dufkacsalad
dufkacsalad
Tartalom
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Számláló
Indulás: 2005-01-12
 
Boldog névnapot

 

 
 

Betegségem börtönében

 

Amikor talán százméternyire lehettek a román határtól, hirtelen föltámadt az északi szél és a ködből előtűnt az őrbódé. A hold áruló fénye rátelepedett a kis szökevény csoportra.

A nyáron zöld Maros- parti rétet négy-ötcentis hó borította, s ez most nem őket segítette, hanem éppen hogy a határőrséget. Hiszen így távcső nélkül is láthatóvá váltak sötét ruhájukban, és ezek a piszkos románok mindenre lőnek, ami mozog, nem úgy, mint békeidőben, amikor csak fejük fölé durrantottak ijesztésképp. Ezért aztán a környék lakói, még ennyi őzet és nyulat vadászatok idején se láttak! Néhány bátor, élelmes férfi, a tegnapi ködben, szedett is össze belőlük jó néhány tucatot,- akinek sikerült. Nagyon elkelt a hús, hisz ki tudja meddig tart még ez a rohadt háború!? Zsíros Jani bácsit elhagyta szerencséje, velük ment, de ő sajnos nem tért vissza. Kár volt, egy őz ugyanis egész a házuk sarkáig vonszolta magát, mielőtt kimúlt. Belőle nyolc golyót szedtek ki, az öregnek egy is elég lett.

-Hallgass már,- suttogta Pista, bele fojtva azt, amit már szintén tudott,- ha nem hallgattunk volna rád, rég odaát lennénk, de te mindig variálsz. Gyalogoltunk a bizonytalanért több mint két kilométert. A folyón, a hídpillér takarásában…

-Mondtam, hogy nem úszom jól, itt ráadásul túl erős a sodrás,- vágta oda kicsit hangosabban Marika, mielőtt a másik rászólhatott volna, gyorsan hozzá tette,- egy három éves gyerekkel te se gondolhattad komolyan. Főleg így, tél-víz idején.

-Igen,- szólt most közbe Balogh Sanyi, a gyerek unokabátyja.- Ezt hagyjuk, Imrével megvitattuk, mi lenne a jó megoldás? Ma mindenképpen átmegyünk, holnap talán késő lesz. Úgy hiszem, hallottátok, az oroszok Mezőhegyestől Battonyáig törtek előre és tudnak a kendergyárainkról. A "hegyesi" ménest többé-kevésbé már felzabálták. Reggel, de legkésőbb délre ideérnek. A gyereken, ha jól látom, jó hosszú fehér sál van. Vedd le és tekerd be vele a ruháját, nem fog látszani fehér hóban,- súgta a tíz évvel fiatalabb sógornőjének, -akit majdnem gyerekként vett felségül unokaöccse Dafku József. A félcigány, alacsony, hosszú fekete hajú lány tizenhat évesen szökött négy évvel ezelőtt Romániából, hogy itt a Nagylaki Kendergyárban dolgozhasson. Jóskát kivitték a frontra, őt pedig hajtotta vére, s most úgy döntött nem várja rá tovább, visszamegy hazájába.

-Ti pedig,- szólt a kis társasághoz,- Sanyi vetkőzzetek fehérneműre, Te is Marikám, és kössétek magatok alá.

A férfiak, miután megértették, mi a célja, teljesítették kérését, csupán Marika vonakodott először, végül ő is megtette. Ekkor Sanyi négykézlábra ereszkedett és kúszva megindult a gyár irányába, azonban 30-40 métereként megállt, hogy irányt változtasson, s délfelé kanyarodjon. Ezzel egyre inkább eltávolodott az országúttól, mely párhuzamosan haladt a határfolyóval, körülbelül 300 m-re "Kettőstől".

A kelet-nyugatifekvésű kis falutól négy kis "lakótelep" épült a gyári munkások részére, még az első világháború előtt. Közvetlen a gyár szomszédságában került az első, a második,- az úgy nevezett "kettős",- a két vasútállomás közé. A másik kettő a falu innenső és túl oldalához.

Kettősön tizennyolc család kapott otthont. A hat-hat lakásból álló épülettömbök "U" alakot formáltak, később disznóólakat építettek mellé, s így egy jó nagy udvar alakult belőle.

A maros enyhe kanyart vett dél felől, barátaink, most hajnali ötkor értek ebbe a kanyarba. A folyó áradása ellen emelt töltése itt már elérte a két méteres magasságot, ezt igyekeztek elérni.

Nagyon fáztak, hisz a csurom vizes fehérneműjük testükre fagyott a mínusz 8-10 fokos hidegben. A fagyott ruhaszálai hangosan pattogtak, mikor leültek kicsit pihegni a partoldalon. Ekkor vették csupán azt is észre, hogy sötétebb lett és apró porhó veri arcukat. Nem szóltak egymáshoz, a gyereket figyelték, aki vidáman játszogatott a magáról letekert sállal. Ezt látva leszaggatták magukról a rájuk fagyott fehérneműt. Még Mari is, aki félórája még mímelt szemérmeségében le se akarta vetni fekete, piros pöttyös kosztümjét, s újra, úgy a csupasz testükre kapkodták ruháikat. Reszkettek, vacogtak. Összebújva melegítették egymást.

Pistán úgy tűnt szólni akart, mikor puska és géppisztolyropogást hallottak, majd egy ágyúdörgést.

-Ezek az oroszok itt lehetnek Csanádpalotán,- kiáltott fel Imre, megfeledkezve arról, hol is vannak.

-Nincs igazad te gyerek,- szólalt meg mellette bátyja Sanyi. Feltérdelt, s nem hitt saját szemének. A távolban, a gyártól északkeletre, a vasútállomáson túl, fellángolt egy magányos tanya.

Imre erre felugrott, de egy-két lépés után hátuk mögött elsült egy puska. Imre tett még egy félfordulatot, s a levegőbe kiáltotta:- Édesanyám…, majd hirtelen elvágódott.

-Imre bátyám, gyere hógolyózni,- kiáltotta Pistike, s kiszakította kezét anyjáéból. Ugyanekkor a töltés túl feléről hangos kiáltozás hallatszott, ezt követően egy újabb lövés. Távolodó léptek, három csobbanás, melyet csend követett.

Egy percig csak ültek, Sanyi és Pista, hol egymásra, hol a halottra, vagy Marira néztek. Szólni, beszélni egyikük se volt képes.

 Marika felállt, teste remegett, de most már nem a hidegtől. Odavonszolta magát sógorához, letérdelt, megcsókolta homlokát, levette vállkendőjét, lepelként takarta testére.- Ő nem játszhat veled többé,- suttogta kisfiának. Könnyei arcáról mellei közé potyogtak. Sanyi mellé lépett, levette a leplet, visszaadta,- neki nagyobb szüksége lesz erre,- s megsimogatta unokaöccse fejét. Sírt, de elfordította arcát, nehogy Mari meglássa. Pista meg se moccant, feltehetően félt. Amikor Marika elindult felfelé töltésen riadtan kapta el szeretője karját, hogy leránthassa maga mellé a földre.

-Hagyjál, nem hallottad, elmenekültek.

-Nem értek románul!

-Ezek lelőtték Imre gyilkosát. Nem lett volna szabad átlőniük a töltésen, hiszen akkor már tudták ők is, hogy a németek, az orosz csapat közeledés hírére rég visszavonultak. Így ezt a gyilkosságot a közelmúlt ellenszenvének lehet felfogni, s visszavezetni, vagyis 1940 decemberére, amikor rövid időre Erdély magyar kézre került és napirenden voltak határviszályok.

A világháború folyt, s amikor 1944 márciusában a nácik megszállták országunkat, ők Temesvártól, Aradig vonultak vissza, tehát SS-katonák uralták Erdélyt is. Októberben a Szovjetek csapat megkezdte Magyarország felszabadítását. A szövetségre lépő román hadsereg egészen Aradig együtt volt az oroszokkal, s itt kettéváltak. A déliek Nagylak,- román nevén (Nadlac),- felé indultak, a másik részük pedig Battonyát és Mezőhegyest tűzte ki céljául.

A szovjet csapatparancsnok helyettese, Horváth István, nagylaki származású magyar tiszthelyettes volt.

-Menjünk már,- sürgette őket Marika,- ezek talán még gonoszabbak, mint a németek,- nézett még egyszer az égő tanyára!

-Ott a bokrok közt egy csónak,- csillant Pista szeme. Beültek, de csak Sanyinak maradt ereje az evezéshez, másik képtelen mozogni, annyira átfagyott.

A folyó itt csupán hetven méter széles lehetett, négy-öt perc alatt átértek a túlsó partra. Pista kilépett a ladikból és kezét nyújtva segítette ki Marikát a karján alvó gyerekkel. Sanyi viszont ülve marad Némán, sírva fordult el tőlük, s kezdett vissza felé lapátolni. A folyó közepén mégis hátrapillantott. Amazok akkor értek a partot szegélyező erdő szélére, s ők szintén visszanéztek.

-Sok szerencsét,- kiáltott utánuk!

Választ nem várt, mivel hallotta őket hangosan zokogni. Az ébredező Pistike keze lendült a magasba, talán integetésnek szánta.

Annyit tudok róluk, Marika tulajdonképpen haza ment, és Pista? Nos ő csupán kalandot keresett, de a román törvények szerint mégis feleségül kellett vennie, különben kitoloncolják Marikát. S ezt azért se szerette volna, mert Mari gyereket várt tőle. Ami Pistikét illeti, sajnos így meg sem ismerhettem, ugyanis két évvel később láttam meg a napvilágot, tehát féltestvérem volt.

 

Mint egy farönköt, úgy emelte fel a fagyott holttestet Sanyi. Megindult ösztönösen otthonuk irányába, pár tétova lépés után ráeszmélt porrá égett, szüleivel együtt! Kettős amúgyis, sokkal közelebb van,- gondolta. Neki lódult, a kis telepnek vette az irányt, mely hatszáz méterre lehet még. Vitte a lába, öccse nem nehéz számára, amúgyis csak negyvennyolc kiló. Azonban ahogy haladt, úgy gyengültek lábai!- "Bírd ki, már csak száz méter"- mondogatta magának hangosan.

A háztömböket egymásra merőlegesen építették, úgy, hogy köztük elfért egy szénásszekér. Már majdnem elérte a vasútra merőleges ház sarkát, mikor megroggyant a térde. A másik épületből épp akkor lépett ki egy fiatal nő, s mivel hallotta a huppanást, jobbra nézett. Rögtön odavette az irányt, s bár reggel hat óra volt, mégis sötét. De hiszen ez…! Szaladt, hogy segítséget hozzon. A középső ház verandáján megállt, kopogott, be se ment, hanem csak az ajtóból kiabálta.

-Franciska, gyere gyorsan, két ember fekszik odakinn a hóban.

-Hol, merre,- s neki lódult, épp az ellenkező irányba.

-A Sinka ház végénél,- indult amarra Etus.

Franciska meleg cipőjétől a keramitkockás útra hullott hó hirtelen felolvadt, s a hirtelen perdüléstől megcsúszott rajta, s elvesztve egyensúlyát letottyant a fenekére.

Etus a lihegéstől különös hangon kuncogott fel.

-Te jó ég, ezek Sanyiék!- csapta össze kezét, ahogy odaértek.

A két nő lehajolt, hogy Imrét felemelje.

Franciska már látott ilyet, hamar észre vette, ez a test már megmerevedett.

-A másik talán még él!

Eta bele kapaszkodott a grabancába és rázni kezdte. A test mintha megmozdult volna, érezte kezei közt Eta.

-Mi történt, vérzik a homlokod.

-Imrét agyon lőtték.

-Csak nem Marit szöktettétek?- az újabb kérdésre nem jött válasz, Sanyi ismét elvesztette eszméletét.

Egy orosz egyenruhás katona e pillanatokban lépett a kettős előtti ligetes kis ösvényszerű útjára. Ezt a két nő nem láthatta, hisz más kötötte le figyelmüket.

Horváth gyengéden Eta vállára tette kezét

-Drága kicsi Anyukám!

-Pista,- eszmélt rá rögtön Eta, a jól ismert hangra.

Összeölelkeztek, s mintha el se akarnák engedni egymást, úgy összefonódtak. A családi "idillnek" Franciska gyorsan véget vetett.

-Előbb vigyük be valahová-, azután is ráér az a szerelem!

Pista felkapta a legyengült Sanyit, de csak állt tanácstalanul.

Addigra többen tolongtak már körülöttük.

-Boriskám, hozzátok ugye még nem jött senki Mózerék helyett?

Pista megindult, a többiek utána. Boriékkal szembeni lakás üresen állt

-A németek három hete elvitték őket, azóta nem jelentkeztek!

-Ezt már mindenki tudja Bözsikém,- torkolta le Franciska a kissé buta Sinka lányt.

-Pista még nem!- hangzott az erélyes válasz.

Ezután persze mindenki Sanyira összpontosított, aki kezdte mesélni a szökést. -… Aztán feltérdeltem, láttam kigyulladni a tanyánkat! Könnyes szemmel hagyta abba, s kérdőn nézett Horváth Pistára?

Ő ugyan számított ilyen kérdésre, viszont nem ilyen előzmények mellett. Ezért először megpróbált köntörfalazni:- Tudnod kell Sanyikám, hogy az oroszok felszabadítani, és nem rombolni, gyilkolni jöttek. El se képzelitek, miken mentünk keresztül, ha kéritek, később erről is mesélek.

-Mi sem a menyekben éltünk. Arra felelj, amit kérdeztem!

-Jó, jó, türelem,- igyekezett csillapítani régi barátját. Megköszörülte torkát, s folytatta:- Egy kilométerre járhattunk Mezőhegyestől, mikor az egyik harckocsink tankcsapdára futott az Aradi úton és felrobbant. A parancsnok óvatosabb lett, előre küldött egy motorbiciklist, aki öt tányéraknát szedett fel előlünk. Körül vettük a várost, de sehol egy náci. A lovarda egyik boxában,- a széna között,- nyilas egyenruhát talált Szergej. Centiméterről- centiméterre kutattuk át az istálló minden zugát. Semmi! A parancsnok véletlenül megbotlott a karám bejáratánál egy betonlapból kiálló vascsőben. Gyors mozdulattal lesöpörte róla a szemetet. Öt vascső állt még ki belőle. Kerítettek két jó erősebb rudat, hogy megnézzék, mi lehet alatta. Amint megmozdult, abban a pillanatban öt géppisztolysorozat és egy nagyobb robbanás hallatszott lentről. Kibontottuk, s négy halottat,- három nyilast meg egy németet találtunk. Kolja,- ugyanis így hívják parancsnokunkat,- visszatettette a betont, s folytattuk utunkat. Majdnem a gyárhoz értünk, fényt láttam az út menti árokban. Előbb arra gyanítottam, talán a vasúti sorompó lámpája, ahhoz túl alacsonyan mozgott. Megálltunk, s kezdtem figyelni. Mivel szabályos időközönként lett látható, tudtam rögtön ez csak valami jelzés lehet. -"Ismét aknákat kereshetünk,"- mondtam Koljának. Csakhogy a hó belepte az utat, tehát sajnos gyalogosan kell felkutatni. A hat méter széles országút pásztázására tízen jelentkeztek. Nemsokára megtaláltuk az elsőt. Itt is csupán hatot raktak le. A tanyátoknál figyelmes lettem, hogy minden helyiségben van valami fény,- gyertya vagy petróleumlámpa világított. Intettem két katonának, a ház felé lopakodtunk. Alig tettünk pár lépést, lövések dörrentek felénk. Valaki kiugrott a konyhaajtón és fáklyát hajított a nádtetőre. Bele engedtem egy sorozatot. Német volt. Bentről meg egy óriási robbanás hallatszott. A ház egyik fele szana- szétrepült, másik része meg porrá égett,- megállt a beszéddel s hegyezni kezdte füleit. Ekkor már mindenki felfigyelt a dübörgő hangra.- Mennem kell. Eta kezét fogva léptek az udvarra:- Jancsi fiam alszik még?

-Nem, meghalt.

A tankok olyan közel értek, hogy dübörgésük elnyomott minden más hangot.

-Mit mondtál, nem hallottam semmit?

Eta megismételte.

A tankok zaja lenémult a következő percben, talán tiszteletből a gyász pillanataira.

-Egy hónapja szamárköhögésben,- tette hozzá és csendesen sírva fakadt.

Pista levegőbe ordított,- Neeem, majd a semmibe bámult. Két évvel ezelőtt két éves volt ahogy őt háborúba vitték.

Az egyik kocsiból, mely pont mellettük állt le, kiszállt a parancsnok, pár szót váltottak Pistával.

-Úgy döntöttünk, ilyen fáradtan nem megyünk ma tovább, holnap viszont már hajnalban indulunk tovább s irány Makó. Különben két kérdése van Koljának. Mikor mentek el a németek, és van-e kenyeretek

-Három nappal ezelőtt,- válaszolt az elsőre Eta.- Az meg, hogy van-e kenyerünk? Nos, bizonyára minden családnál akad egy kis felesleg.

-Nem, nem, mi nem így értettük. Lisztünk az lenne, viszont ki kellene sütni.

-Délutánra valamennyit biztos sikerül. Ha begyújtjuk a tizenhat lakás kemencéjét.

-Tizennyolcat, vagy tévedek?

-Igen Mózerék, és már Tihamérék sincsenek. Tehát ötször tizenhat az nyolcvan, az egyenlő két és fél mázsa,- számolta ki gyorsan Eta.

-Na meg idekinn a három udvari kemence, ezekbe sokkal több is férne!

-Nagyon nehéz azokat már felfűteni!

-Ezt bízzátok csak ránk.

 

Egyik kemence melletti kolompot régen nem használta már senki, most Eta megkongatta,- csupán tűz esetén, vagy igen különleges esemény alkalmára vették igénybe. Aki csak mozogni bírt, ott termett. Ki riadtan, ki csupán kíváncsiságból. Huszonhárom nő, Sanyin kívül még négy férfi, a félkarú Ambrus Feri, Szilágyi Jani, neki három úja és a bal szeme hiányzott, Szatmári bácsi, akinek térdből szakította le lábát egy gránát, a tüdőbeteg Dudás Géza, meg vagy harminc kisebb nagyobb gyerek.

-Na együtt a nagy csapat,- viccelődött Mancika, karján egy pólyással.

Jó kedvén azonban nem mindenki osztozott. Nagyon úgy tűnt, hogy csak az egyenruha változott, eddig a németek önkényének, most az oroszok erőszakoskodásának vannak kitéve! Hiába, megelőzte őket a durvaságuk rémhíre. Az sem nyugtatta meg a jelenlevőket, hogy Horváth Pistán ugyanolyan az egyenruha. Féltek! Lerítt az arcukról. Ezt látva most az orosz közelebb lépett közéjük.

-Senki senkit nem fog bántani. Éhesek vagyunk és enni szeretnénk. Ezek a katonák hónapok óta nem ettek rendes kenyeret. Nem leszünk hálátlanok.

Szavai,- igaz Pista tolmácsolta,- őszintének hatottak. Majd Horváth még megtoldotta,- Beszéltem arról, milyen finom kenyeret sütnek a földieim. Nagyon kíváncsi rá.- Háta mögött megjelent öt katona, mindegyik vállán egy-egy lisztes zsák.

Hatása nem is maradt el. Faragó Juli,- Somogyi Bandi felesége,- nyomban összeszedte magát s megkérdezte:- Hányan vagytok Szergejek?- mutatott mindegyikre.

-Nyet, Szergej, já, Kolja,- vágta össze bokáját az orosz.

Az összes nő hahotában tört ki.

Pista segítette ki őt:- kilencszázötvenketten,- majd kissé szomorúan hozzá fűzte,- ezerháromszázan indultunk.

Ők nem láthatták, az országúton négy teherautó közeledett a telephez. Megálltak a fotballpályával egy vonalban,- ami a vasút túl felén volt, -az egyikről húsz katona ugrált le, három befordult melléjük. A kocsikat színültig pakolták pozdorjával./a kender tilolásánál keletkezett melléktermék a pozdorja/. Ezt hosszú ideig hasznosították fűtésre.

Ambrus, aki elég jól beszélt oroszul,- huszonkét évig hadifogoly volt náluk,- észre vette, milyen sóvárogva néz egymásra Eta meg Pista.

-Nem szeretnél kicsit lepihenni?- s rákacsintott.- Boldogulok én velük, azzal Koljához fordult és oroszul szólt hozzá:- Kolja fűtsétek már azt a kemencét, vagy nem esztek kenyeret!- Ő pedig rögtön lapátolásba kezdett. Tehát megértette,- bólintott Pista. Bele karolt Etába, majd hamarosan eltűntek, Feri vette át az irányító szerepet.

Minden zsákot három részre osztottak. Dudás bácsi egyedül élt,- s mivel a kenyérsütés női munka,- neki más feladatot adtak. Az asszonyok hozzá láttak a dagasztáshoz. Elő került a lakások minden nagyobb edénye. Kenyér kelt a mosóteknőben, vajdlingokban és tálakban.

Eta is bele fogott, letakarta konyharuhával, féltíz lehetett, mikor belépett hálószobájukba. Férje már szendergett. Gyors mozdulatokkal kapkodta le magáról ruháit és Pista mellé bújt. Átölelték egymást…

Biztosan ő is elbóbiskolt, mert ajtócsikorgásra riadt fel. A parancsnok állt a konyhaasztal mellett, de karján már ott ült Gyöngyike, ki Anyja jöttére lecsusszant a földre. Ő utána nyúlt még, hogy megsimítsa, hosszú fekete haját,- a kislány erre felkacagott.

A férfi, körbe járatta szemeit a szegényes bútorzaton. Az ablaknál egy kecskelábú asztal állt, végein egy-egy hokedli, a belsőn jó nagy mosdótál, mögötte lefüggönyözött stelázsi. Mellette széles fapriccs, melyen a strózsákot fonott rongyszőnyeggel takarták le. A szembe levő falnál pedig egy kredenc csipketerítővel volt lefedve. A földes padlózatot frissen mázolták. A mennyezetről házilag készített csillár,- átfúrt bádogtányér,- lógott. Ez Koljának épp a füléig ért. Végül: a szoba konyha közé építettek egy kemencét.

Eta már majdnem betette maga mögött az ajtót, de amaz ráintett, hogy hagyja nyitva. Rémült arcot vághatott,- azt hitte, máris felzavarja Pistát,- de nem. Megnyugtatóan pislantott szemével, odalépett, s lekapta az ajtót. A vasalását kezdte nézegetni. Ebből Eta nagy nehezen megértette, mit is akar barátunk, megkenni, hogy ne nyikorogjon. Kiment a kamrába zsírért. Fogta a kis bödönt s vitte. Míg Kovaljov elkészült, addig ő uzsonnát készített, tálcára tett mindent, amit talált, az asztalra helyezte. Az orosz mellé ült, s kezdte falatozni a sózott szalonnát. Evett s közbe nézte munkáját, majd saját nyelvén dicsérte is azt:- Eta stul háráso! Eta nem értett oroszul, ezért visszament a kamrába sóért,- azt hitte talán nem elég sós neki a szalonna,- a férfi elé tette. Persze, hogy kinevette először, majd nehezen értésére hozta, ő a csikorgás megszűnésére gondolt. Felállt, megköszönte a finom uzsonnát s hajlongva távozott. Pistát még nem ébresztették fel.

Három órára kisült az első, hatra a második transzport kenyér. Négyszáz darab fél kilós, melyet a sportszertárba gyűjtöttek össze. Később maga a parancsnok osztotta szét, úgy, hogy minden harmadik katonának adott egyet, ötvenet tartalékolt, ötvenet a "kettős pékjei" kaptak munkájukért.

Kis vita után megállapodtak, még azon az estén tovább mennek. Intett Ambrusnak hívja össze a lakókat:

-Búcsúzunk,- kezdte s látszott, keresi a szavakat.- Ez a kis közösség meglepő volt számomra. Kenyeretek ízét sose felejtjük el. Láttam milyen rombolást végeztek ezek a rohadt frittzek a gyáratokban. Sok időbe telne, míg Ti,- nézett végig a pár hadirokkanton és a jelenlevő nőkön,- újra tudnátok építeni.- Ez persze nem egészen így volt,- hisz a környék településeinek lakói is idejártak dolgozni. Erről viszont Kovaljov nem tudhatott, ők pedig "elfelejtettek" beszélni róla.

-Hátra hagyok egy szakasz katonát, ők majd segítenek újra építésben. Sok szakmunkás akad köztük, bízhattok bennük.

Ebben sajnos tévedett,- ugyanis sok galibát okoztak ezek a kis bakák. Mondott még pár szívélyes búcsúszót, majd eltűnt a félelmetes harckocsi gyomrában. Szinte egyszerre bődült fel az első kettő hangja, s aztán a többié. Soruk végét látni se nagyon lehetett, valahol a gyáron túl, kb. egy kilométerre. Jó félóra múlt, mikor az utolsó is elhajtott mellettük, ekkor megszólalt a kis Somogyi Bandi:

-Etus nénje, tudod-e hány volt?- Eta nemet intett, a gyerek bölcselkedve így folytatta,- hát háromszázötvenkilenc tank, ötven teherautó és negyven ágyú.- Eta elcsodálkozva dicsérte, megsimogatta arcát mire ő, odaszaladt anyjához.



Gyöngyikére nézett, aki épp vacogva húzta össze magát. Felé nyújtotta kezét,- mint ahogy legtöbben,- ők is elindultak befelé. Már majdnem beértek:- pisilni kell, húzta vissza az ajtóból anyja kezét.

-Jó, gyere megyünk pisilünk egyet!

Elindultak a virágoskertek előtt,- minden lakáshoz tartozott egy ötször ötös kert. Egy méter magas kerítése így szinte folyosót alkotott az épület és a kertek között. Félúton túl jártak már, mikor malac sivítozás törte meg a hideg csendet.- "Mi lehet ez, hisz ilyenkor ezek rég aludni szoktak"

-Gyere lányom, megnézzük mi bajuk lehet?- próbálta arra vezetni lányát, de az lecövekelte magát: mindjárt befolyik.

-Jó, akkor utána nézzük a malacokat.

Az udvar túlsó végében égett egy közlámpa, de igen halvány fénye volt, alatta embereket vélt látni, háta mögött pedig különös zajokat hallott. A négy mozgó alakot felismerte, tett egy-két lépést, mire Gyöngyike felkiáltott,- várj, legalább a bugyimat hagy húzzam fel! A malacok ekkor még hangosabbak lettek:- biztos patkány ment közéjük, nem szeretik őket, jegyezte meg Eta.

A Hold előtt fátyolfelhők úsztak, így gyenge fénnyel segítette őket a tájékozódásban. Az utolsó ólig kellett menniük, míg a sivitozó malacokra találtak. Amint szeme megszokta a sötétséget, egy ember alak körvonalai rajzolódtak elé. Ott térdelt a vályú mellet s ette a disznók maradékát. Eta gyorsan felmérte, ez a szegény pára nagy bajban van, ha ilyesmire viszi a gyomra. Hirtelen lánya szájára tette kezét, mert úgy látta felsikított volna. Az illető ekkor felállt, de nagyon reszketett a hidegtől, meg talán most már a félelemtől is. A páncélsisakján,- merthogy az volt fején,- halvány horogkeresztet nem szívesen látta. Mit tegyen, ha kiált, az oroszok azonnal agyonlövik. A szerencsétlen bizonyára szökevény lehet, aki menekül háború elől. Arcát fürkészte, de hiszen ez még gyerek, nem lehet több tizenhat évesnél! Megsajnálta. Intett neki, hogy ugorjon ki. Az kiugrott, de nem szaladt el. Akkor újra intett, menjen utána. Eta megkerülte az ólakat, mely mellett,- mint egy magas sövény,- állt még pár sor napraforgószár. Mutogatással sikerült megértetnie, vegye a büdös ruháit és dobja a napraforgó közé. A kis náci követte utasításait s rövidesen ott állt előtte hosszú alsóban, mezítláb. Eta elindult Gyöngyikével befelé és a ház sarkánál lassítva há0tra nézett s látta hogy oson mögöttük az ismeretlen. Mivel senkit sem észlelt, gyorsított léptein, félt hogy valamelyik lakásból kilép valaki. Mikor beértek, rögtön a kemencéhez szaladt, ahol mindig szokott lenni egy kis melegvíz. Nagy lavórba öntötte, lányát beparancsolta a szobába, ő pedig a német fiút vetkőzésre utasította. A gyerek pedig irult-pirult mire lemeztelenítette magát. Ez Etát egyáltalán nem zavarta. Úgy fürdette, mint saját gyermekét. Míg törölközött, Pista ruhatárából összeszedett pár meleg holmit. Útravalót készített neki, majd kikísérte a vasútig. Pár percet kellett várni a tehervonatra, megvárta, míg felugrik. Megnyugodva ment vissza lányához

-Meséljek neked,- kérdezte Gyöngyikét elalvás előtt,- "A Hófehérke"…

-Anyukám nem vagyok én már annyira kicsi, valódi mesét mondj, például arról, Franci nénje olyat mondott, hogy az "Apu" nem is az igazi Apukám! Mondd, tényleg így van?

Eta szegény meglepetten nézett rá, hisz nem állt szándékában eltitkolni az igazságot, de csak pár év múlva szeretett volna erről beszélni neki, mikor elég érett erre. Vagy tévedett, mert lánya máris elég komoly és képes felfogni:

-Nem tudom hol, mivel kezdjem kislányom?- sóhajtott, becsukta szemét egy pillanatra, igyekezett felidézni a régmúltat,- a nagymamáék innen messzire laknak, született egy kislányuk huszonhat évvel ezelőtt, Lökösházán.

Gyöngyike felnevetett:- … és van neki három bátyja meg két nővére, ezt már tudom. Juliska, Franciska, Józsi bátyja, Jani bátyja,- számolta őket az ujjain,- ja igen, és Sanyi bátyja.

-Okos vagy. A kislány felnőtt, és tizenkilenc éves korában megszeretett egy intéző bácsit. De ennek az intéző bácsinak volt már felesége. Egyszer mégis egy ágyban aludt vele.

-Ez te voltál! Rendben van, de mit intézett ez az intéző bácsi és mi volt a neve?

-Joó János a neve, ő intézte a gróf birtokainak ügyeit. A környéken minden ezé a grófé volt, a tanyák, földek, erdő, halastó. Cselédek végeztek mindent. A gróf kikötötte azt, ha a birtokon gyerek születik, viselnie kell az ő nevét is. Sokáig engem Klepe Zsoldy Etelkának hívtak, mert a gróf neve Zsoldy Kálmán.- Eta nagyot sóhajtott s felnézett a faliórára,- te jó ég, mindjárt éjfél, aludnunk kellene, Anyu reggel dolgozni megy.

-Anyu, csak még annyit árulj el, mikor és miért lett Horváth Pista bácsi az Apukám.

Eta nagyon unta már az ilyesfajta "mesét"- Jó, de azután aludni fogunk! A másik háború után nem sokkal, Franciska nénéd felesége lett egy Tamucza János nevű csendőrnek, aki többször,- barátjával jött látogatóba mamáékhoz, Horváth Pistával innen Nagylakról. Megtetszettünk egymásnak és hozzá mentem. Ekkor költöztünk ide. Itt tudta meg, hogy babát várok és nem az övé. Ezért sokáig haragudott rám. Mikor Jancsika  megszületett elmúlt a harag. Most viszont, hogy meghalt, nem tudom látjuk-e még Pista bácsit?- Észre vette lánya ekkor már alszik, s Eta nem tudhatta mennyit hallott a  "meséjéből". Odanyúlt a lámpához és elkapcsolta.

 

Egy másik lakás ajtaján kopogtak Eta meséje alatt. Sinka Bözsién. Gyanútlanul nyitott ajtót, aztán amint a négy oroszt meglátta, megpróbálta rögtön visszacsukni, de az egyikük berakta lábát a küszöb és az ajtó közé. Nem tehetett mást, "udvarias" mozdulattal félre állt. A konyha közepére álltak és egymásra mutogattak. A kicsit nehéz felfogású Erzsi először nem értette, mit akarnak. Aztán mégis eljutott tudatáig, választhat közülük. Az, amelyikre rámutatott, kézen fogta, bevitte a szobába. Miután végzett vele, kiszólt a következőnek, s ő szintén benn maradt. Szegény Erzsi ekkor már szégyellte magát, könyörgő arca nem hatott rájuk. A harmadiknál rúgkapált, ellenkezett és csak géppisztoly csővel a fején volt hajlandó eleget tenni piszkos óhajuknak, vagyis erőszakoskodásuknak. Végül jött a negyedik is, majd újra mind a négyen. Ezután felöltöztek s vigyorogva hagyták ott Erzsit.

 

Reggel öt órakor Etus szeme felpattant, ebben nincs még semmi különös,- legalábbis békeidőben. Reflexszerűen kezdett öltözni. A munkaköpenyét gombolta, mikor teljes egészében felébredt. A fenébe is, hát hova a csudába akarok én menni. Hisz mióta a nácik elpucoltak, azóta senki nem ment a gyár közelébe se. Tudta azért ideje lenne szétnézni oda benn. Viszont nem egyedül, s nem kora hajnalban. Majd valamikor a délelőtti órákban, ha beszélt, Sanyival vagy Ambrus Ferivel. Most pedig mivel fel van öltözve úgy döntött, kiszalad a WC-re. Rögtön látta, nem csupán ő van ébren, hisz majdnem minden lakásban égett már a villany. Ezek szerint mások, szintúgy dolgozni mennének, ha lehetne. Utána hátra ment megnézni a kismalacait.

-Dábroj utro Cselovek,- hangzott fel mögötte az orosz köszönés és a négy katona közre fogta Őt.

-Jó-jó-jó reggelt,- dadogta vissza.

Csapódott egy másik ajtó, s csattogva sietett feléjük valaki.

-Kislány neked az anyád térdkalácsa.- Keveset tudott nyelvükön, Sanyi ezt nagyon jól mondta. El is tűntek nyomban onnét.

-Nem tudom, mit tettek volna velem, ha nem jössz?

-Veled semmit, ezek nem szeretik az ilyen vékonyka nőket.

Ebben sajnos tévedett, de akkor még senki nem tudta, mit tettek Erzsivel.

-Bemegyünk a gyárba, csak megnézni mi maradt belőle?

-Mikor?

-Most, délelőtt, mondjuk nyolc körül.

-Persze, gondolom még társulnak mások is hozzánk.

 

A nagyobbik Igrédi lány, Somogyiné, Dobos néni, meg Ambrus kerekezett Sanyiék után, akik gyalogosan indultak el. A vasúti átjárónál érték be őket, tehát jóval később indulhattak.

Minél közelebb értek az állomás épületéhez, annál inkább látható lett előttük, milyen pusztítást végeztek a németek.  Az épület fele hiányzott, a tőle 5-6 méterre levő lapostetejű házban alig esett kár, csupán az előző romokból hullott rá egy pár tégla s ez bezúzott egy-két palát. Vegyesbolt, meg egy borkimérő volt benne. A sorompó átjáróval egy vonalban,- az országúttól jobbra,- állt viszont két magasabb ház. Ebből egyik a munkásszálló, a kisebb pedig a falu jegyzőjének, a csendőrségnek, valamint az orvosi rendelőnek adott.

A hat fős kis csapat átment egy kis téren, melynek túloldalán óvoda állt. Vele szemben a gyár személy és teherportájának bejárata volt. Az óvodát másfél méter magas sövénykerítéssel vették körül, így csak közelebb érve láthatták, hogy a földdel lett egyenlővé. Dobos néni,- a harminckilenc éves tanítónő,- arra lett figyelmes, valamelyik rom alatt nyüszít egy kutya.- Nem halljátok,- intette le beszédüket az előtte haladóknak. Az Igrédi lány ekkor tett pár lépést az óvoda irányába.

 -De, most már én is hallom!- kiáltott fel.

Hallották, látni persze semmit sem. Csupán egy széttört gerendát, ami egy ajtót támasztott fel. Itt a kutya jó nagy halom földet kapart le a másik feléről. Vagy húsz percig segítettek neki, mégse sikerült teljesen szabaddá tenni,- valaki lehet alatta. Először Ambrus próbálta téglával beszakítani. Nem ment neki. Ekkor a mázsa körüli Somogyi ráugrott s ettől az megrepedt… Egy asztal nagyságú üreget találtak alatta, melyben két kisebb,- négy-ötévesek,- és egy tizenkét év körüli. A kutya rögvest leugrott s nyalogatni kezdte a legnagyobbik arcát. Etus és Mariska közelebb léptek, lenéztek, majd egy lépést hátrálva, ájultan terültek el a romokon. Somogyiné meg Ambrus csupán fejét fordította el a látványtól. Sanyi lehasalt és nagy erőfeszítéssel kihúzta a lányt, akiről feltételezték, hogy él!

A másik kettő mozdulatlanul, egymáson feküdt, fejük összelapulva. A nagyobbnak lógott a gyomra, belsője s lábáról a hús is hiányzott.

Mikor Etusék magukhoz tértek, megvetéssel nézték a lányt.

-Azt tette,- kezdte a tanító néni,- amit életösztöne parancsolt. Ha élnek, biztosan nem nyúl hozzájuk,- elhallgatott, mert látta, kinyitja szemét. Zavarosnak tűnt, beszélni próbált, majd félre billent a feje. Sanyi lassan visszaengedte testét a gödörbe és levette sapkáját.

Kik lehettek, honnan kerültek ide?

A tanítónő sem tudta.

Ők mindenesetre könnyes szemmel értek a gyári portához.

A gyár körülbelül öt hektáron terült el. Üzemeltetéséhez szükséges vizet egy három széles és vagy négyszáz méter hosszú csatornán keresztül nyerték a Marosból. Nem tetszett nekik a nagy csend, és semmiféle mozgást sem tapasztaltak. Beléptek az első üzemrészbe. A fonalak összekuszálva, tíz centi vastagon hevertek a földön. Rájuk borogatták az összezúzott gépeket. Egyszóval, siralmas látvány volt. Hasonló kép fogadta őket a következő üzemben is, a harmadikhoz nagy zenebonára kapták fel fejüket.

Orosz muzsika.

Lárma.

Ritmusos ugrálás,- lehet, hogy tánc?

Igen.

A terem közepére toltak négy gépet, pallókat helyeztek rá,- így rögtönzött színpadot képeztek. Tetején három nő kombinéra s bugyira vetkőztetve táncolt. Kik is ők? A jegyző felesége s két kamaszkorú lánya. Körülöttük legalább harminc orosz katona tapsolt. Egy lépéssel hátrébb egy harmonikás szolgáltatta a zenét. Büdös vodka-pálinka szaga vegyült a viharos hangulat levegőjébe.

Érkezésünk láttára a zene abba maradt. Csend lett, csak a lányok ropták a lendület kényszeréből táncukat. Az oroszok parancsnoka egy törzsőrmester volt. Természetesen Ambrus indult csupán felé, de alig szólt néhány szót, az őrmester lekapta válláról géppisztolyát és úgy mellbe vágta vele Ferit, hogy a kétszer megperdült a földön. Fél karjára támaszkodva nagy nehezen feltápászkodott, ingerültségében felmarkolt egy vasrudat, de Sanyi és Somogyiné Kati üggyel-bajjal lefogták és kituszkolták a teremből. Sajnos a többiek sem tehettek mást, mint követték. Sőt megállni sem mertek az első terem vasajtajáig. Itt kérdezték ki, hogy mit mondott az őrmesternek.

-Mit mondtál neki Ferikém, amitől azonnal ennyire felbőszült?

-Semmit, jó formán semmit! Már az is bosszantotta, hogy megleptük őket! Annyit azért mondtam, nem szórakozni hagyták itt őket.

 

Kedvenc linkjeim
 
Dátum
 
2005
2024. Március
HKSCPSV
26
27
28
29
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
<<   >>
 
Barátok, ismerősők
 
Itt beszéld el
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Tartalom

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre