dufkacsalad
dufkacsalad
Tartalom
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Számláló
Indulás: 2005-01-12
 
Boldog névnapot

 

 
 
Betegségem... III-IV rész

Igrédiék ajtaja előtt megállt, s kopogást mellőzve, berúgta. Négy kis ablaka darabokra hullott, a zsanér pedig kiszakadt. Egyenest a szobába rontott, ahol már túl voltak mindenen. A nőket gyors öltözésre biztatta, a bakáknak viszont egyetlen ruhadarabot sem engedett felvenni. A meztelen katonákat két-két fegyveres kísérte. A kemencéknél jártak, mikor Lebegyev megálljt parancsolt! Nem tudni miért, visszament a lakásba.

Feri részvéttel nézte a négy megalázott nőt, a két kisebb, 13éves Kati, a 14éves Margitka sírtak, a 16éves Marika szégyenkezve hunyta le szemét, egyedül anyjuk állta Feri nézését.

Folytatták útjukat, mert a tiszt visszaért. Odaértek a szertár romjaihoz, ugyanis mindenki ide gyülekezett. Meglátva az "Ádám" kosztümös katonákat, akadt, aki hahotázott rajtuk, és olyan is, aki egyszerűen leköpte őket

Egyik kis katona ekkor mellé ugrott, kiszakította oldaltáskájából pisztolyát, s azonnal fejbe lőtte magát. Az esemény oly gyorsan játszódott, hogy senki nem tudta megakadályozni, talán nem is akarta.

-Ellenszenvvel, rettegéssel fogadnak mindenütt bennünket az ilyenek miatt,- intett Ferinek, hogy jó hangosan fordítsa. Ebben a háborús helyzetben, ezt a bűnt árulásnak tekinti törvényünk. Büntetésük halál lenne, ezt ő tudta is,- mutatott a meztelen halottra,- én most mégis megkegyelmezek nekik. Viszont,- lehajolt, s csizmaszárából előhúzta azt, amiért előbb visszament. Felemelte,- ezzel a késsel kényszerít paráznaságra a kislányokat ezek a csirkefogók. Jó élesnek tűnik, kicsit rövidebbre vesszük vele a férfiasságukat. Lefogatta őket, s tíz centivel kisebb lett mindhárom kiskatona.

Sinka Erzsi, meg a tanítónő, szinte egyszerre jegyezte meg:

-Megérdemelték a gazemberek,- egymásra csodálkoztak, majd sírva borultak össze. Mindenki azonnal megértette, velük ugyanezt tették.

-Ötven katonát hagyok itt nektek, ők újjá építik a gyárat.- Beszéde közben egy kézmozdulatával engedélyezte orvosainak a megcsonkítottak bekötözését.- Ez a három jó madár is marad, már nem árthatnak senkinek.

Hajnali háromkor aztán az utolsó harckocsi is elhagyta Nagylakot.

 

1942-ben Nagylak Polgármesterét elvitték az orosz frontra, így egy évig Kovács intézett  mindent,- s talán említettem már, hogy nemesi származású feleségének, a háborús helyzetben megszűnt a befolyása, emiatt őt szintén elhurcolták! Ekkor került a "hatalom" Kristóf Irén kezébe. Nem élt vissza vele. Sőt,- igaz gőgössége miatt, mert lenézte a szegényeket-, nem nagyon kedvelték, viszont igazságos döntései és intézkedéseiért, később megszerették.

A gyászmenet megállt a Maros-híd közepe táján. A koporsót négyen vitték,- két lánya és két orosz katona. Megálltak s vártak, mire a román oldalról elindult,  ugyancsak négy ember, két rokonuk, meg két határőr. Ők vitték tovább, de csupán a lányok kíséretében.

Egy nappal később itthon szintén sorozatos temetést rendeztek, Dudás bácsit, meg az öngyilkos katonát. A harminc "Hősi halottat" külön tömegsírba temették.

A vérengző nácik elől elmenekült "egyes" lakói visszaköltöztek.

Mihályfy Zsigmond, az egyszerű kisbirtokost egy román báró tönkre tette, birtokát megkaparintotta. Lányuk Marika a báró cselédje lett, itt ismerkedett Dafkuval,- aki béreslegény volt ezen a birtokon. Gyorsan hozzáment feleségül. Egyetlen fiuk született,- Jóska. Ekkor kezdte molesztálni a báró főlovásza, amire Dafku, dühbe gurult és jól helyben hagyta őt. Ezért kapott két év börtönbüntetést, felesége szintén elhagyta a birtokot s átszökött Magyarországra. Dafku István,- Marika férje,- félévvel később jöhetett Romániából,- egy kis Erdélyi faluból, Kécsáról,- mivel verekedésért lecsukták.

Egyébként Marika néni 1921-ben féléves fiával és húgával Romániából menekült. Húgát a következő év tavaszán feleségül vette egy helybeli parasztgazda, Balogh Sándor.

 Ezért így a Mihályfy tanya neve megmaradt akkor is, mikor ők már rég nem laktak ott.

Mihályfy Marika néni, aki nem is olyan régen, arról a tanyáról jött be, mely pár napja a németek által leégett, Tihamérék helyét foglalta el.

A temetésről egy hét múlva visszajöttek Arankáék. Nem volt hová menniük, hát Marika néni ideiglenesen befogadta a két lányt. Rokonaiktól sok élelmet kaptak, de ez hamar elfogyott. Így hát kettős lakóinak könyöradományaiból tengődtek.

Marika néni ugyan visszamehetett volna tanyájukra,- sokan segítettek volna helyre hozni,- nem sajnos merte vállalni, mert az állatokhoz s a kertészkedéshez sem értett. Inkább eljárt a faluba, takarítást, mosást vállalt élelemért,- hisz a pénznek alig maradt valami értéke.

A gyár tulajdonosát jó ideje senki se látta, vagy megölték a németek, vagy elszökött. A gyárat akkor is fel kellene építeni. Számukra ez a kenyeret jelenti. Rengeteg akadállyal kerültek szembe. Már a rom eltakarítása gondot okozott. Ha sikerült beszerezni az építőanyagot, hiányzott a szállítóeszköz, ugyanis a németek Apátfalvától Szegedig több helyen felszaggatták a vasúti síneket. Ott az országút,- mondhatnák! Valóban.

Csakhogy itt meg a nagytőkések szabotázs akciókkal akadályozták őket.

Minden nehézség ellenére gyáruk felépült.

Ekkor jelentek meg a Nemzet Gyűlés és a Szakszervezet emberei,- az átadásra!

A Nagylaki Kendergyár elsők közt lett tehát államosítva,- 1945juniusában.

Kettős lakói persze ezután sem unatkoztak. A pletykára éhes Somogyiné, vagy éppen Franciska mindig talált témát, helyesebben személyt, akit ki kell beszélni. A két ráérő, kik soha életükben nem dolgoztak. Akadt ilyen is. Rossz tulajdonságukon a háború sem tudott változtatni.

Francit amúgy se szerették sokan. Átvette férje parancsoló modorát és felnőtt gyermekeivel is állandóan zsörtölődött. Kora vénasszonynak mondták,- negyvenkét évesen.

Szájukra vettek tehát mindenkit. Saját rokonukat se kímélték.

"-Milyen kedvesek egymáshoz!"

"-Mindig együtt vannak!"

"-Mi lesz, ha Horváth haza jön?"- mondták Etára meg Sanyira.

Aztán meg ott volt az újabb téma, Dafkuné,- kit Ambrussal kapcsoltak össze.

"-Ilonka még él, nem szégyenli magát?"- Ambrus felesége köz6tudottan rákos volt szegény. Egészen véletlen történt, hogy Marika kihallgatta őket. Nem hagyta semmiben a dolgot, kicsit megtépte Somogyiné haját.

Aranka viszont sajnos hitt a pletykának,- őt csak a szíve hozta ide vissza.

Úgy döntött, végére jár, igaz-e?

Ő is bejárt a gyárba, ingyen munkára,- mert senki se tudta kik és mikor fizetek.

Azon a reggelen ugyancsak munkába indult. Ahogy kinézett az ablakon, Etát látta várakozni valakire. "-Vajon kire vár?" Leste, mi fog történni?

Semmi.

Jött Sanyi, üdvözölték egymást, Eta biciklire ült s elhajtott, a férfi pedig gyalog folytatta útját.

Nagy kő esett le Aranka szívéről.

Sanyi senkinek nem beszélt tervéről, de levelet írt bátyjának Mezőhegyesre, hogy szerezzen neki lakást, mert feleségül veszi Arankát s, nem akar itt élni vele. Hisz Ilonka napjai meg vannak számolva. Mikor a válasz megérkezett, Ilonka bontotta fel. Szívrohamot kapott, mely rögtön végzett a gyönge asszonnyal.

Nagyot néztek, amikor három hét múlva máris összeházasodtak, majd szedték cók-mókjukat, s elköltöztek. Igyekeztek rávenni Juditot, menjen velük,- ez nem sikerült. Valami, talán inkább valaki, most az Ő szívét ejtette rabul.

Késő este volt, mikor öt férfi lépett le a marhavagonról.

Háborúból visszatért emberek, kiket senki nem várt, mert az előre küldött kiértesítések késtek.

Dafku bácsi,- valamivel félúton a gyár és kettős között,- átment a vasút másik oldalára, tanyájuk irányába…

-Egye meg a fene ezeket a nácikat,- háborgott hangosan Tarjányi Pista, amint a szertár romjait meglátta,- még ez is útjukban volt a rohadékoknak.

-Mi bajod, nem tudsz gólt rúgni?- Pista csak legyintett rá, s tovább bandukolt a falu felé.

A másik, Tamurczai nem tudott bemenni lakásába. A dörömbölésre Dafku néni bújt elő, szemből.

-Marika néni, Erzsikém nincs itthon.

-Nincs hát, de mondd csak Jani fiam, más nem jött veletek?

-Jött ám, Imre sógor, Mihály öcsi, meg Tarjányi Pityu..

-Na de más, jött-e? A fiam…

-Ő nem, de Pista bátyám igen. Bement a tanyába.

-Miért nem ezzel kezdted?- s már rohant is, a ház végén mégis visszalépett:- a feleséged dolgozik, de anyád otthon van.

Jani ment is, Franciska pedig már a folyosón várta, mögötte a vele együtt érkező Karikás Imre,- sógora.          

-Az Anyád jó istenit, csakhogy itthon vagy, csakhogy éltek.,- zokogva borult vállára.

-Ne sírjon már Édesanyám, nem visznek, hanem jöttünk és nem is megyünk vissza.- Franciska nehezen összeszedte magát, lassan kezdte elhagyni a sírást:- örömkönnyek ezek drága fiam. Na de, hogy néztek ki, mint az a söprűnyél,- sovány és koszos. Az csoda, hogy egyáltalán éltek. Mivel etettek titeket?

-Nem sonkával, abban biztos lehet, hanem, éppen amiből a sonka lesz,- moslékkal! Gondolom, itthon azért még akad azért más is.

-Mindjárt hozok egy kis aludttejet meg szalonnát. Ide haza sincs már sok ennivaló, hisz előbb a nyilasok, aztán a németek, mostanság meg az oroszok zabálnak fel mindenünket. Azt beszélik, az uraktól elveszik a földet és szétosztják a szegényeknek, meg, hogy államosítanak mindent. Itt már el is kezdték a gyárral.

-Majd látjuk azt Anyám…

-Apádról mit hallottál?

-Sajnos semmit, hisz őt előbb elvitték. Oda kinn pedig nem hallani híreket…- nem fejezte be szavait, mert a szobából gyereksírás hallatszott.- Ez meg mi? Csak nem babánk van?

-De igen, ez a lányod hangja.

 

A Dafku házaspár épphogy átért a síneken, mikor elhúzott mögöttük a déli vonat Szeged felé.

-Majd eladjuk ezt a jó kis tanyát,- szólalt meg végre Pista,- úgy se tudunk mit kezdeni vele. Nem birok én már úgy dolgozni, mint régen. Jóska fiad pedig sose szerette a kapát, itt meg el kelne egy jó kapás legény. Bemegyek holnap az ivóba, ott sok mindent megtudhat az ember.

-Mit szeretnél tudni?

-Mit, mit, azt, van-e a gyárba felvétel. Ja, és ennivaló van-e otthon? Meg egy kis pénz, egy fröccsre való, hisz rég volt, hogy elmentem, azóta bort nem ittam.

-Enni találsz a kamrában, innivalónak meg ott a kútvíz, mert pénz nem arra van. Na de egy pohárra valót összekaparok.

-Várj csak te, mit is mondtál, laktál az egyesen? Holnap széjjelnézek, hátha találok az áztatósoknál egy lukat, egy lakást. Akármilyen rossz, nem számít, majd …

-Együnk már inkább, ne fontoskodj itt nekem.

-Mit főztél, mert a moslékot nagyon meguntam.

Marika kezébe nyomott egy tálat.

Pista odaült a kemence mellé a tál főtt krumplival, és paprikászsírba mártogatva megette.

Aludni nem sokat bírt, reggel ötkor már indult a kocsmába, amit zárva talált. Már két éve nincs nyitva, Mari meg nem mondta neki. Kapta magát, elment egy régi barátjához.

 

Nagyon közeledett a Karácsony, s Eta még nem tudta mivel lepje meg kislányát. Nővérét megkérte, készítsen több szaloncukrot, ő majd helyette diót csomagol. Ajándékokról egyelőre még köztük sem esett szó.

Mit készítsen neki.

Készíteni?

De mikor?

Nagyon be kell osztani idejét. A napi tízórai munkaidő után Gyöngyikét tanította írni-olvasni. Igaz, főzésre nem volt gondja, azt Franciska intézte. De az esti tanulás után vacsora, fürdés, fekvés.

Ma úgy döntött, ha lánya elalszik, felkel, s kitalál valamit. Csupa véletlen nézett lánya játék babájára, melyet pont egy éve kapott. Ruháját azóta nem  mosták egyszer sem. Ráfér a csere. Az ötletet tett követte. Elővett egy régi pulóvert, melyet szintén ő kötött, de rég nem használják. Szétbontotta, s újat készített belőle. A különbség csupán a mérete, hisz ez sokkal kisebb, viszont nehezebb emiatt megkötni. Bontott és kötött, egészen hajnali kettőig, míg végül végzett vele. Lehet, ha valami más fajta munkát végzett volna, sokkal inkább elfárad, azonban akkor ég nagyon imádta kislányát.

Reggel viszonylag frissen öltözött, s ment munkába.

A gyárban a szakszervezet már nagyon készülődött a januári hivatalos munkaindításra.

Megkérték Etát, próbáljon ki egy olyan fonógépet, amit most alakítottak át. Ő természetesen beállt a gép mellé. Csak az nem ment a fejébe, miért nem az áll oda, aki javította. Pár perc múlva már tudta. Ugyanis észre vette, valaki figyeli munkáját, s közben irkál. Tehát csalafinta módon így akarják a normát megállapítani.

Eta köztudottan, egyik legjobb munkása volt a gyárnak, már a háború előtt is.

Közelebb lépett a géphez, majd amikor az illető más fele nézett, ő gyorsan elmozdított egy beállító kart. A gép persze azonnal összekuszált, vagy húsz fonalat. A normás hiába kereste a hibát, nem jött rá. Leállították gépét, s csak másnap tudta kideríteni csalását a géptechnikus.

Másnap:

-Etelka, máskor ügyesebben rongálja meg a gépét!- mondta neki leendő művezetője, aki a sorompónál várta a munka után.- Senkinek nem szóltam a szándékos rongálásról, s egyelőre nem is szólok. Magával ugyanis terveim vannak!- A férfi várta hogyan reagál rá Eta.

-Mi a fenét akar tőlem, kicsoda maga tulajdonképpen?

-Bodor Ferencnek hívnak, Pestről helyeztek ide.

A beszélgetésnek itt vége is szakadt, mivel Bodornak jött a vonata.

'Egy napot kibírok, aztán itt a karácsony és mire az újévben újra dolgozni megyünk, talán ez a Bodor is elfelejti az egészet,"- gondolta hazafelé Eta.

-Szent ég,- csapta össze tenyerét,- Anyám mit keres itt?

-Mi van, talán be se akarod ereszteni Anyádat?

-Jaj dehogy, csak hát annyira meglepődtem,- hátrébb ugrott az ajtóból, s kitárta előtte.

-Francinál már nem férünk el ennyien és pár napig itt maradnék, ha lehet!

-Ugyan már, nem pár nap, akár egy hónapig. Melyik vonattal jött?

-A délivel,- kotyogott közbe Gyöngyike.

-Nem, nem, hagyd beszélni a Mamát!

-Ne bántsd, hisz olyan aranyos.

-Meséljen, mi újság otthon?- Eta látta, hogy Anyja szemeit elborítja a könny kérdése hallatán, ezért további érdeklődésbe kezdett,- csak nincs valami baj?

-Emlékszel milyen kicsi volt az unokám, amikor utoljára láttam? Három éve, és három év hosszú idő.

-Anyám én többször is akartam…

-Akarni és tenni egészen más, nem gondolod lányom? De most nem is ez az érdekes, hanem, hogy Apád bedilizett, amikor eljöttél.

-Ezt komolyan mondja?- sápadt el Eta.

-Igen, sajnos.

-Mi az, hogy "bedilizett",- kíváncsiskodott Gyöngyike.

-Az egy olyan betegség, mikor az ember nem tudja, mit cselekszik! Egy június végi napon történt: Apád, jó késő este kiment a lakásból, Julis nénéddel úgy hittük pisilni, vagy efféle dolgát ment intézni. Kis idő múlva viszont, nagy ordítás, illetve marhabőgést hallottunk. Rohantunk ki, de sajnos, már későn. Csupa vér volt mindene, az egész istálló vérben úszott. Tébolyultságában ledöfött három tehenünket egy szuronyos puskával. Aztán pedig amint meglátott bennünket, maga elé tartotta azt az átkozott puskát, s felénk rontott. Jobbnak láttuk elfutni előle. Mint egy felbőszült bika, úgy fejelte szét a baromfiudvar kapuját, ahova menekültünk. Négy csendőr alig bírta lefogni.

-Nem ölt meg többet,- kérdezett újra a kislány?

-Nem, kicsim, nem. De sajnos nem tért vissza az esze. Meg kellett kötözni, különben ők se bírtak el vele. Fölvitték Pestre, na, hova is…- gondolkozott, törte fejét, aztán homlokára csapott,- meg van, a Hárs-hegyre, valami szanatóriumféle. Ezt mondták… Persze….A frászt… bolondok, őrültek házába került

Sírt Róza mama. Sírtak mind hárman, majd mesélt tovább:

-A marhákat nem kellett kifizetnünk, viszont nem maradhattunk ott.

-Hol, Lökösházán?

-Igazán figyelhetnél lányom, ott hát. Dombiratosra költöztünk. Jani bátyád megnősült, Julisunk férjhez ment. Janinak jól sikerült, hisz egy módos parasztlányt vett el. Juli nagyon rosszul választott, egy félbolondhoz ment, aki képzeljétek selyem hernyót tenyészt, és örökké az eperfákat mássza, mert nagyon sok falevelet zabálnak.- Újra a levegőbe bámult, de rögtön folytatta:- Apádat egy év után kiengedték, kár volt. Szemei zavarosak maradtak. Nagyon féltem tőle! Egy nap aztán meghallotta, szedik össze az embereket a háborúba. A pöcegödörbe bújt, de ott is rátaláltak, s elvitték szerencsére! Szeptemberben, nem tudom, hogyan csinálta, de haza szökött. Azóta pokol lett az életem. Csupa kék-zöld a testem, mert majdnem mindennap megvert. Egy hete vasvillával kergetett végig a fél falun. Ma kora reggel elment a kocsmába, én meg fogtam magam, s eljöttem.

-Szegény Anyám, rég ott hagyhatta volna!

-Imádkoztam, a jó isten reményt nyújtott, én ostoba, abban bíztam, talán egyszer mégis visszatér a gondolkodása. Sokat tűrtem, de vége, az apja…,- majdnem kimondta, amit gondolt, de Gyöngyike miatt meggondolta,- gondoskodjon magáról. Nem törődöm vele, hogy ezután mit tesz, vagy hogyan él. Csak hát, a szerencsétlen hülye, még főzni se nagyon tud!

-Anyám meg máris sajnálja?

-Á, dehogy, csupán megszoktam és megszerettem, hisz régen azért, egészen más ember volt.

-Tudom én is, de jobb lesz itt magának. Te meg mindjárt elalszol ott a széken,- nézett lányára.- Ideje lenne lefeküdnünk

 

Dafku bácsi nagyon régen nem ivott már semmi szeszt, így az a két pohár hamar megártott neki, mellyel barátja megkínálta. Kilenckor ért haza, tehát egyáltalán nem későn. Még csak hangos se volt. Marika mégis felelőségre vonta, hol a nyavalyában kódorgott egész délután? Semmi kedve a vitára, ránézett mérgesen, s ágyba bújt. Reggel összetalálkozott Etával a folyosón.

-Hova, hova Etus fiam ilyen korán?

-Sietek dolgozni,- mosolygott,- Pista bácsi is haza került végre?

-Láthatod Eta fiam, osztán a te Pistád itthon van-e már?

-Rég hallottam felőle.

Az öreg, válaszából rögtön kiérezte, nem annyira gondolhat már férjére, ezért róla nem faggatta tovább.

-No, ülj csak föl nyugodtan arra a biciklire, majd találkozunk a gyárban.

-Mit akar oda benn?

-Munkát, fiam, munkát.

-Most még hiába jön, nincs egyetlen főnök se, januárban talán.

-Nem számít, én akkor is elmegyek itthonról!- kacsintott komiszul Etára.

-Ja értem, akkor, viszlát.

Az idő tehát nem sürgeti, nyugodtan bemehet előtte tanyájukra is. Valamit tennie kellene, különben tönkre megy az épület. Először a kerítést javítja ki, aztán folyamatosan mindent. Imádott barkácsolni. A szerszámoskamra felé vette az irányt, félúton megállt, mert nyílt a konyhaajtó.

Nagyon úgy tűnt tehát, valaki itt töltötte az éjszakát.

Egy középkorú házaspár állt a küszöbön, mögötte egy kamasz fiúcska és három kisebb lány lökdöste egymást.

Pista habozott, mit tegyen?

Az asszony segített a feszültségen, egyben a döntésében is.

-Mit fog most tenni?

-Nem is tudom lányom,- nézte a könyörgő szemű kicsiket. Ruhájuk rongyos, piszkos, de tekintetük tiszta. Ő valamikor nagyon szeretett volna egy kislányt, azonban Mari kényelmes volt, s csak egyet szült, az is fiú.

-Bácsi,- ébresztette ki ábrándozásából a legkisebb lány, az öt év körüli.

-Én akkor is a kerítéssel kezdem. Bár azt hiszem a kút sokkal fontosabb lenne, hiszen így még inni sem tudtok, nemhogy mosdani, pedig rájuk férne.

Látszott, a család megkönnyebbül.

-Dani Gábor vagyok,- mutatkozott be most már udvariasan,- a feleségem pedig Hegedűs Anna. Ha maradhatunk, nem leszünk hálátlanok, ígérem! Három embernek nem lesz nehéz a kút kijavítása.

Pista nevetett.

-Honnét jöttetek?

-Zalából.

-Ott nem ilyenek a kutak, igaz-e?

-Nyomós, vagy kerekes.

-Nos, csak azért kérdem, mert erre, felénk akácfából készítik az ostorfát, s úgy láttam, éppen az van eltörve. Itt pedig a környékben nincs akác. Ideiglenesen nyárfával fogjuk helyettesíteni, viszont, hamarosan muszáj lesz kicserélni.

Nagy fúrás, faragás következett. Két óra múlva ihattak is.

-Holnap újra eljövök és bevégezzük a kerítést. Ja igen, Dafku István vagyok, itt a kettősön lakom,- ezzel ott hagyta a Mihályfy tanyát.

Az állomásnál jött át síneken, majd az egyes felé vette az irányt. Ott, mikor a leégett házakat először meglátta, elszomorodott, azonban amint közelebb ért, felcsillant a szeme. A nádtető, mint a rőzseláng, oly gyorsan égett le, így alig okozott kárt a gerendákban. Igaz pár helyen a vékonyléc cserére szorul, de az egy-két nap alatt meglenne.

Nem szeretne úgy járni, mint tanyájával, hogy elfoglalják, illetve megelőzik. Inkább karácsonykor is dolgozik, minthogy kettősön maradjon. Egyáltalán nem szeret ott lakni. Elhatározta, szerez pár barátot, aki segíti tervének megvalósítását. Hol talál ilyet, hát a kocsmába.

Egy biliárdasztalnál folyt a játék, öten álltak körülöttük. Belépett, a nagynak nem mondható poharazóba. Amolyan, igazi kis kocsma. Két kecskelábú asztal, pár törött javított szék. Három, negyvenes égő, és hátul a söntéspult.

A pult mögött álló negyvenes éveiben járó nő hangos köszöntéssel fogadta.

-Jó napot, Pista bácsi! Mit kér?

Pista csupán fejbiccentéssel viszonozta.

-Az attól függ.

-Van kisüstim, meg két féle borom.

-Meg, persze attól is függ, mennyért méri?

-Másfél pengő a bor decije, kettőért adok féldeci pálinkát.

-Aztán a szódavíz mennyi?- kérdezte most már mogorvább hangon.

-Tegyen bele két deci bort is,- szólalt meg valaki az asztalnál állók közül. Nem ismerte az embert, de elfogadta tőle.

-Köves Pál, valószínű én leszek a gyár technikusa.

-No csak, így összeköthetem a kellemest a hasznossal. Érdekes, a szomszédom azt mondta, ma nincs bent főnök.

-Igaza volt, nincs is. Én nem vagyok vezető, hanem a gyártási eljárást és módot kísérem figyelemmel, annyit azért tudok, hogy áztatós ember hiányzik sok.

-Maga hol járt eddig?

-Az Újpesti Cérnagyárban,- húzta ki magát!

-Akkor kenderrel még sohasem dolgozott?

-Nem.

-Na látja, ez baj. Akkor tudhatná Öcsém, ennél csak a bányába nehezebb a munka. A szagát pedig igen kevesen viselik el.

-Pista bácsi ha bejön újév után a munkás elosztóba, lesz biztosan könnyebb munka is.

-Tudja Palikám, én ma nem is ezért jöttem be ide.

-Hanem? Kér még egy pohárral? Negyedkettőkor jön a vonatom, addig még ezt megisszuk.

-Miért, hol lakik,

-Mezőkovácsházán. Azt hallottam, februárban elkészül a munkásszálló, s akkor idejövök végleg.

-A felesége mit szók hozzá?

-Semmit, nőtlen vagyok.

-Okosabb, mint én. Addig meg ide-oda utazgat.

-Mi mást tehetnék, pedig igen fárasztó.

-Nekem jobb ötletem is lenne, csak hát azért, egy kicsikét meg kellene dolgozni!- erre már abba hagyták a biliárdozók is a játékot. Odafigyelésük Pista bátyánkat nagyon fellelkesítette. Van itt öt-hat lakás, melynek teteje, kisebb-nagyobb mértékben leégett. Egy pár gerenda, léc és….

-Cserép,- szólt közbe Pali egyik útitársa.

-Meg legalább két teherautó, hozzá dolgos emberek. Az én asszonyom viszont ellenzi, hogy szállóra költözzek,- mondta a harmadik.

-Együtt az építőbrigád,- kapcsolódott be a negyedik.

-Mikor akarja elkezdeni, Pista bátyám?

-Már holnap elkezdeném, nehogy ellopják az ötletet. Szerintem az ünnepek után.

-Rendben, egy hét múlva ugyanitt találkozunk. Jön a vonatunk, hallottátok? Indulás!

Most már Pista nyugodtabban battyogott haza.

 

Eta napja simán telt. Elérte a Mihályfy tanyát, amikor Ambrus szalad felé, s mivel látta, hogy az úgy se állna meg, elé kanyarodott.

-Engedj, nem érek rá viccelni. Elkésem a Hegyesi vonatot!

-Azt máris sikerült lekésned, ugyanis félórája elment.

-Ne beszélj butaságot, hisz még nincs egy óra.

-Vagy elnézted, vagy késik az órád. Félkettő múlt.

-Akkor most mi lesz az én Ilonkámmal, nagyon beteg? Orvost akartam hozni Mezőhegyesről. Vinné el az ördög ezt a koszos falut, hogy még orvosa sincs.

-Azt ígérték három héten belül kapunk egyet.

-Igen, addig meg haljon meg a beteg!

-Menj Csanádra.

-Minek, ott sincs. Az egész környékben csupán Makón és Hegyesen van.

-Kérd el Szatmári motorját!

-Eta neked elment az eszed. Fél kézzel nem merek motorra ülni.

-Jaj ne haragudj, erre igazán nem gondoltam. Gyere vissza, beszélek én az öreggel! Elmegy az orvosért.

Így történt. Feri még nem ért haza, mikor Szatmári el is robogott.

Eta már a ház végén várta:- Most jövök tőletek, sajnos elkéstünk az orvossal.

-Látod, megéreztem. Talán jobb is így már neki. Irtózatosan szenvedett a fájdalomtól, én pedig nem tudtam segíteni rajta

-Isten megtette helyetted.

-Ne haragudj, hogy épp most mondok ilyet, de én nem hiszek benne! Nem vétett ellene Ilonka semmit, hogy ezzel a szörnyű betegséggel kínozza három éven át, aztán meg elviszi, csak ne szenvedjen.

-El vagy keseredve, azért beszélsz így.

-Lehet, de most mond, mi lesz velünk? Nem vagyok képes fél kézzel ellátni a fiamat.

-Ne butáskodj, hisz eddig is Te láttad el. Sokszor ügyesebb vagy, mint akinek két keze van.

-Köszönöm a biztatást.

-Meg segítünk is,- nem fejezte be, észre vette Feri már nem figyel rá. Nesztelen léptekkel hagyta ott a gyászoló férfit.

Egy szekér állt meg délután négy óra körül kettős mellett az országúton. Házaspár ült rajta és az asszony, ahogy csak a száján kifért, ordította a házak közé,- Fenyőt vegyenek, fenyőt vegyenek!

Eta kettőt vett, egyet maguknak másikat Ferinek. Az árus három pengőt, vagy egy tyúkot kért érte. Ő pénzzel fizetett.

Még el se ment a fenyő árus, mikor megérkezett az orvos

-Elfogyott a benzinem, szerencse, hogy eddig kibírta.

 
Kedvenc linkjeim
 
Dátum
 
2005
2024. Március
HKSCPSV
26
27
28
29
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
<<   >>
 
Barátok, ismerősők
 
Itt beszéld el
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Tartalom

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre