagyok a "bácsi"?

-Nagyon eltértettek a tárgytól,- jegyezte meg hunyorogva Feri. Mert mint mindig, most is zavarta, ha szemére vetik, apja lehetne Juditnak, pedig érezte, hogy barátja nem szó szerint érti.

-Milyen tárgytól?

-Tudod te azt jól

-Tudom, azonban most ez tényleg túl hosszú lenne elmesélni, inkább add kölcsön a bringád! A végén még elkések. Ígérem, cserébe legközelebb elmondok mindent.

-Vidd, itt van a ház előtt. Tudtam én, hogy nem egyenes úton jár a mi polgármesterünk.
Jóska ezt már nem hallotta, úgy elviharzott.

Az italbolt előtt várta meg Etát. Még szerencse, hogy a dolgozók bevett szokása, vagy itt, vagy a sorompó környékén ülnek csak fel kerékpárokra. Így nem kerülik el egymást.

-Talán unalmasnak találtál tegnap?

-Hogy képzelsz ilyet rólam, de nem értem, mit akarsz ezzel mondani?

-Nem akarsz velem sétálni! Inkább kértél egy biciklit, hogy minél előbb haza érjünk.

-Már azt hittem komolyabb bajod van,- átölelte, miközben jót mulatott.- Ha nem kérem kölcsön Feritől, elkések, mivel nagyon bele merültünk egy témába.

-Csak nem, és mi volt az a "fontos téma?"

-Más a te bajod, szomorúnak látszol.

-Tudod, csak jó, hogy kerékpárral jöttél. Nálad elmondom.
Jóska arcáról rögtön eltűnt a rosszkedv.

-Sajnos nálam nincs befűtve.

-Nem probléma, majd együtt befűtünk.
Valóban nagyon hideg volt lakása. Mivel Eta éhes kijelentette, hogy éhes, a sparheltba raktak tüzet, s mintha otthon lenne, ment a kamrába. Hagyma kenyér és szalonnával tért vissza.

-Kérek egy lábast, vagy serpenyőt!
Jóska nehezen talált egy palacsintasütőt, ami persze tiszta is volt. Nem számított arra, hogy Eta vacsorázni szeretne, sőt, a jelenlétére sem. Viszont ha már így alakult,- szerencsére,- nem ellenkezik az illatokkal.

-Erre a finom vacsorára vétek lenne vizet inni,- egy üveg vörösbort, meg két metszett poharat kerített a kamrából.- Vérszegénységre legjobb orvosság. Különben, pertu-ivás nélkül nem igazi a "tegeződés" sem.

-Valóban, de pertu-puszi nélkül se.
A pusziból hosszú csók lett. Az egymás iránt érzett vágy ellen nem küzdött, sem Eta, sem Jóska.


Még öt osztály munkáját kellett volna átvizsgálnia, Kálmán mégis más feladattal bízta meg. Ennek örült is, meg nem is. Hisz jó lett volna tisztán látni a dolgokat.

-Járd körbe a falut, s mérd fel van-e annyi állatállomány, mellyel elkezdhetnénk állattenyésztéssel foglalkozni. Sertés, marha, baromfi, birka, egyszóval minden érdekel. Mert nem mindegy istállót, vagy ólat építünk,- ha már egyszer anyagi támogatást ígértek. Több jár az istállóra, mint baromfi ólra.
Úgy tűnt, Kálmánt nem is érdekelte, mihez értenek a falu lakói, vagy éppen, mihez lenne kedvük. Az viszont inkább, mennyi pénzt kaphatnak erre az államtól.
Jóska ennek ellenére nem csupán azt derítette fel, mit szeretnének az ott lakók, azt is milyen állatot képesek silány földjükön,- már akinek volt,- legkönnyebben, legolcsóbban felnevelni úgy, hogy az még jövedelmezzen is.
Jött-ment a faluban, betért minden házba, közeli tanyára érdeklődni.
Egy hét múlva összeállt a kép, mely fél évvel a háború után, nem volt annyira rossz. Negyven lovat, harminc tehenet, háromszázötven malacot és háromezer különböző baromfit írt össze. Egy távol eső gazdánál még nyolcvan birkát, százhúsz nyulat is talált.

-Borzalmasan kevés Józsikám,- állapította meg szánalmas hangon főnöke, amikor ránézett a számokra.

-Ne mondj már ilyen ostobaságot, hiszen amire bármi felépül, ennek többszöröse lehet.

-Igazad is lehetne, de az állatokat megtöbbszörözni is úgy szabad, ha van hova. Mindenesetre, amire kíváncsi voltam, megtudtam. Legalább tudom mire vagy képes.

-Rendben, folytassuk!

-Nem folytatunk semmit. Holnap jönnek a Minisztériumból. Majd a hitelt vetőmagra kérjük.

-Ez nagyon érdekes, akkor most azt számoljam ki, mennyi magra van szükség,- kérdezte gúnyosan Jóska?

-Nem, nem barátom, neked ez túl soká tartana, majd szólok Bognárnak. Dolgozzon csak az a csaló.

-Szóval te tudsz a dolgairól.

-Miféle dolgokról? Én arról beszélek, hogy csal a munkaidővel. Sokszor tíz után jön be, de már háromkor el is megy. Most azonban megdolgoztatom, egész éjjel számolni fog. Ha reggelre nem kapom meg az adatokat, mehet, amerre akar!
Jóska mégis érezte, hogy Kálmán "barátja" most mellé beszél, mégse szólt. Vajon mire kellhet neki ilyen sürgősen, ennyi sok pénz? Idővel, ez is kiderül. Kezét nyújtotta:- viszlát reggel.

 

Ratkó Annáék csak harmadnap mentek át Nagylakra, mivel előző nap túl későn végeztek a Szegedi Textilgyár látogatásával. Kálmán meglepetésére persze csupa államtitkár érkezett. Megnézték a gyárat s illemből, ejtettek pár szót a Polgámesterrel, aki aztán szemtelen módon mégis előhozta igényeit. Ők természetesen végig hallgatták, s megígérték, kérését továbbítják a megfelelő helyre.
A "miniszteri látogatást" követő pár napban, aki csak tehette, kerülte Telkest

 

December elején valaki telefonált odafentről:- Rövidesen revizorok érkeznek az elöljáróságra. A figyelmeztetés meglehetősen,- talán készakarva,- késve jött. Hisz félóra múlva már, kopogtattak Telkesnél. Mindent lezártak és senki nem járkálhatott, se ki, se be. Mindez arra vallott, valaki feljelentette őt. Két személyt engedtek ki, Jóskát s Bognárt, a két új dolgozót,- mondván, nekik még nem volt idejük a csaláshoz. Ők a kocsmából lesték, mi fog történni. Este hétkor, négy személy kivételével elmehettek, majd megjelent egy rendőrségi rabszállító kocsi, melybe Kálmánt, Rádayt, Soltit és Horváth Icát tuszkolták.

Jóskáék egy sör után visszamentek az ellenőrökhöz.

-Maguk nem mentek még haza? Egy hétig úgy sem dolgozhatnak.

-A kíváncsiság tudja, nem engedett.

-Egyenlőre,- tárta szét karját,- mi sem mondhatunk semmit. Ha átböngésztük az iratokat.

-Addig velünk mi lesz?

-Igyekezni fogunk,- már amennyire lehet,- pár nap, egy hét, ki tudná ezt előre megmondani? De a fizetésüket, ne izguljanak, megkapják

A hír futótűzként terjedt a faluban. Mentek a találgatások, bár az eset nem volt meglepetés!

 

Eta és Jóska "Mikulás"- napján összeköltöztek. Ők "természetesnek" tartották, hogy Eta menjen át Jóskához, így Anyjának is lesz önálló lakása. Mások ezt nem természetesnek, hanem felháborítónak tulajdonították,- ugyan úgy, mint Ambrus Feri és Kristóf Judit egybekelését. Utóbbi esetben, Juditka nagykorúságára vártak.

Etáék kényszerhelyzetükben választották ezt a megoldást,- melyet a múlt század közepén még "vadházasságnak" neveztek.

-Majd csak előkerül az a csirkefogó Horváth.

-Vagy változtatnak a törvényen, és a válást kimondják tárgyalás nélkül.
Számukra külön örömet jelentett, hogy Róza belátta, igazuk van,- már ami Pistát illeti.

Egy héttel ezután döntés született a Szegedi bíróságon. Csalás és okirat hamisítás vádjával, két év fegyházra ítélték Soltit, Telkest sikkasztás és hatalommal való visszaélésért két és félévet, míg Rádayra bűnrészességért, valamint hallgatásért egy év felfüggesztett büntetést szabtak. Horváth Ilonát pedig felmentették a vádak alól.

Bodor Ferencet újra visszahelyezték. Őt nevezték ki ideiglenesen Telkes helyére 1945. december 15-én. Ezt ő rendkívül sérelmesnek érezte, mivel ekkor már közgazdasági diplomával rendelkezett. Rákosi emberei viszont kitüntetésnek gondolták, hisz pártpolitikai iskolája csupán középfokú volt. De nemcsak ő, hanem a falu is demokráciaellenesnek ítélte a döntést, illetve az erőszakos kinevezést. Csakhogy az egész országban párthatalmi csaták folytak, és társadalmi csoportok harcoltak a hatalomért. Ráadásul, az úgy nevezett "szovjet felszabadítók" jelenléte szintén rontotta az amúgy sem rózsás közhangulatot,- csúnyán visszaéltek katonai túlerejükkel, rekviráltak, erőszakoskodtak, s a rendszer szemet hunyt felettük.
Ezt a kis települést szerencsére,- legalábbis egyelőre,- elkerülték az oroszok tettei, melyet részben a megerősített határőrség és falu közti kapcsolatnak is köszönhette. Az oroszoknak meg azért volt annyi eszük, hogy okozzanak nemzetközi bonyodalmat.
Bodor Ferit tehát régi ismerős, s egyesek talán jó barátként is fogadták, mindaddig, míg politikáról nem esett szó.
Eta régi ismeretsége folytán Dafku szintén benső barátságba keveredett Bodorral,- ami több mint húsz éven át, tartott. Összejártak kártyázni, biliárdozni.

 


1946 nyarán,- pontosabban, amikor augusztus elsején bevezették az országban az értékállóbb forintot,- megmozdult egy kisbaba Eta hasában.
Ezzel megadtam magamról az első életjelet. Dafku,- mellesleg az apám,- Bodor közreműködésével, hamarosan a falu jegyzője lett, s érdekes módon együtt küldték őket pártiskolába. A rövidített tanfolyamot decemberre el is végezték. Ferit Makóra helyezték, Jóska maradt Nagylakon, Főjegyzőnek. Ez persze balszerencsés döntés volt a pártvezetés részéről, de ki láthatta előre. Címmel együtt megkapták a régi jegyzői házat,- a valamikori Kristóf rezidenciát.

 

-Van valami baj az asszonnyal?- kérdezte idegesen az orvost.

-Á, dehogy, ez csupán ellenőrző vizsgálat. Egészségesek mindketten. Holnaptól viszont nem mehet be a gyárba, kérlek, ne engedd tovább dolgozni. Különben se vagytok most már rászorulva.

-Soha többé nem engedem dolgozni, valóban felesleges, és én többször kértem, neki egyáltalán nem kell dolgozni.

-Józsi, ugye lehetek veled őszinte? Én nagyon tisztelem a feleséged, ezért az önérzetes magatartásáért, mert nem felejtette el, mit nyújtott neki a gyár, akkor mikor te még láthatáron sem voltál.

-Szemrehányást teszel, mert nem voltam itthon, amikor…

-Nem, dehogyis neked, inkább magamnak, mert épp mikor szüksége lett volna rám, magára hagytam.

-Ezt mire érted?

-Egyszer úgyis kitudódik,- így jobb, ha tőlem hallod,- szerettük egymást, de Ő sokkal jobban, mint ahogyan én Őt. Ostoba voltam, mivel engedtem az anyja nyomásának és csakis a sugallatára vettem Lakatos Terit feleségül, aki elbújhat Eta mellett.

-Féltékennyé akarsz tenni,- nevetett Jóska.

-Akar a fene! Hisz már megszerettem azt az asszonyt, csak ne lenne ennyire pazarló. Sokat költ ékszerre, meg cicomára, ráadásul nagyon szeret szórakozni járni.

-No ennek viszont igazán örülök, ugyanis jövő szombaton, amolyan házavató félét tartunk, remélem eljöttök?

-Nem félted Etát, ez a banzáj nem neki való már?

-Ő javasolta. Különben ha te itt vagy, túl nagy baj nem lehet. A rokonok és szülők mindent elrendeznek, Etának egy gyufaszálat se kell mozdítania, csupán irányítani bennünket.

Kezet fogtak s Runák távozott.

-Anyám szintén ellenzi…

-Talán hallottál mindent?

-Igen s mondhatom, mérges vagyok anyámra, de megbocsátok, hisz a jelen boldogságunkat neki tulajdonítom,

-Én pedig azt gondoltam, megbántad, amiért nem vele sikerült?

-Nem erről van szó, hanem, mert Anyám még mindig irányítana, akár kislány koromban. Emlékezz csak vissza,- mikor Nagylakra költöztünk, te még szólni se mertél hozzám, persze én hiába biztattalak tekintetemmel. Tetszettél, talán túlságosan is.

-Lehetetlen volt, féltem a katonatiszt uradtól. Hozzád túl fiatal voltam s csak ábrándozni mertem Rólad.

-Mindegy, ez már a múlté,- odahajolt és hosszasan szájon csókolta. Nem vették észre, nyílt az ajtó. Franciska, Gyöngyike, és Róza mama jöttek meg.

-De nagy még mindig a szerelem,- viccelődött nővére. Segíteni jöttünk, de ti még el se kezdtetek rámolni a költözés óta.

Gyöngyike mellé állt s odahajtotta fejét hasára. Anyja beleborzolt hosszú fekete hajába:- nos öcsi, vagy hugi lesz?

-Na de Anyukám, most mehettek újra fésülködni,- kapott hajához, s beszaladt az egyik szobába. Jóska utána sietett, mert valóban nem pakoltak még ki sok mindent. Farzsebéből előhúzott egy fésűt, átnyújtotta Gyöngyikének, majd felkapta s a másik szobában tette le.

-Itt aztán szépítheted magad, nézd mekkora tükör!

-Jé, még a cipőm is láthatom benne.- Jóska elmosolyogta magát, megpuszilta arcát és visszatért az asszonyokhoz.

Etáék az egyik emeleti hálószobában rámolgattak. Egy szobára elegendő antik bútoruk van és öt szobájuk. Etával úgy döntöttek a földszinti szobák egyikében rendezkednek majd be, ha egy hét múlva megérkeznek a bútorok, addig a vendégszoba lesz az övék. Horváth Pistáról beszéltek, mikor belépett.

-Ki látta?- kérdezte rögtön.

-Zsíros Jancsi. Tanuló a gépgyárban, még beszélt is vele, azt mondta,- válaszolt Franciska.- Ő az egyik oktatója.

-Verje meg az isten. Miatta nem esküdhetünk meg,- szólalt meg szomorúan Eta.

-Szeretjük egymást, nem ez a lényeg anyukám?

-A gyerek miatt nem teljesen mindegy, hisz veled élek, s az ő nevét lesz kénytelen viselni. Nem találod furának?

-Igazad van. Eddig viszont azt se tudtad él-e vagy halott? Ne félj a jövő héten, felkeresem s beszélek a fejével.

-Nem, nem, Józsikám. Ilyen gyorsan úgy se választanak el. Szülés után együtt megyünk át hozzá.

Eta kisszékre ült, a vitrines szekrény elé húzott egy nagyobb dobozt s kezdte kiszedegetni tartalmát. Kisebb-nagyobb porcelán figurákat, díszeket halászott elő. Szépen, egyenként áttörölgette. Külön-külön, mindegyik alá odahelyezett egy-egy csöppnyi horgolt csipke terítőt,- melyeket rendkívül nagy gonddal, maga készített. Ahányat behelyezett, annyiszor állt fel, lépett hátra, gyönyörködött saját munkájában. Meg kell hagyni, ha kiállításra kerülnének ezek a necc és horgolt kézimunkák, talán ugyanúgy díjaznák, mint a Kalocsai hímzett terítőket. Amint elfogyott egy doboz tartalma, máris másikért nyúlt. A következőhöz viszont már segítségre lesz szüksége,- aki feladogatja a könyveket, mivel az a polc már magasabban van. Szólnia sem kellett. Nővére, látva szándékát, odaállt adogatni.

Róza mama és Jóska befejezték az ágy összeszerelését. Eligazgatták a strózsákban a szalmát, majd lepedővel leterítették, s fekvésre ágyaztak.

-Látod Húgom, milyen jó lett volna, ha eddigre elváltok, akkor most nemcsak házavató, hanem lakodalom is lehetne.

Mikor mama meghallotta, elkezdett kuncogni. Erre Jóska, olyan mérgesen nézett rá, hogy jobbnak látta, ha elsomfordál. Azért még az ajtóból visszaszólt:

-Hozok seprűt meg lapátot!- De nem jött vissza, nem is várták, hisz ismerték, tudták, rég hazament Kettősre.

A meghívás ugyan házavatóra szólt, de mindenki tudta, egy olyan nászra mennek, melyet nem köthetnek meg.

Másnap a Főjegyző "házavatójára" készült a fél falu. Ki így, ki úgy. Volt, aki sütött-főzött, volt, aki ajándékot vásárolt.

A vendégek lassan, kezdtek szállingózni. Nyolcvan egy néhány személy nehezen fért el a társalgónak kinevezett helyiségben, ezért a dolgozóban is tálalni kellett. Az ünnepi köszöntők és ajándékozások után Kristóf Judit állt fel, s könnyes szemmel kezdte rövid beszédét.

-Mi ugyan üres kézzel jöttünk, de talán meglepetésünkkel örömet szerzünk az összegyűlteknek.- Férje, Ambrus Feri ekkor engedte be cigányzenekart, feleségéhez lépett, mert érezte, bajban van. Sőt rögtön fel is kérte táncolni, hogy fülébe súghassa,

-Nekünk ostobaság volt idejönni, hisz ez valamikor a Ti házatok volt!- Közben a zenekar is eszmélt,- látva a szomorkás fiatalasszony arcát,- s rákezdett egy gyors csárdásra.

Folyt a mulatozás javában, Eta egyik asztaltól nézte a különösen furcsa párosítású táncolókat. Furcsa, mert a falu előkelősége nem szégyellte, hogy mindenki szeretőjével táncol. Éjjel kettő körül járt, amikor megverték a földszinti redőnyt. Egyik zenész nyitott ablakot. A lihegve érkező ember azonnal a doktort követelte. A közelben álló Runák rögtön vette kabátját s távoztak. De Eta, aki hallotta beszédüket, utánuk rohant.

-Ugye engem is elvisznek?

-A te állapotodban jobb lenne, ha maradnál,- szólt rá az orvos.

-Mégis csak Anyámról van szó!

De unokahúga Mancika szintén az orvos pártjára állt:- Nyugodtan maradj a vendégekkel, majd én elkísérem a Doktor urat.

Mindenki érezte, hogy valami nagy baj történt, így aztán fél óra se kellett, s véget ért a dínom-dánom. Ambrus maradt utolsónak, aki kifizette a zenészeket.

-Várj, veletek megyek, megnézem, mi történt Anyósommal. Gondolom egy órán belül visszaérek, Etuskám ti nyugodtan feküdjetek le, hisz semmi biztosat nem tudunk.

Eta és Gyöngyike elindultak felfelé a lépcsőn, mikor érezte, valami meleg folyik végig lábaszárán.

-Szaladj Apád után, mond neki, hogy megindult a szülés, hozza vissza a Doktor bácsit.

-Ki után menjek?

-Ja, Jóska bátyád után, csak igyekezz!

 

A kis Jóska már egy hetes volt,- mert hogy az lett,- amikor Mamáját visszahozták a Szegedi kórházból. Látszólag ugyan semmi baja nincs, -mondogatták, viszont amint kinyitotta száját, rögtön kiderült róla, a baj nem is kicsi. Csak meg kellett szólalnia, s mindenki tudta, az agyvérzés megette a rendes gondolkodását, ráadásul egyik,- talán a bal lába is lebénult.

-Honnan került ide ez a kölyök?- hangzott első kérdése a legkisebb Dafkuról.

Eta, Mancika és kis Manci a társalgóban játszottak, midőn ez a kérdés elhangzott.

-Nagymama emlékezzen rá, Eta már régóta várta Józsikát!- igyekezett volna rávezetni Manci Nagyanyját a valóságra, bár érezte ez sajnos sose fog már sikerülni.

-Ő rá emlékszem,- mutatott a másfél éves dédunokájára, kis Mancikára. S ez Etának rendkívül rosszul esett, noha tisztában volt szerencsétlen helyzetével. Ha pedig véletlenül mellé állt, lesték minden mozdulatát, nehogy kárt tegyen a csecsemőben. Öt perccel később pedig, mindenkit felelőségre vont, hogy nem szólt senki az új kisbabáról.

-Elment magának az a csöpp esze,- szaladt ki Eta száján,- aztán gyorsan hozzá tette,- tudod Mancikám mi baja Nagyanyádnak, az hogy a gyerek nem Horváthtól van, hanem Dafku az apja.

Alig kísérte ki Őket, újabb látogatók, Dafku nagyszülők jöttek át kicsit "unokázni"-, naponta két, három alkalommal, hisz ők itt laktak a gyár mellett. Etának nagy segítséget jelent az itt létük. Nyugodtan főzhetett, moshatott, Dafku tatáék mindent elintéztek helyette a gyerek körül. Tisztába tették, figyelték minden mozdulatát, rajongtak érte, hisz egyetlen unokájuk,- illetve a másikat ellopták tőlük s Romániába vitték. Az öreg Dafku munkába menet előtt két órával megjelent, majd innen ment dolgozni. Tehát jobban ismerte kis Jóskát, mint saját anyja, kinek a szoptatáson kívül nem akadt más dolga. Eta napközben örömmel vette, viszont terhesnek érezte mikor fiuk haza jött a munkából. Semmit sem tudtak megbeszélni. Egyszer aztán mérgében ki is fakadt:

- Örökösen itt téb-lábolnak, menjenek már haza!

Tata ezen annyira megsértődött, hogy csak az ajtóból szólt vissza:

- Ha terhedre vagyunk, nem is jövünk többé.

Persze reggel ugyanúgy megjelentek. Változás mégis történt. Mindig távoztak, mire férjét várta.

-Mikorra ígérték a bútorokat?

-Karácsony előtt meglesz, nyugodj meg.

-Addig ilyen széjjelség lesz.

-Engem nem zavar.

-Engem viszont igen!

Mikor végre meghozták, egy teljes vagonra valót hoztak. Két komplett szobabútort, a konyháét, na meg egy háromlábú zongorát, melyet ajándéknak szánt a kis Gyöngyikének.- Ez persze nem volt igaz, inkább amolyan nagyzási hóbort lehetett. Az is igaz, hogy mint afféle nyolckilenc éves kislánynak, első pillanatban tetszett neki a különleges meglepetés, de aztán egyre kevesebbet foglalkozott vele.

Lényeg, minden barátjuknak van, ők se maradhatnak le a többieknek, mindegy mibe kerül. Amúgy is szerettek nagy lábon élni. Egymást érték a vendégségek, ami rengeteg pénzt emésztett fel. Rengeteg ajándékot kaptak, de mikor őket hívták se mehettek üres kézzel.

Hamarosan anyagi viták alakultak közöttük, s ahogy ez lenni szokott, Eta Jóskát okolta, ha nem volt pénzük, Jóska pedig Etáról állította, hogy préda.

Egy esetben is pénzt kért férjétől, aki az említett vádakkal illette…

-Nem a családra, a barátaidra kell!

Jóska elszégyellte magát s többé nem vádaskodott. Éveken át nem témáztak többé az anyagiakon. Holott rendszeresen folyt a kártyaparti,- általában náluk. Ugyanis partnerei, nem kívánták, hogy Etának a pólyás babával vendégségbe kelljen járni, mert helyi szokás szerint a feleségnek mindenhová kísérnie illik férjét. Ha valaki másként tett, arról rögtön mende-mondák keltek szárnyra,- bizonyosra vették, nincs rendben a házassága.

Mindig ferblit, esetleg ultit játszottak s legtöbbször Jóska vesztett, pedig nagyon értette mindkettőt, viszont a szerencse elpártolt tőle.

Közben az asszonyok,- ahogy lenni szokott,- pletykáltak, főként arról, aki nincs jelen! Lakatos Terit ez alól kivételnek lehet mondani:- tudjátok meg, az egész falu csodálkozik már azon, miből telik Dafkunak ennyi mindenre, hisz szegényebb ember nincs a környéken,- hisz Eta előtt mondta. Gondolatát meg is ragadta, mégse szólt érte. Majd egyszer szóba keríti, azonban sohase merte.

-Anyám,- merthogy így szólította anyósát is,- ha elvállalná Józsika felügyeletét, visszamennék dolgozni.

-Minek mennél, hisz mindened megvan?

-Nem erről van szó Mama, a társaság hiányzik,- füllentette, igyekezett eltitkolni a valódi okot, hogy Jóska már neki is nagyon gyanúsan szórja pénzt.- Új gépek érkeztek, s azon kellene megtanulnom, nehogy elmaradjak, s kiessek a gyakorlatból.

-Én szívesen elvállalom, de Jóska tud erről?

-Ha már munkába álltam, ráérek akkor is. Különben se tudja, hisz olyan korán elmegy, és késő délután jön haza, ha egyáltalán haza jön

 
Kedvenc linkjeim
 
Dátum
 
2005
2024. Március
HKSCPSV
26
27
28
29
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
<<   >>
 
Barátok, ismerősők
 
Itt beszéld el
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Tartalom

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre